rss      tw      fb
Keres

El a kezekkel Mészáros Lőrinctől!



Interjút szeretett volna készíteni az RTL Klub riportere a felcsúti polgármesterrel és nem valami udvarias módon: egyszerűen odaállt a polgármesteri hivatal elé, hogy megvárja a riportalanyt. Csoda-e, hogy a polgármester sietve, egyes állítások szerint a záróvonalat átlépve kanyarodott be a hivatala elé, talán még a biztonsági öve sem volt bekötve. Hogy-hogy nem, a felvétel a bicskei rendőrkapitányságon landolt, amely – nagyon helyesen – ad acta tette az ügyet. Nem lenne jó olyan országban élni, ahol bárki felvételeket készíthetne az emberről, hogy aztán a hatóságokat bombázza velük.


Megkockáztatjuk, a polgármesternek akkor sem lenne miért aggódnia, ha a kapitányság elővenné az ügyet. A felettes hatóság hamarosan áttenné a dossziét egy másik kapitányságra, majd egy harmadikra, amely néhány évnyi szívós vizsgálódás után megállapítaná, hogy a cselekmény társadalmi veszélyessége a nullához közelít; esetleg időközben kikerülne az út jobb oldalára egy kötelező balra fordulást elrendelő tábla vagy egy sürgősséggel napirendre vett törvénymódosítás szerint a polgármesterek a saját tulajdonukat képező záróvonalat akkor léphetik át, amikor csak akarják.


Természetesen más lenne a helyzet, ha kiderülne, hogy Mészáros Lőrinc biciklijén két különböző gyártmányú kerékgumi volt, súlyosbítva azzal, hogy a hátsó gumi nyomása nem érte el az előírt 110 PSI (7,5 bar) értéket. A hatóság ugyan egyenlő mércével mér, de ilyen súlyú deliktumok már könyörtelenül beindítanák a független igazságszolgáltatás gépezetét; a polgármesternek igen jó ügyvédre lenne szüksége, hogy elkerülje a fogházat. Maguk a szakértői vizsgálatok kijönnének néhány millióból, de a bűncselekmény tárgyát, a biciklit aligha lehetne megmenteni az elkobzástól. De hiszen éppen ezért színes az élet Magyarországon: bíróság elé lehet kerülni egy szabálytalanul engedélyezett mobiltelefon miatt, viszont mélygarázsokat, utakat lehet építeni, épületeket renoválni egy-két, számunkra kedves, közmegbecsülésnek örvendő ember számára az önkormányzat pénzén.


Mi most amellett törnénk lándzsát, hogy ha már jogfejlődésünk abba stádiumba érkezett, hogy a parlament hétről-hétre, esetről-esetre, szinte már személyre szabva alkotja a polgári jogot, nem szabadna félúton megállnunk. Mert azért valljuk be, azok voltak az igazi idők, amikor még a király magánháztartása volt a költségvetés, s nem okvetetlenkedett körülötte a sok jöttment és szakértőnek álcázott ügynök. S ha az udvartartás, a nyári rezidenciára való áttelepülés vagy a királyi labdajátékok kicsit több pénzt emésztettek föl a vártnál, hát istenem, abban az évben az istápolyokra nem jutott. Azelőtt is volt valahogy.



A királyi labdajátékokon a felcsúti lakos és polgármestere – MTI/Beliczay László

Bizony, akkor még elképzelhetetlen volt, hogy egy kis kerületi bíró piszkálja az uralkodó személye körüli miniszter legbenső magánügyeit. Azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a mostani helyzetben milyen jól jönne egy célszerűen megszerkesztett felségárulási törvény, hűtlenség esetére teljes jószágvesztést kilátásba helyezve, ahelyett, hogy bonyolult kiszorítósdit kellene játszanunk a dinasztia oldalágaival. Nem kellene pályázati komédiákat sem műsorra tűzni; az udvar egyszerűen leiratban erősítené meg a tartományurak italkimérési monopóliumát és punktum. Pontrendszer? Már miért kellene megmagyarázni, kinek adja az uralkodó a sómonopóliumot, akár egy életre?


Hihetetlen, de még ma is vannak olyanok, akik azt hiszik, azért bérel földet valaki, hogy a rögöt túrja, mint valami közönséges paraszt, és állatokkal vesződjön olyan állapotú legelőkön, amelyekről elég annyit elmondani, hogy van, ahol még a Nemzeti Hitvallás sincs kifüggesztve. Később aztán továbbléphetünk a nevelésben is. A nebulók már alsó tagozatosként megismerkedhetnek a valós tényekkel: hogy külföldről pénzelt felforgatók megpróbáltak elégedetlenséget szítani az uralkodó ellen Angliában, majd jó egy évszázaddal később Franciaországban, de szerencsére vannak olyan országok, ahol sosem engedtek a lázítók szirénhangjainak. Nekünk is sikerült elkerülni a Nyugat történelmi zsákutcáját s igaz, némi vargabetűk után, néhány éve mégis véglegesen helyreállt hazánkban a rend.





Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető