rss      tw      fb
Keres

Kőszeg és a civilek




Most, mint hajdanán Kálmán György a Tojásban (Nemzeti) elmesélem... na nem azt, hogy miként vesztettem el a szüzességemet, hanem azt, hogy miért vagyok irigy.


Olvasom, hogy a Hessen tartománybeli Kassel városa, mely népességére nézve körülbelül akkora, mint Debrecen, a magyar emberjogi aktivisták veteránjának, Kőszeg Ferencnek egy szép szobrot s mellé 10 ezer eurót adományozott. Ez a kasseli polgárok díja, az Értelem prizmája. Érthető? A POLGÁROKÉ.


Nem Kőszegre vagyok irigy, rá végképp nem, sőt. Hanem arra, hogy létezik Németországban egy nem is igazán jelentős város, amelynek a polgárai a saját zsebükből összeadják azt a 10 ezer eurót, s képesek azonosulni azokkal az ügyekkel (Magyar Helsinki Bizottság), amelyeket Kőszeg évtizedek óta konokul képvisel.


Kérem, nevezzenek meg nekem egy nagyobb magyar várost, amelynek hasonló európai kitekintése van. Amelynek az önkormányzata vagy „a polgárai” az elmúlt akárhány évben úgy döntöttek, hogy felkarolnak, ünnepelnek és megjutalmaznak egy külföldi emberjogi harcost! Talált, elsüllyedt. Egyetlen ilyen sem akadt a magyar dagonyában. Itt hasonló célra nem hogy tízezer, még ezer eurót is nehéz volna összeszedni.


A németek európaiak, mi meg nem vagyunk azok, akárhová tartozzunk is földrajzilag vagy szervezetileg, s akárhányszor ismételje el Orbán, hogy mi „mennyire” európaiak vagyunk, voltunk, hovatovább zászlóvivők az ő – legfeljebb szavakban – keresztény világában. (Ad notam: olvasták a váci püspök „cigánybarát” körlevelét?) Európában a polgárok (hajdanán Orbánnak ez volt a kedvenc hívószava) benyúlnak a zsebükbe, ha meggyőzik őket, hogy érdemes. Nyilván nem a városi szegények, hanem a jómódú középosztálybeliek. De hasonlóra nálunk nem lehetne rávenni senkit. Pedig nem csak Kasselben van operaház, ahol megfelelő a körítés egy ilyen díj átadásához, akad nálunk is néhány nagyobb ház, ahol operatársulat működik.


Ám a lényeg, egyben szomorúságom forrása alapjában nem ez. Hanem az, hogy van ország, ahol a civil társadalom működik, mert senki sem állja útját (és van, ahol nem működhet, mert ha pénzt látnak nála, ütik-verik). És ez a társadalom sok minden „aljasságra” képes. Példának okáért: német városokban a művelt polgárok „összedobják” azt a pénzt, amiből meg lehet hívni Esterházy Pétert egy felolvasásra. Ez arrafelé teljesen normális dolognak számít, se Merkelnek, se a megyei elnöknek, se a polgármesternek, se a pártállásnak nincs köze hozzá. Csak a civil társadalom elkötelezett érdeklődésének, kíváncsiságának, műveltségének. Nos ez az, amiért én Kőszeget meg azt az országot irigylem. Mert tudom, hogy a mása minálunk még hosszú-hosszú ideig nem fog megszületni.