rss      tw      fb
Keres

2002. január 9. - Megjelenik a Kontroll Csoport

8 éve, ezen a napon…


…a Kontroll Csoport „elemzése” a Magyar Nemzetben megállapítja, hogy a magyar belpolitikával foglalkozó elfogult, negatív külföldi beszámolók elhomályosítják az országról kialakult kedvező képet

2002. január 9.
A Magyar Nemzet számolt be az úgynevezett Kontroll Csoport „vizsgálatáról”, amely a Budapesten dolgozó külföldi újságírók munkáját értékelte. Az elemzés 385 megjelent cikket vizsgálva kimutatta, hogy a külföldi tudósítók negatív irányban elfogultak a magyar kormánnyal és Orbán Viktorral szemben: „A Kontroll Csoport kutatásai szerint a cikkek harmadát jegyző tizenhárom szerző befolyásolja leginkább a nyugati közvéleményt. Tőlük származik az országról szóló negatív híradás 53, az Orbán Viktor személyéhez kapcsolódó negatívumok 57 százaléka, szemben a pozitívumok 27 százalékával. Ugyancsak hozzájuk köthető a gazdaságról szóló negatívumok 56, az ellenzék említésének 70, a belpolitikai botrányokról szóló tudósítások 77 és a millennium negatív kontextusban való feltüntetésének 100 százaléka (!).”

Az utolsó adathoz hozzáfűzik: „Ez utóbbi szám példátlan és elképesztő, hiszen semmi nem magyarázza azt, hogy miért kell az ezeréves államiságát méltósággal ünneplő, viharvert kis országot pont ezen esemény kapcsán kizárólag gyalázni és a sárba taposni.”

Az írás további megállapításai:
„A kívülállás …nem feltétlenül jelent objektivitást, aminek következtében e tudósítók képesek a legkeményebb információs blokád alatt tartani saját olvasóikat azzal, hogy saját, szubjektív véleményüket tényként írják le cikkeikben.”

„A gazdasági hírekben a pozitív említések kétszer gyakoribbak a negatívaknál, a külpolitikában pedig hatszor (!) több a kedvező értékítélet. Az említések gyakorisága alapján Magyarország egy olyan szép jövő előtt álló ország, amelynek legnagyobb az esélye az EU-csatlakozásra (102), működő piacgazdasággal rendelkezik, példaértékű a gazdasági növekedése (86). Továbbá ezeréves kultúrával (25) és olyan tudásalapú gazdasággal (13) rendelkezik, amely a legutóbbi OECD-jelentésben a negyedik helyet szerezte meg. Végül és nem utolsósorban vendégszerető emberek lakják (12), tehát mindenkinek érdemes ebbe az országba ellátogatnia. Ám ez az idilli állapot nem a magját, hanem csupán kis töredékét adja az országképnek, amelyet elhomályosít a sajátos értékítélettől ferdített belpolitikai hírdömping.”

És felteszik a kérdést: „Létezik az, hogy az európai polgárt háromszor jobban érdekli a tőle távoli és számára megfejthetetlen viszálykodások sora, mint az ország valódi helyzetét feltáró tények és adatok? Nem, ez sehol a világon nincs így. Nem meglepő ezek után, hogy a tudósítások kétharmada negatív összefüggésben említi a magyar belpolitikát.”

A jobboldali napilap cikke meg is nevezi „azt a bizonyos véleményformáló tizenkét tudósítót” (majdnem mindet), akiről a „vizsgálat” bebizonyította, hogy „információgyűjtésükben esetenként nem elég körültekintőek, véleményalkotásuk pedig sokszor kifejezetten sematikus”, ami „ellentétes az újságírói szakma alapszabályaival, az objektivitással és a tárgyilagossággal” , és akik „időnként már belpolitikai állásfoglalással megegyező kommentárokat” írnak.


A névsor:
Adam LeBor (Anglia – Independent): „Örömmel látjuk a külföldi tőkét, kivéve a virágzó ingatlanpiacon”, Orbán és Demszky viszonya; Renée Postma (Hollandia – NRC Handelsblad): „Lemorzsolódik a magyar demokrácia”, „Magyarország az imázsával küszködik”; Eugen Pogány Falkenhausen (Ausztria – Die Presse): „Törékeny érdekházasság Magyarországon – eróziók a pártok tájékán”, „A miniszterelnök a dupla lepasszolás játékát játssza”; Gregor Mayer (Ausztria – Der Standard, Profil): „Orbán hullámvölgyben, Orbán-alkonyat – a konzervatív-jobbpopulista koalíció osztrák modellje Magyarországon bukásra áll”; Robert Wright (Anglia – Financial Times): „A magyarországi cigányok harcolnak a szegénység és az előítéletek ellen”, „Kisgazda ügyek; Tijn Sadée (Hollandia – de Volkskrant): „A kormányfőjelölt a választókat és a megrendelőket is szolgálja”, „Magyarország nem szereti az afgánokat”. Magdalena Marsovszky (Németország – Tageszeitung): „Magyarország útja a szélsőjobb felé”; Christian Schmidt-Hauer (Németország – Die Zeit): „Viktor király”; nem feltüntetett szerző (Ausztria – Kurier): „Európa barna mocsári virágai – a zsidók, a szabadkőművesek, a romák Magyarország ellenségei”.

És az ellenpéldák:
„A Magyarországról megjelent tárgyilagos, illetve pozitív értéktartományba tartozó írások példái: Hans Kuitert (Hollandia – de Telegraf): „A marsi EU-tagállam”; Abe de Vries (Hollandia – Elsevier): „Európa főutcája”; Florence La Bruyere (Franciaország – Liberation): „A kis magyar LU térdre kényszeríti a Danone-t”.

A Kontroll Csoport az elfogultság okai is vizsgálja:
„Az egyik abban a hagyományban keresendő, amely szerint a hazánkba akkreditált külföldi tudósítók zöme már húsz éve hagyományosan ugyanazokat a köröket keresi fel először. Ma ennek a körnek mindkét csoportja – a volt állampárt és a demokratikus ellenzék képviselői – ellenzéki padsorokból szemléli az országot. E megszokás magyarázatot szolgáltathat arra a jobboldali véleményre, amely egyenesen azt mondja, hogy a belpolitikáról külföldön megjelenő negatívumok többségét a balliberális ellenzék pártszékházaiban írják, illetve rendelik.”
A másik, hogy a tudósítók közül nagyon sokan nem beszélnek magyarul, tehát csak „egyfajta szűrőn keresztül látják az eseményeket”.
És talán „az ellenzék vagy adott esetben a kormánypárti politikusok tárgyalóképes nyelvtudásának hiánya” is szűri a belpolitikai híradásokat. (Ezt a magyarázatot nehéz értelmezni: ha egyszer az ellenzék befolyásolja az Orbán-kormányról negatívan vélekedő külföldi újságírókat, akkor a nyelvtudásukkal nemigen lehet baj.)

***

2002. január 19.
Lovas István Kontroll alatt a Kontroll Csoport című írásában védelmébe veszi az elemzést készítő ifjakat, akik merték rangsorolni a külföldi tudósítókat „aszerint, hogy a rendszeres utalásokban ki jelenteti meg a legtöbb negatívumot cikkeiben”. A csoport megállapításait ezzel egészíti ki:

„…érdekes lenne annak elemzése is, hogy külföldi tudósítók kiket szólaltatnak meg cikkeikben, ugyanis azokban súlyuknál jóval magasabb arányban szerepelnek az SZDSZ politikusai, akiknek közismerten kitűnő kapcsolataik vannak a sajtóval. E kapcsolatok működnek is. Nemcsak az itt dolgozó tudósítók körében, hanem az ideérkezők fejében és címlistáiban is. Hankiss Elemér, akit igen nehéz jobboldali elfogultsággal vádolni, így emlékszik vissza Donald G. McNeil ideérkezéséről, aki azután lapjában, a New York Timesban 2000 elején Magyarországról nálunk oly sok vitát kiváltott, tárgyi tévedésektől hemzsegő, hosszú cikket írt: ’Láthatólag meg akarta érteni a dolgokat, pedig Párizsban »bureau chief«-je, vagyis a lap párizsi irodájának vezetője, ha jól értettem, alaposan megterhelte előítéletekkel vagy legalábbis kétes értékű információkkal. Azzal bocsátotta útjára, hogy Magyarországon komoly jobboldali veszély van, szkinhedek grasszálnak, lengenek a revansista lobogók, egyesek stikában többek között a korona körüli praktikákkal már-már valamiféle rendi restaurációt készítenek elő… »Erősödőben van… az idegengyűlölet és egy veszélyes pánmagyar nacionalizmus«.’ (Magyar Hírlap, 2000. január 5.).”
Nyolc évvel ezelőtt, érdekes módon, pontosan ugyanazt olvashatjuk a jobboldali napilap jobboldali (?) publicistájától, amit ma olvashatunk, sajnos nemcsak a jobb- és szélsőjobboldali sajtó véleményformálóitól, hanem számos, önmagát liberálisnak vagy baloldalinak, netán függetlennek nevező írástudótól:
„Az SZDSZ legfőbb fegyvere, mint közismert, a magyarországi szélsőjobb, az antiszemita, a szélsőséges nacionalizmus veszélye és a MIÉP-pel való állítólagosan bekövetkező Fidesz-koalíció. Jellemző az itteni tudósítóknak szabad demokrata forrásaikba vetett vak hitére, hogy egyetlen alkalommal nem tették fel a kérdést: hol a valóságalapja egy olyan párttal való koalíciónak, amelyet minden felmérés 2-3 százalékosra tesz?”

Csak úgy mellékesen még egy érdekes mondat a cikkből:

„Jellemző, hogy Göncz Árpád elnöknek rabtársai által 1992. október 23-i kifütyülését követően a DPA, a német hírügynökség azt a hazug hírt röpítette világgá, hogy „egy csoport tüntető »Sieg Heil« és »zsidó« közbekiáltásokkal” zavarta meg a megemlékezést (Stuttgarter Zeitung, 1992. okt. 26).”

Végül Lovastól azt is megtudjuk, hogy „a Handelsblatt forrásai által naponta elátkozott és vádolt műsor”, a Vasárnapi Újság „a közelmúltban hosszú interjút sugárzott a Kontroll Csoport szóvivőjével”, Horváth Réka diákkal, tehát hazudik a Handelsblatt, amikor Lovast sejti a csoport mögött.
A szóvivő egyébként azt mondta el a Vasárnapi Újságban, hogy „a csoport független magánszemélyekből, gimnazistákból, egyetemistákból áll, akik elkötelezettek a tisztességes és hiteles információszolgáltatás iránt.” És azt, hogy „Lovas valóban tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció tanszékén, ahová a csoport tagjai közül többen járnak, de ez minden kapcsolat. ’Lovas valószínűleg olvassa az írásainkat, és van róluk véleménye, de ez minden. Én személy szerint még soha nem beszéltem vele’ - mondta Horváth Réka.”

A diák egyébként nem először fordult elő a nevezett szélsőjobboldali rádióműsorban. Terestyéni Tamás a Médiakutatón megjelent elemzésében (Vizsgálat a „Vasárnapi Újság” című rádióműsorról ) így számol be a Vasárnapi Újság 2001. december 2-án elhangzott adásának egyik darabjáról:
„…a Kontroll csoport munkáját (amelyet a műsorvezető közvéleménykutatásnak nevezett) mutatta be Horváth Réka szóvivő. Öntelt magabiztossággal mesélte, hogy korrekt tájékoztatást szeretnének, ezért végzik tartalomelemzéseiket, szigorúan szem előtt tartva az objektivitás és a tényszerűség követelményeit. Kutatásaik meggyőzően kimutatták, hogy az Axel Springer tulajdonában lévő (vidéki) lapoknál erős baloldali elfogultság érvényesül. Hamarosan országos szervezetet építenek ki, és a teljes sajtópalettát vizsgálják majd.”

Az érintett tudósítók és lapok reagálása:

– Der Spiegel: „A kormányhoz közel álló Magyar Nemzet nemrég körözőlevélhez hasonlatos tálalásban állított nyilvánosan pellengérre tíz külföldi tudósítót: névvel, munkaadóval és olyan hányadossal, amely aprólékosan kimutatja a Magyarországot negatív, illetve pozitív értelemben említő írásaik arányát.”

Matthias Rüb, aki 1994 óta a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungot (FAZ) tudósította az egész délkelet-európai régióból budapesti székhellyel, terjedelmes cikkben számolt be a Kontroll csoport körüli fejleményekről:
„Ezt a módszertanilag nevetséges, stílusát tekintve pedig legfeljebb késő pubertáskori ’elemzést’ akár el is lehetne felejteni, ha nem látszana mögötte valamilyen szándék. Hiszen már a múlt év vége felé a parlamentben Orbán Viktor hasonló listát* tett közzé, amely név szerint említ olyan ellenzéki politikusokat és értelmiségieket, akik a haza becsmérlésének szándékával az egyébként is gyanús újságírókat egyoldalú nézeteikkel traktálták.” És feltesz két kérdést is: „Miért éppen a Magyar Nemzet - ez a nagy hagyományú konzervatív napilap, amely két év óta egyre otrombább, pártosabb módon válik kormánypártivá - közli az önzetlen médiaellenőrök dolgozatát? Mi a célja a feketelistázásnak?”

* Orbán Viktor felszólalása az országgyűlésben, 2000. november 30-án: „Végezetül nem szeretnék bekapcsolódni abba a vitába az Unió komoly kérdéseiről szólva, hogy az elmúlt időszakban, néhány hónapban, hétben, egy-két esztendőben ki hol hányszor ártott vagy nem ártott Magyarország nemzeti érdekeinek külföldi megnyilatkozásaival - nyilvánosakkal vagy nem.
Ha valaki azonban mégis kíváncsi erre, akkor elkészíttettem egy összeállítást, amely arról szól, hogy hol mely pártok képviselői vagy mely pártokhoz tartozó értelmiségiek a világ mely lapjaiban, mely fórumain mit mondtak a magyar demokrácia fogyatékosságairól és arról, hogy micsoda veszély fenyegeti Magyarországot a demokrácia hiánya miatt. (Dr. Szent-Iványi István: Kérjük, szeretnénk megnézni!) Ezt szívesen átadom bármelyik képviselőnek, ezzel aztán a tényekről innentől kezdve tovább talán már nem is érdemes vitatkoznunk. (Bársony András: '94-től!)
Ellenben azt szeretném kérni a magyar parlament minden képviselőjétől, hogy próbáljuk megvalósítani a nagy munka elvégzéséhez szükséges összefogást. Mindenkitől tehát támogatást, józanságot, mértéktartást és elkötelezettséget szeretnék kérni.
Kedves Barátaink! A jövő nem olyan, amibe pusztán belelépünk, a jövő valami olyan, amit magunknak kell megalkotnunk. Meggyőződésem, hogy a jövő Európája a munkára, a családokra és a nemzetekre épül majd, és egy ilyen Európai Unióban Magyarország elfoglalhatja régi és újra kiérdemelt helyét.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

– A Die Welt című német konzervatív napilap tudósítója is felidézi, hogy "Orbán már több mint egy évvel ezelőtt meglobogtatott a parlamentben egy listát nemszeretem (magyar) újságírók nevével, arról panaszkodva, hogy azok rossz hírét keltik Magyarországnak.” Majd azt tanácsolja Orbánnak, hogy foglalkozzék azzal, amit jól tud: a kormányzással. "A médiumokkal ne törődjön - vagy pedig keressen magának új médiatanácsadót. Olyat, aki nem a furkósbothoz nyúl, hanem talán rá tudja bírni a kormányfőt arra, hogy gyakrabban üljön le beszélgetni a sajtóval. Ugyanis az állami rádiótól eltekintve alig akadnak Orbán-interjúk vagy sajtóértekezletek, rendszeresek meg egyáltalán nem. Ki tudja, talán eljön a szerelem második látásra."

Neue Zürcher Zeitung, Andreas Oplatka:
„A jelentés úgy, ahogyan a Magyar Nemzetben állt, komolytalannak hat. Ugyanezen okból nem teljesen érhető a külföldi tudósítók reagálása, mivel az újságíróknak, akik jogot formálnak a kritizálásra, az őket érő bírálat esetén nem szabadna sértődősnek lenniük. Marad tehát a kérdés, hogy politikai nyomás gyakorlására irányuló kísérletről van-e szó. A Kontrollcsoport és támogatói bizonyosan a kormánynak akartak szolgálatot tenni, de van ok a kétkedésre, hogy a kormányt boldoggá teszi-e ténykedésük".

– A német közszolgálati televízió, a ZDF háromperces tudósításban foglalkozott a magyarországi Kontroll Csoport működésével. „Áltudományos elemzésnek nevezte” a beszámolót, "polgárinak" a Magyar Nemzetet, "ami annyit jelent: szigorúan a kormány mellett és annak bírálóival szemben álló újság". "A nevezett tudósítók a magyar ellenzék megbízásából csorbítják Magyarország tekintélyét" - idézett a német tv tudósítója a Kontroll Csoport értékeléséből. A ZDF tudósításában eredeti tv-felvétel alapján hangzottak el az ATV január 11-i Sajtóklubjában felhozott újabb vádak, amelyekkel Bencsik András ("egy jobboldali lapocska főszerkesztője") és Lovas István ("országosan ismert nacionalista, a kormány egykori tanácsadója") illette "az igazságot elferdítő, hazudó" külföldi tudósítókat.

– A Gazeta Wyborcza, a baloldali liberális lengyel napilap is beszámolt az ügyről. Szerinte a Magyar Nemzet cikke a kormányzó Fidesz – Magyar Polgári Párt éleződő választási kampányának része, amelyben fontos szerepet játszik a médiumokért folyó küzdelem. A lengyel tudósító ezzel összefüggésben kitért az RTL Klub Heti hetes és a Kossuth Rádió Beszéljük meg című műsorai körüli ügyekre. A cikkíró idézte Bolgár György rádiós újságíró, Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője, valamint Kurtán Sándor politológus véleményét, aki szerint a Fidesz az abszolút parlamenti többség megszerzésére tör, mert ha meg kellene osztania a hatalmat a szélsőjobboldali MIÉP-pel, ez jelentősen megnehezítené Magyarország EU-csatlakozását.

– A Magyarországon akkreditált külföldi újságírók szervezete (Magyarországi Nemzetközi Sajtóegyesület - HIPA) levélben fordult Martonyi János külügyminiszterhez a Magyar Nemzet, a közrádió és a Magyar ATV jobboldali sajtóklubjának támadásai miatt.

2002. január 21.
„Tisztelt Miniszter Úr!

Alulírottak a Magyarországi Nemzetközi Sajtóegyesület nevében fogalmaztuk meg ezt a levelet. Egyesületünk 1994 óta képviseli a Magyarországra akkreditált külföldi újságírók érdekeit. Úgy fordulunk Önhöz, mint a magyar kormány rangidős, elismert tagjához és a munkánkhoz törvényes keretet adó tárca vezetőjéhez.
Az utóbbi néhány hétben a Magyarországon dolgozó külföldi újságírókat - gyakran név szerint - számos támadás érte az írott sajtóban, az állami rádióban és egy tévécsatornán. Példaként néhány kéziratot ezek közül csatolunk levelünkhöz.
Szeretnénk felhívni az Ön figyelmét a Magyar Nemzet napilapban 2002. január 9-én és 19-én, illetve 2001. április 25-én megjelent írásokra, a Magyar ATV televízió január 11-én sugárzott műsorára, illetve a Magyar Rádió egy műsorában január 13-án elhangzottakra.
Úgy gondoljuk, a szerzőknek demokratikus joguk van szabadon kinyilvánítani véleményüket. Mi elfogadjuk a kritikát, és tiszteletben tartjuk az eltérő nézőpontokat. De elhatároljuk magunkat a gyűlöletbeszédtől.
Riasztónak tartjuk azokat a folyamatosan megjelenő, kellemetlen, bosszúszomjas anyagokat, amelyek nagyon távol esnek a civilizált közbeszéd általunk elvárt mércéitől. Amint Ön is majd látni fogja, ezek az írások, műsorok azokban az orgánumokban kaptak helyet, amelyeket rendszerint a magyar kormány iránt elkötelezettként tartanak számon.
Bízunk benne, hogy ezek a megnyilvánulások nem a kormány álláspontját tükrözik. Hálásak lennénk, ha válaszra méltatná észrevételeinket.

Köszönettel: Runa Hellinga (elnök) - Trouw (Hollandia), Kester Eddy - Financial Times (Egyesült Királyság), Florence La Bruyere - Libération, Radio France (Franciaország), Martin Fejér - images.de (Németország), Theodore Fisher - Interfax Europe Ltd. (Egyesült Királyság)”


Rapport sur la censure - sosreporters.fr

2002. január 25.

A Miniszterelnöki Hivatal sajtóosztálya azt közli a Népszabadsággal, hogy „Orbán Viktor miniszterelnök elfogadta a Budapesten dolgozó külföldi tudósítókat tömörítő Magyarországi Nemzetközi Sajtóegyesület (HIPA) meghívását, és január 31-én együtt reggelizik a tudósítókkal a margitszigeti Thermál Szállóban. Runa Hellinga, a HIPA elnöke viszont arról tájékoztatta az újságot, hogy a meghívást két hónapja küldték el a kormányfőnek, ám Orbán Viktor sűrű decemberi programja miatt csak most kerülhet sor a találkozóra.”
A HIPA elnöke arról is beszámolt, hogy a HIPA kézhez kapta Martonyi János külügyminiszter válaszlevelét, amelyben az áll: „a tárca nem illetékes a tudósítók panaszát orvosolni, másrészről viszont megígéri, hogy a külügy a jövőben is minden segítséget megad eredményes munkájukhoz.”

2002. január 31.

Borókai Gábor kormányszóvivő a Népszabadságnak „elismerte, hogy az egyetemistákból álló csoportnak a külföldi tudósítók munkáját elemző felmérése, illetve annak számos minősítése szerencsétlen, és joggal vívta ki a külföldi tudósítók méltatlankodását. A szóvivő azt sem titkolta, hogy a Kontroll Csoport elemzése kapcsán támadt vihar nem tesz jót a Magyarországról külföldön kialakult képnek.”

2002. február 1.

A Népszabadság Udvarias Orbán-reggeli című írásában számol be a találkozóról. Florence La Bruyere, a HIPA vezetőségének tagja, a Libération és a Radio France budapesti tudósítója a lapnak úgy nyilatkozott: a tudósítókat ért támadásokra egyetlen újságírói kérdés vonatkozott. Orbán erre azt felelte: a sajtó szabad, a kormány nem avatkozik a médiát érintő kérdésekbe. A kormányfő ehhez még annyit tett hozzá: személyesen mindig azok oldalán állt, akik meg akarják őrizni méltóságukat. Kérdésünkre, hogy kielégítőnek találták-e a tudósítók Orbánnak ezt a válaszát, a francia újságírónő azt felelte: ebben a helyzetben a kormányfő nem fogalmazhatott konkrétabban, és nem ítélhette el nyíltan az újságírókat ért támadásokat.”

„A reggelin a tudósítók több más témakörben is kérdezték a kormányfőt. Orbán Viktor kijelentette: várakozása szerint pártja és politikai szövetségesei többséget szereznek az áprilisi parlamenti választásokon. A magyar miniszterelnök reméli, hogy bevezetheti Magyarországot az Európai Unióba, szólt még egyebek közt a MIÉP-hez való viszonyról és a kormány romákkal kapcsolatos politikájáról is. A Fidesznek - oldalán Magyar Demokrata Fórummal és más kisebb pártokkal - jó esélye van arra, hogy ’kényelmes feltételeket biztosítson a következő négyévi kormányzáshoz’ - mondta a miniszterelnök.”

„Bár az ország - mint Orbán Viktor fogalmazott - keményen megdolgozott azért, hogy csatlakozhasson az Európai Unióhoz, a magyarok el vannak szánva arra, hogy megőrizzék ’nemzeti büszkeségüket’, és (tovább) bővítsék gazdaságukat, amely az egyik legerősebb a posztkommunista Kelet-Európában. ’Van élet az EU-n kívül is’ - mondta, hozzátéve, hogy az ország el van szánva arra, hogy meghatározza jövőjét. Az Európai Unión belül vagy sem, a jövőnk gazdaságilag ígéretes - idézte a miniszterelnököt az AP jelenlevő tudósítója.

Arra a kérdésre, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP) szélsőségesnek tartja-e, az AP szerint Orbán azt válaszolta: a MIÉP-ről és a többi perempártról inkább mint radikális pártokról beszélne. ’Inkább a radikális kifejezést használnám, abban az értelemben, hogy ezek (a pártok) mélyreható változtatásokat szeretnének végrehajtani a társadalom életében. A MIÉP-et én egy rendkívül radikális pártnak tartom’ - mondta.

Ugyanezen a napon a Der Standard című liberális bécsi napilapban Gregor Mayer így számol be  a reggeliről:

„Az egyoldalú, az ország tekintélyét sértő tudósítás vádját, amelyet eddig a kormánytól független - a bevett zsargon szerint baloldali-liberális - belföldi sajtónak tartottak fenn, most a külföldiek ellen hozták fel, s a gyűlöletbeszéd elemeivel és személyes sértésekkel gazdagították. Először Orbánra és hivatalára vetődött a szerzőség gyanújának árnyéka, mivel a kormányfő 2000 novemberében az országbeárulók mostani szemrehányásokhoz hasonló alapon összeállított listáját prezentált. Az azonban akkor még a belpolitikai ellenfelek ellen irányult, akik a külföldi médiumokat és azok szolgálatkész, vagy tudatlan tudósítóit saját felforgató munkájukhoz használják fel. Orbánnak így a rendezvényen módja nyílt a tisztázó szavakra. Minthogy a jelek szerint ezúttal nem annyira közvetlen környezete, hanem inkább a nagyon erősen jobboldali publicista partizánakciója volt a kiváltó, Orbán az el nem kötelezett tartást tekintette megfelelőnek."

2002. február 1.
Nagy N. Péter írása a Népszabadságban
Keleten a helyzet

„Éppen teríthettek tegnap az Orbán Viktor vendégül látására készülő külföldi tudósítók egyesületénél, amikor kellemetlen küldemény érkezett a reggelizőasztalra. Pokorni Zoltán, a kormánypárt elnöke a Nap TV kamerái előtt vette védelmébe a Kontroll Csoportot. Azt az egyesületet, amelynek néhány héttel ezelőtti közleménye mélyen a szakmai becsületbe vágó vádakkal illette a legismertebb Magyarországon dolgozó külföldi újságírókat. A terítéket természetesen fölrakták, de újabb bizonyságot szerezhettek arról, hogy az országban, amely munkahelyük, számukra (is) sajátosan alakulnak a nyilvánosság viszonyai. (Ahogy a konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung írja: ’Riasztónak tartjuk azokat a folyamatosan megjelenő, kellemetlen, bosszúszomjas anyagokat, amelyek távol esnek a civilizált közbeszéd általunk elvárt mércéitől.’)”

„…a jelek szerint Pokorni Zoltán partnere a Kontroll Csoportnak, amikor az a sajtószövegeket kamaszos szögletességgel és csak általuk ismert szempontok szerint ellenzékiekre és országbarátokra osztja, majd megállapítja, hogy amit látni vél, az elfogadhatatlan.”

„Pokorni Zoltán a problémát csupán abban látja ugyanis, hogy a tükör tényét kifogásolja némelyik újságíró, nem pedig arról vitatkoznak, hogy ez a tükör hű képet mutat-e vagy sem: ’Egyetlen egy újságírót se hallottam, aki azt mondta volna, hogy a Kontroll Csoport állítását, tudniillik, azt, hogy némelyik újságíró talán kicsit egyoldalúan, pusztán negatívumokat mutatva ír Magyarországról, azt vitatta volna.’ Remélhetően nem is lesz ilyen újságíró. Nemcsak azért, mert a hivatkozott csoport nem kis egyoldalúságról, hanem politikailag programozott elfogultságról beszél, hanem fontosabb, elvi okból. Azért, mert már a tiltakozással is elfogadná, hogy valamiféle szellemi-politikai sajtórendőrségnek joga van arra, hogy kimutassa, ki látja világot helyesen, jól, ki van az ország mellett, ki ellene. A részletek miatt tiltakozó elismerné, hogy csak az a kérdés, jól látja-e az ítélkező a helyzetet, s nem az, hogy magát rögtön ítélő bírává tolja fel. Háborús logika ez, amit tiltakozás erejéig sem jó elfogadni.”

(Összeállította: m. zs.)

Hozzászólások

Adam LeBor:
Mint a lista első helyén álló újságíró, akit távollétében a „magyarellenesség” gondolatbűne miatt bíróság elé állított és bűnösnek talált a Magyar Nemzet és a Kontroll Csoport, ehhez annyit tennék hozzá, hogy a HIPA, a Magyarországi Nemzetközi Sajtóegyesület hatalmas zajt csapott az ügy körül, beleértve azt is, hogy a találkozón, amely ekkortájt zajlott Orbán Viktorral, nyomást gyakorolt rá.
Azt is tudom, hogy a dolog miatt különböző európai uniós diplomaták is nyomás alá helyezték a Fideszt, és néhány nap múlva, érdekes módon, interjút készített velem a Magyar Nemzet, amelyben de-démonizált (az interjú pontos volt és tisztességes), noha néhány évvel később re-démonizált. Úgyhogy ki-ki levonhatja a maga következtetését arról, miféle viszonyok jellemezték hatalmi körökben a magyar média- és politikai elitet. És napjainkban már remek kapcsolatban van a HIPA és a Fidesz. Ennek ellenére mindig érdemes lesz emlékezni erre a sötét epizódra, különösen egy újabb választás küszöbén.

***

Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy médiaszakos hallgatók természetesen olyan következtetést vonnak le a munkáimból, szabadon, amilyet csak akarnak. Mindazonáltal elég abszurd dolog úgy írni erről a Magyar Nemzetben, mintha ez a szólásszabadság része volna. Egyszerűen azt hiszem, a tanáruk el kellett volna hogy magyarázza nekik, a szakma szabályai megkövetelik, hogy valamiféle lehetőséget a „vádlott” is kapjon, ha el akarja mondani a szempontjait. De ugye mi itt magyar pártos újságírásról beszélünk.

Martin
Emlékszem, számos holland újságíró is szerepelt a listán, és nem értették, hány magyar újságírótanuló rendelkezik olyan nyelvi készségekkel, hogy alaposan végigelemezze a cikkeiket.

Ajánlja az írást másoknak is!

большие косметичкиобластная зубная больницаstomatologia