Sok mór Gyurcsányt győz?

Kertész András


Semjén Zsolt: "Gyurcsány Ferenc ’amortizálása’ politikai feladat volt és száz százalékosan sikerült" (Magyar Narancs)

Hoppá!, gondoltam magamban, amikor ezt először meghallottam. Nem a mondat tartalma lepett meg, ugyanis ezt eddig is tudtuk. Hanem a tény, hogy Semjén ezt belemondja egy újságíró tollába. Mert mit is mondott ezzel Semjén Zsolt? Tulajdonképpen azt, amit eddig is tudtunk, amit eddig is be lehetett bizonyítani. De Semjén ezt nem a "bizonyítékok súlya alatt megroppanva vallotta be", hanem mintegy tettükre büszkén az emberek képébe vágta. Azon emberekébe, akiknek (most már bevallottan) a szemébe hazudtak éveken keresztül, ha úgy tetszik, reggel, délben és este, hogy csupán a zemberek, a nemzet sorsáért aggódnak. S hogy ezen aggódásuk közepette kaszálták el a közigazgatási reformot, az egészségügyi reformot, a tandíjrendszert.

Ezzel a mondattal egészen más megvilágításba kerül egy sor dolog, amelyek "elhadarása" is hosszú percekbe telne, nemhogy a leírása. Így most csak hirtelen, ami fejből beugrik. Orbán Viktor 2008 karácsonyi "home-video"-jellegű interjúja, amelyben az EP-választások előtti nyomásgyakorlásról beszélt, nyíltan elismerve, hogy a sztrájkok mögött az ő biztatásuk áll. Vagy például Járai kamatpolitikája, amely éveken keresztül folyamatosan károkat okozott az országnak, nem hivatalos forrás szerint 2-3000 milliárdot (ez vajon hány Zuschlag-üggyel egyenértékű?). Vagy ide sorolhatjuk Szapáry úr lelkes mószerolását Brüsszelben, amelynek eredményeképpen (az autópálya-elszámolások miatt) az az évi tervezett hiány a kétszeresére ugrott.

A leglátványosabb ilyen "politikai feladatvégrehajtás" azonban 2006 ősze volt. Erre sok minden ráment, de hát, ugye, a cél szentesíti az eszközt... Pénz nem számít, úgysem ők fizetik. Erre a politikai feladatra akkor ráment egy tévészékház, egy Kossuth-tér, néhány tucat autó, és még sorolhatnám. De inkább feltennék egy kérdést Semjén úrnak: ezen mondat után hogyan néz azoknak a "forradalmároknak" a szemébe, akiket a nemzet becsülete érdekében hajtottak ki az utcára, miközben az egésznek teljesen más célja volt? Hogyan néznek azok szemébe, akiket a népszavazás előtt beetettek, hogy a reformok romba fogják dönteni az országot, miközben az "igen"-ekhez húzott x-eknek egész más céljuk volt? Hogyan néznek azok szemébe, akik meggyőződésből segítették, támogatták őket, úgymond a haza érdekében, és most kiderült, hogy mindössze Orbán Viktor fóbiáinak egyik tárgyát kellett csak kiiktatni? Hiszen ezt maga Orbán Viktor mondta el, még 1989-ben, hogy "csak egyvalakitől kell tartani, ez pedig a Gyurcsány nevű ember. Talán még a Szilvási..."


Forrás – gyor.fidelitas.hu

S maga Orbán Viktor hogyan fog az emberek szemébe nézni, mint a "nemzet megmentője", akiről most kiderült, hogy csak saját bőrének mentése volt a cél. Mitől is? Egy esetleges újabb megütközéstől Gyurcsány Ferenccel. S hogyan fogja elmondani az embereknek, hogy Gyurcsány alól csak úgy sikerült kirántani a szőnyeget, hogy közben az ország alól is kirántották? De természetesen Orbán Viktornak nincs ideje a múlttal foglalkozni, ő a jövő embere. No meg, persze, itt van az új feladat, a Bajnai-kormány hiteltelenítése, a nép újabb megtévesztése. Nem tehet róla. Ahogy mondani szokták, ezt tanulta, csak ehhez ért...

A mórok megtették kötelességüket, de nem mennek. S nemcsak maradni, de uralkodni is akarnak.

Nem kéne hagyni, hogy az utolsó szőnyeget is kirántsák az ország alól. Mert az már nagyon nagy puffanás lesz...

Hogy ezt hogyan akadályozhatjuk meg? Ahogyan fontos előadások előtt szokták mondani jó humorú előadók: "Mindenki szépen előveszi a mobiltelefonját, látványos mozdulattal kikapcsolja, és visszateszi a zsebébe..."

Nos, ennek mintájára, egy áprilisi vasárnapon mindenki tegye a fotel melletti kisasztalra a távirányítót, két kézzel nyomja ki magát a fotelből, vegye fel a cipőjét és menjen el szavazni!


Ajánlja az írást másoknak is!