rss      tw      fb
Keres

Kérdések médiacsomag-ügyben



A kormány megszüntette a szakmai delegáltakból álló ORTT-t, s helyébe egy ítélkezői szerepben tetszelgő Média- és Hírközlési Biztost, valamint egy Médiatanácsot állított.
– Miért hoz létre a kormány árnyékbíróságot, média-ügyben? Miért kettőzi meg a fajsúlyos büntetések kiszabására jogosult jogi apparátust?

Az ORTT elvi-etikai szempontból, jogi szakapparátus nélkül mérlegelte a panaszokat, s a bepanaszoltak hétköznapi gyakorlatát érintő szankciókat (például időkorlátozást) érvényesített. A Biztos és a Médiatanács szintén jogi szakapparátus nélkül, ám hatósági szerep- és jogkörrel felruházva, horribilis pénzbüntetések kiszabásával, a bepanaszoltak egzisztenciáját érintő súllyal ítélkezik.
– Miért szünteti meg a kormány a büntetések méltányos és arányos, hétköznapias szintjét?
– Miért fenyegeti egzisztenciájukban az egyes médiumokat?

Az újonnan felállított intézménynek több milliárdos a költségvetése.
– Hol illeszthető be ez a kormány takarékossági koncepciójába?

A törvényjavaslat értelmében a Hatóság Panaszirodájához érkező bejelentések rangsorolását, értékelését és folyamatba tételét egyetlen személy, a már említett Média- és Hírközlési Biztos (a továbbiakban: Biztos) végzi. A Biztos kivizsgálja és besorolja a panaszokat, az eljárás során érvényesíti a Közigazgatási ellenőrzési törvény rendelkezéseit, eljárási alapelveit (141. paragrafus), és egyeztető tárgyalásokat szervez, továbbá jogot formál a legkülönfélébb adatok bekéréséhez, lefoglalásához, lemásolásához. A 142. paragrafus szerint olyan adatokat is követelhet, amelyek üzleti titoknak minősülnek. S ha az érintett megtagadja az együttműködést, a Hivatal 25 milliós eljárási bírságot vethet rá ki.
– Hogyan lehetséges polgári bírósági eljárás valamint végzés nélkül személyes vagy üzleti adatok kiadására kényszeríteni állampolgárokat?
– Valójában milyen szerepet játszik a Biztos? Ügyvéd? Bíró? Ügyész? Mediátor?

– Milyen végzettség, szakmai tudás birtokában teheti ezt?
– Mi garantálja a törvényben a szerepet betöltő, egyetlen személy ítéletének tárgyszerűségét, elfogulatlanságát?
A javaslat szerint „a Biztos eljárása nem hatósági eljárás, hatósági hatáskört nem gyakorolhat, hatósági ügy érdemében döntést nem hozhat”.
– Miként hozható összhangba ez a kijelentés a fenti, kifejezetten hatósági eljárásokat soroló mondatokkal?

A tervezet 163. paragrafusa szerint a Médiatanács elsőfokú hatósági hatáskörében hozott hatósági határozata ellen nincs helye fellebbezésnek, illetve a bejelentő, a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa, az ügyfél képviselője és a hatósági közvetítő kérheti a Médiatanács hatósági határozatának felülvizsgálatát – kizárólag jogszabálysértésre, vagyis formai hibákra hivatkozva!
– Miért zárja ki a kormány a Hatóság, illetve a Médiatanács tévedésének lehetőségét?
– Miért nem lehet tartalmi kérdésekre hivatkozva fellebbezni?

Ugyancsak a 163. paragrafus mondja ki, hogy a keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, vagyis a kirótt összeget a fellebbezés előtt be kell fizetniük az érintetteknek, ha visszaítélik nekik majd, ha nem.
– Vajon mi indokolja, hogy a kormány a statáriális bíróságok eljárásához teszi hasonlóvá a médiapanaszok kivizsgálását?

És akkor a hab a tortán: a 164. paragrafus kimondja, hogy a bíróság megváltoztathatja a Médiatanács határozatát.

Megengedik neki!

Mindenki persze nem bízhatja el magát: a 173. paragrafus értelmében „a Médiatanács bármelyik fél kérelmére tárgyalást tart (…). A tárgyalás nem nyilvános”.

De mire is mennénk éppen a tárgyalások nyilvánosságával? Hiszen itt van a szemünk előtt az egész törvényszöveg feneketlen demokráciaellenessége, minden részletre kiterjedő, gondosan kiépített destrukciója – publikus, mindenki számára hozzáférhető.
Hát nem elég nekünk?!

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!