rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 3.

Lendvai Ildikó, az MSZP országgyűlési képviselője


Bolgár György: - Ahogy híreinkben is elmondtuk, nyolcvannyolc módosító javaslatot nyújtanak be a készülő médiatörvényhez, vagy ez már megtörtént?

Lendvai Ildikó: - Már benyújtottuk, a mai napon kellett.

- Ez önmagában is meghökkentően sok. Az emberek, még a szakemberek sem tudják igazán gondolatban követni, hogyan lehet egy törvényt nyolcvannyolc helyen módosítani. Ennyire tragikus volna a helyzet, vagy pedig nem nyolcvannyolc különálló komoly hibát vettek észre, hanem, ha egy bizonyos dolgot kivennének és módosítanának, akkor ebből következően még néhányat módosítani kell? Vagy ez nyolcvannyolc különálló és egymástól tulajdonképpen független módosítás?

- Természetesen van olyan gondolat is, amely több módosító indítványon keresztül vonul végig. Például, ha az írott sajtót és az internetet ki akarjuk menteni a mindenható médiahatóság karmai közül, akkor nyilván ezt több paragrafus módosításával lehet elérni.

- Ezeket külön is tartják számon?

- Pontosan, de azt kell mondanom, ha ezeket levonom, még akkor is legalább ötven lényeges ponton módosításra szorulónak ítéltük ezt a törvényt. Tehát legszívesebben a kérdésében fölvetett első variációt igenelném meg: tényleg annyira szörnyű a helyzet.

- Még számbelileg is tragikusnak látszik!

- Igen, ez pontosan így van. Bevallom, sajnos át kellett írnunk a törvényt. Nem véletlenül nevezte a médiajog-alkotás számos eddigi és mostani darabját a sajtó szájkosártörvénynek.

- Van bármiféle reményük, hogy a Fidesz nyitott lesz egyik-másik befogadására? Hiszen láttuk az elmúlt napokban, hogy valamit már saját maguktól is hajlandók voltak módosítani. Például azzal kapcsolatban – bár pontosan nem tudom, nem olvastam a benyújtott módosítást –, hogy a büntetés ne legyen azonnal végrehajtható, hanem bíróság előtt lehessen megtámadni.

- Szívesen elmondom, hogy mi az, amit próbáltak, és hogy ez miért nem elégséges. Az eredeti jogszabály szerint, a mindenható médiahatóság és Médiatanács élet-halál ura, egyben kvázi bíróságként is működik. Hatalmas pénzbüntetésekkel lehetetlenítheti el, fojthatja el azokat az orgánumokat, amiket ő akar. Ráadásul az eredeti szöveg szerint, ha valaki bírósághoz fellebbez az ő döntésük ellen, akkor a pénzt azért le kell perkálnia.

- Tehát ennek nincs halasztó hatálya.

- Pontosan. A közfelháborodás hatására azt az egy módosítást – eddig legalábbis az egyetlen módosítást – adta be a Fidesz, hogy van halasztó hatálya, tehát csak akkor kell fizetni, ha a bíróság is elítélt valakit. Miért nem elégséges például ez? Itt vagyunk a törvény lényegénél: ez csak a halálos ítéletet halasztja, tudniillik akkor lehet fellebbezni a törvénytervezet szerint – és ezt a Fidesz nem változtatta –, ha valamiért a mostani jogszabályt sértő módon járt el a Médiatanács.

- Tehát, tartalmilag nem, hanem csak formailag?

- Lehet ez tartalom is, ha valaki azzal fellebbez, hogy olyan paragrafus nincsen, miszerint neki kötelessége lett volna ezt meg ezt csinálni. Mivel olyan paragrafus van, a bíróság sem tehet ilyen esetben mást, mint hogy azt mondja, hogy a Médiatanács nem sértett jogot. Nagyon kevés lesz tehát az olyan eset, amikor a bíróság azt tudja mondani, hogy jogot sértett, mert ilyen kötelezettséget nem lehet számon kérni, hiszen ez nincs ebben a törvényben előírva.

- Tehát ha a különböző médiatörvények – mert egy csokorról van szó, ez a mostani csak az utolsó a sorban, a vasököl a végén – olyanok, hogy gyakorlatilag megfoghatatlan ürügyekre, szabályokra, elvárásokra hivatkozva súlyosan meg lehet büntetni a média szereplőit. Mondjuk, ha megsértik a többséget vagy egy kisebbséget – azt se lehet pontosan tudni, mi a sértés, hogyan kell ezt definiálni, ki fogja ezt eldönteni; természetesen a hatóság úgy dönt, ahogy az neki tetszik –, onnantól kezdve már a dolognak szinte megállíthatatlan útja van, akár a bírósági büntetés-jóváhagyásig is, hiszen ez van a törvényben.

- Erről van szó, legfeljebb később kell fizetni. Úgy fogalmazott, hogy a vasököl sújt most le, a régi mondás szerint a vasököl oda sújt, ahova köll, amit kiszemelnek. Olyan gumiparagrafusok vannak, aminek alapján azt büntetnek meg, akit akarnak. Néhány példa: benne van a KDNP kérésére egy – amúgy tiszteletreméltó – mondat a média, pontosabban a közszolgálati média céljai között, a házasság intézményének tiszteletben tartása. Ez remek, de hogy értelmezi ezt egy Médiatanács? Ha nagyon cinikus vagyok, azt kell mondanom, hogy innentől kezdve az Aranyember nem bemutatható a köztévében, hiszen ott egy pozitív hős, a Tímár nevű főszereplő – aki olvasta az Aranyembert vagy látta a filmet, az emlékszik rá –, nem tartja tiszteletben a házasság intézményét, másvalakivel él együtt.

- Az egész világirodalom kiiktatható ezen az alapon.

- A Bovarynétól kezdve, az Anna Karenináig!

- Már ott kezdődik a dolog, hogy eleve mit jelent az, hogy tiszteletben tartani a házasság intézményét?

- Mivel ez részletesen nincs leírva – valószínűleg persze nem is lehet –, ezért nem kellett volna általános követelményként beírni. Azt büntetnek meg emiatt, akit akarnak. Sőt, a házasság intézményének tiszteletben tartása az MTI feladatai között is szerepel. Azt, hogy neki ezt hogyan kell csinálni, el sem tudom képzelni. Ezentúl egy válásról, ami iránt érdeklődés van vagy jelentősége van, vagy például egy Berlusconi-botrányról nem is ad hírt?

- Nagyon jó példát hozott, hogy a hallgatók is megértsék, ezen az alapon törvénybe foglalva úgy kérhetnek számon bármit, hogy az teljesen önkényes lesz: az illető nem tartotta tiszteletben a házasság intézményét, tehát büntetendő.

- Pontosan, így van. Amire utalt is az előbb, van egy olyan paragrafus, hogy nem lehet bármely többséget vagy kisebbséget sérteni. A bármely, tehát nemcsak valamilyen előítéletekkel sújtott mondjuk etnikai kisebbség - tehát nem arról van szó, hogy nem szabad cigányozni vagy zsidózni, mert az rendben volna. Sokkal többről van szó. Bármely többség például egy politikai többség is. Ha valaki akarja, ezt úgy fordítja, hogy a politikai többségnek sem lehet a lábára taposni, nem lehet olyat mondani, ami azt sérti. Erre mindig azt mondják nekem, hogy nem ezt akarták, a Médiatanácsban jóhiszemű emberek ülnek. Visszakérdeznék: a sajtóban nem jóhiszemű emberek ülnek, tehát muszáj ezeket a regulákat a nyakukba kötni?

- Igen, még ezt is vissza lehet kérdezni: tegyük föl, jóhiszemű emberek ülnek ott, és mi van, ha véletlenül rosszhiszeműek keverednek közéjük? Mi van, ha netán csupa komcsi kerül be egyszer csak a Médiatanácsba, és mivel ők eredendően olyan rosszhiszeműek, majd úgy fogják alkalmazni ugyanezt a törvényt, hogy attól koldulnak néhányan?

- Így van, vagy ha mondjuk, előítéletesek kerülnek be, hogy az Ön műsorából idézzek, mert hallottam a beszélgetését Simon képviselő úrral, aki azt mondta, hogy a balliberális oldalnak előítéletei vannak. Talán emlékeznek rá a rádióhallgatók, ebben a Médiatanácsban kizárólag a Fidesz delegáltjai ülnek, még a KDNP-t sem engedték be. Hogy olyat mondjak, ami az Ön műsorát és hallgatóit is érinti: az új médiatörvény szerint nem általában kell egy rádiónak vagy a médiavilág egészének kiegyensúlyozottnak lennie, hanem egyes műsorszámoknak vagy sorozatoknak külön-külön is. Ugye érzi a hallgató, hogy ez mennyire gumiparagrafus? Ezen az alapon, ha meg akarják büntetni a Klub Rádiót, és mondjuk ezt a műsort, akkor mondhatják azt, hogy szerda délután négytől hatig egy darab műsor nem volt elég kiegyensúlyozott, mert mit ad Isten, olyan telefonálók jöttek, akik esetleg 70:30 százalékarányban az egyik véleményre hajlottak!

- Bizony, ilyen is lehet. Olyan is lehet, hogy hiába kérek interjút a Fidesz egyik vezetőjétől, ő nem ad, míg Ön ad, és már nincs is kiegyensúlyozottság.

- Igen, pontosan. Természetesen lehet azt mondani, hogy nem kell föltételezni, hogy csupa gonosz és hülye - bocsánat a szóért, bár azok után, hogy éppen Fidesz közeli valaki, talán Schlecht Csaba mondta annak idején, hogy mindenkinek joga van hülyének lenni – ül a Médiatanácsban.

- Ez Simicska Lajos igen örökbecsű mondata.

- Igen, bocsánat, akkor még közelebb van a Fideszhez, mint Schlecht Csaba volt. Ha azt mondom, hogy ez Simicska véleménye, és nem ez a mechanizmus alapvető törvénye, akkor is bűn olyan törvényt csinálni, amelyben csak abban lehet reménykedni, hogy a döntéshozók jóhiszeműek lesznek, és nem élnek vissza a lehetőséggel, amit a törvény megadott nekik.

- Van-e még valamilyen lehetőség az MSZP kezében a nyolcvannyolc törvénymódosításon kívül?

- Van. Kérdezte a legelején, reménykedünk-e abban, hogy ezt elfogadják. Megmondom őszintén, nem. Nem játszom el az operettnaivát, hogy persze hogy elfogadják, hiszen látják a jó szándékot. Két dolog lehetséges, az elsőben bízom kevésbé. Az egyik, már a múltkori médiajogszabályoknál is volt példa arra, hogy a Fidesz ugyan a lényeget nem változtatatta meg, de kicsit enyhített rajta. Például szó szerint vette át módosításainkat a saját nevén, de hát egye kutya, ebben nincs szerzői jogvédelem, hát ha valamit majd saját nevükben is enyhítenek a dolgon, bár ez csak enyhítés. A másik valódi remény, hogy ez a sok módosító indítvány a közvélemény és a magunk számára is egy sorvezető ahhoz, hogy milyen ügyekben fogunk Alkotmánybírósághoz fordulni. Tudniillik, ha így marad a törvény, akkor fogunk. Nemcsak azokért a dolgokért, amiket elmondtam – a szájkosártörvényben a szájkosarat megmutatva –, hanem másért is, amiről eddig talán kevesebbet beszéltünk. Hadd folytassam a szájkosár hasonlatot: azt szokták mondani, hogy a sajtó, a rádió, tévé a demokrácia, a hatalom őrkutyája. Ahogy az egyik médiajogász szellemesen mondta, most az őrkutya őrkutyáját, tehát a sajtó fölött őrködő Médiahatóság szerepkörét alkotják meg. Az csak a baj, hogy ebben a kutya szereposztásban – ha már ezt használom – a sajtót és a médiát pincsivé változtatják, míg az őrkutya őrkutyáját, a hatóságot, valóságos pitbullá – azt fogják hinni, hogy ebtenyésztő vagyok, de folytatom a kutyahasonlatot. A saját kiválasztandó ölebeiknek minden eddiginél jobban kedvez ez a törvény. Például hallott-e már olyat, hogy mostantól pályázat nélkül lehet rádiófrekvenciát adni? Az van a törvényben, hogy meghatároz egy közcélt a Médiatanács – közcél ugye minden lehet: egy vallási cél, kulturális ismeretterjesztés, bármi, amit beírok –, és meghatározott közcélra az első alkalmas jelentkezőnek pályázat nélkül ad frekvenciát. A hallgató fantáziájára van bízva, ki ilyenkor az első alkalmas jelentkező.

- Szerintem nem kell sokáig várnunk, és megtudjuk.

- Csak még egy példa az ölebek etetésére: az is érdekes, hogy mi maradt ki a korábbi média- és sajtótörvényből, aminek ez az új törvény a helyébe lép. A korábbi médiatörvény azt mondta, hogy összeférhetetlen az, ha valakinek egy napi- vagy hetilapban döntő tulajdonrésze van, és közben döntő tulajdont szerez még mellé rádióban, tévében. Világos, hogy azért, hogy ne lehessen hírmonopólium. Ne mindenütt, a lapokban, a rádióban, a tévében ugyanazt a felfogást lássam. Nos, ez a médiatörvény, ami rigorózus szigorral szabályoz, reguláz, rövidpórázon tart mindenkit – ahogy elmondtam –, érdekes módon megszünteti ezt az összeférhetetlenséget. Nem tudom, hogy ez lex Vitézy-e, vagy lex valaki, hogy mondjuk a helyi téma kiadója vásárolhat mostantól kezdve tévét, rádiót is. Eddig ezt nem lehetett! Tehát mindenkivel, akivel akar, szigorú ez a törvény, de hihetetlen kedvezményeket – lásd: pályázat nélkül osztott rádiófrekvenciát vagy ennek az előbb említett összeférhetetlenségnek a megszüntetését – nyújtja annak, akinek kedvezni szeretne!

- Lassan megértjük, hogy mire is jó ez a kétharmad!

- Igen.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái