Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 12. 06.
- Részletek
- 2010. december 06. hétfő, 02:56
- Bíró D. Péter
Válogatás az elmúlt hetek fontosabb írásaiból
FÓKUSZBAN:
2010. december 2.
Vásárhelyi Mária: A demokrácia védtelensége
Népszabadság
„A sistergő gyűlölet légkörét a Fidesz szította, és az ország végletes kettéosztásáért is őt terheli a felelősség. Ám nem kerülhetjük meg azt a kérdést sem, hogy miféle demokrácia is volt az, amelyet ilyen rövid idő alatt, lényegi ellenállás nélkül le lehetett bontani, s mitől vált ennyire védtelenné a jogállam…
Magam is úgy gondolom, hogy a demokrácia szétverése alapvetően a mai kormánypárt 2002 óta folytatott irgalmat nem ismerő, a jogállami normákat s az ország távlatosabb érdekeit semmibe vevő, gátlástalan és destruktív politikájának eredménye, de óvakodnék egy sokszereplős játéktérben egyetlen résztvevőre szűkíteni a felelősséget a játék kimeneteléért.
Az én olvasatomban az ’ősbűn’, mely a demokrácia végnapjaihoz vezetett, a politikai rendszer finanszírozásának átláthatatlan, korrupt, züllött rendszerében gyökerezik. Ennek létrehozásában és fenntartásában pedig nagyjából egyenlő a pártok felelőssége, még akkor is, ha egyesek tanulékonyan és lelkesen, mások fanyalogva és félrenézve vettek részt a demokráciát lezüllesztő Monopolyban…”
„… a szűk és az állam által dominált piacon a gazdasági és médiaelit egyetlen meghatározó szereplője sem vonhatja ki magát a politika által diktált játékszabályok alól. A ’nemzeti’ nagytőke meghatározó szereplőinek döntő többsége az államnak köszönheti felemelkedését és fennmaradását. A média pedig már régóta nem a közönségből, hanem a reklámokból él, a reklámpiacokon pedig a legnagyobb megrendelő az állam, és mivel a legfontosabb piaci szereplők is az állam emlőin lógnak – a kör bezárul. A piaci pozíciók javításának nem a versenyképesség fokozása, hanem az állammal, illetve a politikával ápolt kapcsolatok javítása az első számú eszköze.”
„Ezért nem alakult ki nálunk az államtól és így a politikától független nemzeti nagytőke és médiapiac, és ezért vesz részt a korrupt politikafinanszírozási rendszer fenntartásában a teljes hazai elit. Meggyőződésem, hogy amíg a politika finanszírozásának a rendszere nem lesz átlátható és ellenőrizhető, amíg a vagyonnyilatkozatokat nem lehet komolyan venni, amíg a propagandára és a kampányokra elkölthető összegeket nem sikerül ténylegesen korlátok közé szorítani és az elköltött tíz- és százmilliárdok forrása rejtve marad, addig itt nem lesz stabil, működőképes demokrácia.”
„Nem kerülhető meg a nyolc évig kormányzó koalíció felelőssége a médiavilág teljes lezüllésében sem, elég csupán a kereskedelmi rádiófrekvenciák korrupciótól bűzlő odaítélését emlékezetünkbe idézni.”
„El nem évülő felelősség terheli a nyolc évig kormányzó pártokat a civil szféra erőtlenségéért is…Egy olyan tanuló demokráciában, amilyen a mienk, ez csak akkor alakulhat ki, ha a politika önmérsékletet tanúsítva, befolyásának érvényesítése nélkül támogatja a civil szervezetek létrejöttét és működését. Nálunk a pártok mindig vadászterületnek tekintették a civilek által bejátszható pályát is, ezért aztán sem valódi civil öntudat, sem szervezeti háló nem alakult ki.”
„A Fidesz gátlástalan, populista, jogállami normákon átgázoló politikájára nincs magyarázat és nincs mentség. Ami ma történik, azért a történelmi felelősséget egyedül a Fidesz–KDNP pártszövetség viseli. Az ide vezető út kikövezésében azonban a korábbi kormánypártok is részt vettek, és ha bízunk abban, hogy Magyarországon belátható időn belül esély lesz a demokratikus jogállam újraépítésére, akkor ehhez az első lépés a kialakult helyzetért viselt felelősséggel való őszinte szembenézés.”
2010. december 5.
Szilágyi Ákos: A türelem téglái
Népszabadság
„A türelem köztudomásúlag rózsát terem. Sok türelem sok rózsát. Van, akit már egész rózsalugas veszi körül. Ki mennyit tűr, annyit érdemel. E sorok írójának tűrőképessége is az egekig ér már. Csak akkor ugrik fel türelmetlenül páholyából, ahonnan a politikai átváltozás nagy misztériumát nézi, amikor a hatalommal való nemzeti együttműködés új rendszerének hallgatag kőmívesei, az új elfogulatlanság mosolygó beszédű papjai, a méltányosság tüzes angyalai türelemre intik a hagyományos kormányzást forradalmi kormányzással, vagyis a rendkívüli állapot igazgatásával felváltó hatalommal szemben: ’Nem eszik olyan forrón a kását!’”
„Mintha egy zebrát intenének több türelemre, nagyobb belátásra és méltányosságra övéi az őt éppen marcangoló oroszlánfalka iránt: gondoljon csak bele − mármint a zebra −, mennyi fáradságukba került az oroszlánoknak elejteni őt, mennyire itt volt az ideje ennek a lakomának (például: mennyire éhesek voltak már az oroszlánok, majd kilukadt a gyomruk), és akkor most még az emésztés nehéz terhe is rájuk hárul, márpedig a zebra is tudhatja, milyen próbának teszi ki a nyershús a ragadozók gyomrát, nem beszélve a kockázatról, hogy egy-egy nagyobb csontszilánk esetleg a torkukon akadhat!”
„A türelem halkszavú prédikátorai ezzel szemben nyugodtan azt mondják: ne vágjunk elhamarkodottan a fejlemények elé, ne siessünk a végső ítélettel, várjuk meg, amíg elrendeződnek a dolgok, amíg kialakul az új rendszer, és csak akkor, ha látjuk már, mi lett és esetleg tényleg nem az lett, aminek lennie kellett volna, akkor kiabáljunk, türelmetlenkedjünk, tüntetgessünk, tiltakozgassunk. ’Vagyis akkor, amikor már késő? Amikor már nemcsak nem tanácsos tüntetni és tiltakozni, de nem is lehet?’ − kérdezik újfent türelmetlenül a türelmetlenek.”
„Nos, az állampolgároktól demokráciákban valóban elvárható, hogy türelmesek legyenek mindenféle másság, vallási, politikai, kulturális másság iránt, egy másságot – az állam másságát – kivéve. Az állam más, mint jogállam demokráciában nem lehet.”
„Az állampolgárnak az elöljáró legkisebb jogtalanságával, erőszakával szemben is joga van türelmetlenséget tanúsítani, azaz fellépni ellene, megállítani azon az úton, amely az eseti önkényeskedés felől a hatalom központosításán át az önkényuralmi rendszer kiépítése felé halad. Amennyiben pedig a törvényhozó és végrehajtó hatalom esetleges jogtalanságaival, túlkapásaival szemben nem nyújthat jogi védelmet a tőlük független bírói hatalom, mert a többség már ezt is felszámolta, akkor − Locke szerint − még az állampolgárok erőszaka is jogosult lehet az ilyen önkényuralommal szemben.”
„A többség zsarnokságának összes jellegzetes vonását egy tankönyvi példa szemléletességével felvonultató hatalomgyakorlás iránt méltányosságot, nagyobb toleranciát követelni az írástudók maradékától (nagyobb részük ugyanis olyan méltányos és toleráns már, hogy a buzgó türelemtől szinte vigyázban áll a hatalom előtt!) … kínosan önigazoló rabulisztika…”
2010. december 4.
Végre itt a keresztény kurzus ?
Ungár Tamás beszélget Wildmann János teológussal
Népszabadság
„– Úgy tűnik, szerepe van abban, hogy nyomozás indul a pécsi egyházmegyében elkövetett bűncselekmények gyanúja ügyében.
– Sokan azt gondolják, hogy én vagyok a feljelentő, pedig ez nem így van. Az viszont elképzelhető, hogy az Egyházfórumban megjelent cikkek bátorították a feljelentőt…
– Miért gondolja, hogy a püspökség tudott valamilyen törvénysértésről?
– Hozzám nagyon sok információ jutott el, papok, hitoktatók és szülők is megkerestek. Az elmesélt esetek között voltak gazdasági jellegűek, szexuális zaklatások, sőt felmerült a pedofília gyanúja is. Az egyházi hivatalok belső vizsgálatot elkerülő magatartása azért védhetetlen, mert a katolikus egyház nem fogadja el még a felnőttek homoszexuális kapcsolatát sem. Ezért az érintett egyházmegye nem hunyhat szemet, ha tudomására jut, hogy egy pap szexuálisan zaklatja a munkatársait vagy pedofil bűncselekményt követ el. Ilyenkor egyet tehet az egyházmegye: azonnal vizsgálatot indít… a katolikus egyház jelentős változásokon esett át a II. vatikáni zsinat óta. Ennek lassan ötven éve, s e változásból nálunk úgyszólván semmi sem észlelhető. A legnagyobb gond, hogy a magyarországi főpapok túlnyomó többsége szerint az egyházban nincs szükség a zsinati szellemiségre.
– Milyen egy zsinati szellemű egyház?
– Svájcban éltem, s tapasztaltam, hogy ott a plébános valóban a hívőket szolgálja. Odafigyel rájuk, meghallgatja őket, segíteni próbál gondjaik megoldásában, velük együtt dönt a gyülekezet fontos ügyeiben. Nem a templomot megtöltő, a perselybe pénzt dobó alattvalóként kezeli a hívőket, hanem partnerként. Aki nem ilyen, annak esélye sincs plébániához jutni, hisz a hívők közössége dönt arról, ki lesz náluk a pap. Svájcban még püspök se lehet az, aki nem érdemli ki a hívek bizalmát. Híres eset volt, amikor a pápa egy olyan püspököt nevezett ki a churi egyházmegye élére, akit az ottani katolikusok elfogadhatatlanul maradinak ítéltek. A hívők lefeküdtek a székesegyház elé a földre, hogy az új püspök ne léphessen be a templomba, és nem fizették az egyházi adót, hanem külön számlára gyűjtötték az erre szánt pénzt. Az egyházmegye csődbe ment, és a pápa meghátrált. Hozzáteszem, hogy Svájc az egyházi önszerveződés szempontjából élen jár, s Európa más országaiban a civilek kevésbé szólhatnak bele az egyház ügyeibe… Nem is azt kifogásolom, ha az egyház társadalmi kérdésekben hallatja hangját. A rendszerváltás óta meg is jelent néhány figyelemre méltó körlevél például a szociális problémákról, a házasságról és családokról vagy az ökológiai gondokról. Ezeket szívesen ajánlom mindenki figyelmébe. Az viszont felháborít, mert ellentétes az evangéliumok, de a II. vatikáni zsinat szellemiségével is, amikor pártpolitikai megnyilatkozásokat hallok egyházi hivatalviselők részéről. …Sajnos vannak püspökök, papok és civil hívők is szép számmal, akik azt hiszik, végre itt a keresztény kurzus. Nem törődnek azzal, hogy ha az egyház összefonódik a politikával, akkor az egyház elveszíti önállóságát és erkölcsi hitelét.
2010. december 3.
Politikai dokumentum lehet az új alkotmány
Fleck Zoltán jogszociológussal Kálmán Olga beszélgetett az Egyenes Beszéd című műsorban
ATV, videóval
„Fleck Zoltán jogszociológus szerint az alkotmánytervezetben az alapjogokkal kapcsolatos mondatok a jelenlegi formájukban nem kerülhetnek bele az új alkotmányba… A 8. pont szerint ugyanis az alapvető jogok felelősségekkel járnak… de ez ellentmond annak a 200 éves alkotmányos fejlődéssel kialakult elvnek, mely szerint az alapjogok velünk születnek, és nem függnek attól, hogy teljesítjük-e a kötelezettségeinket…. Az alapjogokat nem az állam adja.”
„Hevenyészetten megfogalmazottnak tartja Fleck Zoltán a ’mások zaklatását’ mint alapjogi alkotmányos korlátot, melynél még azt sem lehet tudni, hogy jogsérelemmel járó vagy nem is feltétlenül jogellenes zaklatásra gondol-e a koncepció.”
„Bírálta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bírósági igazgatásban gyakorolt kizárólagos hatáskörének érintetlen mivoltát.”
„Szerinte az Európai Uniós országok alkotmányával összhangban kellene megalkotni az alapjogi szabályozást, a magyar sajátosságokat figyelembe véve.”
„A közjogi rendszerrel kapcsolatos rész sem szerencsés, mert olyan vitákat zár le egyszer és mindenkorra, amelyekről régóta folynak az egyeztetések, ilyen például az ügyészség parlamenti alárendeltsége – magyarázta a szakember.”
2010. december 2.
Újrakezdődött Kulcsár Attila és társai büntetőpere
Az Este vendége Dézsy Zoltán dokumentumfilm-rendező, újságíró
MTV, videóval
„Szöllősi Györgyi: - 2003-ban pattant ki ez a brókerbotrány, 2010 van, tehát kb. 7 éve, azóta foglalkozol ezzel az egész üggyel. Egy picit foglaljuk össze, hogy mi is történt ez alatt a röpke 7 év alatt.
Dézsy Zoltán: - Ez azért nehéz, mert még a hivatalos szervek sem tudják, hogy mi történt, sőt minél hosszabb idő telik el az ügy kipattanásától, annál kevésbé tudjuk. Gyanítom, hogy néhány év múlva már végképp össze lesz mindenki zavarva, és előbb azt kéne tisztázni, hogy mi történt, mi a vád egészen pontosan.”
„– Született egy első fokú ítélet, 8 évre ítélték el Kulcsár Attilát, ezt ugye hatályon kívül helyezték, ennek volt az indoka a megalapozatlanság és súlyos eljárási hibák. Ezekről mit tudunk pontosan?
– Rengeteg hiba volt, olyan hibák történtek az elsőfokú eljárás alatt, amelyek igazából nem történhettek volna meg. Már-már vicces dolgok. Nem is érdemes egy-egy részletet sem kiemelni. Az is furcsaság, hogy majdnem háromnegyed évig vártak az írásos ítélet indoklására. Az egyik vádlott egyébként pert nyert pontosan a Fővárosi Bírósággal szemben, mert ilyen sokáig joghátrány érte, nem tudta, hogy mire ítélték.”
„– Ne kerülgessük itt a kását, arról van szó, hogy ebbe az ügybe nagyon beleszólt a politika, minden oldalról, és 2003 után nagyon komoly érdekek fűződtek ahhoz, hogy ebből az ügyből ne legyen ügy. Éppen ezért ilyen suta a vád Kulcsár Attila ellen, gyorsan kreáltak valamit, hogy gyorsan megszülethessen a kiadatás.
– Ezt te mire alapozod?
– Hát 7 év munkája, egyébként ez bizonyítható is, de tetten érhető az egész eljárás során, akár a rendőrségi munka, akár az ügyészségi munka folyamán, hogy itt nagyon komoly erők avatkoztak be. Na most, ha rossz az input, akkor az output is rossz lesz. Tehát én nagyon tisztelem az ügyészek munkáját, gigantikus munkát végeztek, de egyszerűen hiányoznak alapinformációk, hiszen pl. Tóth András, egykori titokminiszter megsemmisítette a telefonlehallgatások döntő részét vagy fontos részét.
– Ezt tudod bizonyítani?
– Ezek tények, ezeket nem kellene bizonyítani, hivatalosan be is jelentették, hogy ezekre nincs szükség.”
„– Külföldön, ha ugyanígy történt volna minden, milyen büntetések voltak, tudsz erről?
– Magyarország speciális ország, Amerikát említeném, ott a Madoff-ügyet néhány hónap alatt lezárták. És a jogerősen elítélt már megkezdte a nagyon komoly börtönbüntetésének a letöltését, és vége. Én itt emberi drámákat látok, az elmúlt 7 év alatt a szemem előtt roggyantak meg emberek, akik ugye jogilag még ártatlanok, az ártatlanság vélelme miatt… Rettenetesen tönkrementek néhányan abban, hogy 7 éve állnak az igazságszolgáltatás előtt és még semmit nem tudnak.”
2010. november 16.
Jonah Lehrer: A hatalom romlottá tesz
Metazin, Wall Street Journal
„Sokan hiszik, hogy a tehetségtelen és kellemetlen emberekből lesz vezető. Amerikai pszichológusok szerint épp ellenkezőleg: a hatalom veszi el az ember józan eszét. A teljhatalom totális elborulással jár.”
„Már a korai újkor sok politikai filozófusa, többek között Machiavelli is abból a feltételezésből indult ki, hogy a hatalmat az szerezheti meg, aki félelmet keltve tekintélyt teremt. Lehrer szerint a felmérések ennek ellenkezőjét igazolják: számos kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a figyelmes és kedves emberek válnak egy-egy közösség központjává, a rosszindulatú áskálódók pedig elszigetelődnek.”
„Mindebből azonban sajnos nem következik, hogy a hatalom birtokosai kedves emberek lennének. A hatalom ugyanis megbolondít: mindenféle gonosz és erkölcstelen visszaélésre tesz hajlamossá - idézi Lehrer Dacher Keltner kaliforniai pszichológust,…”
„Minél nagyobb valakinek a hatalma, annál kevésbé törődik mások véleményével és érdekeivel. Minél magasabb beosztásban dolgozunk, annál elnézőbbek vagyunk saját normaszegéseinkkel.”
„Richard Petty ohiói pszichológus vizsgálatai arra engednek következtetni, hogy a hatalom birtokosai kevésbé kételkednek megérzéseikben, így inkább ösztönösen, mintsem józan mérlegelés alapján döntenek. Deborah Gruenfeld stanfordi professzor az amerikai legfelsőbb bíróság ítéleteit elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a többségi álláspontot kidolgozó bírók leegyszerűsítőbben és átgondolatlanabbul érvelnek, mint az ellenvélemények megfogalmazói. Szerencsére a kutatások azt is igazolják, hogy a hatalmon lévők ellenőrzésével és az átláthatóság erősítésével csökkenthető a vezetők basáskodása és a visszaélések száma. Sajnos azonban a hatalmon lévők is résen vannak, és általában igyekeznek befolyásolni az ellenőrzésükre és kordában tartásukra létrehozott mechanizmusokat.”
2010. november
Kőrizs Imre: Barátok közt
Mozgó Világ
„Azt látom a barátomon, hogy az utóbbi időben mindent rövidre zár. Régebben lehetett vele vitatkozni, de most többnyire hamar kimondja a végső szót. A vita tárgya a legkülönbözőbb lehet. Nem olyan rég a bizsutolvaj lányok szeptember eleji otromba lecsukásán vitatkoztunk össze: ő azt mondta, hogy egyes bolti eladók és öreg falusiak túlságosan ki vannak szolgáltatva a tolvajoknak, valamit már tenni kellett e téren. Én azt, hogy igen, de nem ezt. Egy olyan közös barátunk, aki nem gondolkodik különösebben rugalmasan az effélékről, és akinek nincs is feltétlenül ízlése ellen a jogszabály ilyen irányú módosítása, nem volt jelen, amikor beszélgettünk, de később kész válaszként mondta, hogy szerinte az első ilyen súlyú, el még a tyúktolvajlás szintjét sem érő ügyet mindenkinek el kellene nézni. Talán csak az esetleges következő ügynél elővéve a korábbit – lehet, hogy ezt is beleértette.”
„Úgy tudom, a szociológia bizonyított tényként kezeli, hogy ha súlyosabban büntetnek, attól nem csökken a bűnözés, mert egy szint fölött nem a büntetés mértékének van visszatartó ereje, hanem az elkapástól való félelemnek. Ez esetben is erről volt szó, a lányok bizonyára azt hitték, hogy nem kapják el őket, bár persze biztosak nem lehettek benne: épp ez az izgalmas vagy-vagy lehetett a vagánykodás tétje. …”
„De igazából mindezt már megírták pontosabban is. A lényeg a barátom makacskodása: hogy valahol el kell kezdeni. A másik ügy, amin vitatkoztunk, a lottózás volt. Azt mondta, az emberek irracionálisan játszanak: extrém mértékű nyeremény reményében több lottót vesznek, pedig kétmilliárd nyert forint semmivel sem jobb, mint mondjuk egymilliárd vagy akár háromszázmillió. Nem így mondta, de ez volt a lényeg: kétmilliárdra senkinek sincs szüksége, ráadásul túl sok teherrel is jár. … Ami az egészben érdekes, talán az a tanulság, hogy nagy összeg helyes vagy legalább élvezetes felhasználása nagy feladat, komolyan vágyni rá vakmerőséget vagy nagy önbizalmat feltételez.”
„Az őrizetbe vételről és a lottónyereményekről folytatott vitáinkban az a közös, ahogy a barátom a matekra vagy a szabályozásra (annak tolerálható tökéletlenségére) tekintettel mereven formalizálja és ezzel rövidre zárja a problémát – persze, közgazdász –, nem fogékony tehát az én más természetű érveimre, miközben én mérlegelem az övéit.”
„De gyanús ez, hogy ebből én ilyen jól jövök ki. Nem tudom, nem azt érzem-e: természetesen gondolhat bármit, de gondolnia kéne még azt is, amit én gondolok.”
„De végül is nem a barátaimat akarom itt kiszerkeszteni, akkor már inkább saját magamat. Mert az igazán meglepő az volt, hogy az antilottós-lecsukatós magatartásában a sajátomra ismertem. Négy-öt éve épp ilyesmit vetett a szememre egy másik barátom: hogy elvesztettem a rugalmasságom. Ezt még nem vettem volna annyira zokon, de a dolgot arra vezette vissza, hogy „fontos pozícióba” kerültem (egy néhány fős, jelentéktelen szervezetben), rendszeres jövedelemre tettem szert, és a családi életem is kedvező fordulatot vett. …A barátom mindezt ráadásul oda futtatta ki, hogy nem úgy beszélek vele, mint korábban, hanem mint egy másik ismerőse, aki kandidátus lett vagy mi, és most rajta szemléltet végre valamit, talán a saját jelentőségét. Nem azt várta el, mondta barátom, hogy ugyanúgy – az egyszerűség kedvéért hadd mondjam így – orákulumnak tekintsem, mint tíz évvel azelőtt, de azt észlelte, hogy lesüllyedt az átlagba, figyelmetlen vagyok vele, talán figyelmetlenül lekezelő.”
„Nemrég jeleztem, hogy már érteni vélem, mit gondolt, amikor évekkel korábban beolvasott nekem.
Lehet, hogy egyszerűen csak öregszünk – mondta türelmesen, vagy csak lustán.”