rss      tw      fb
Keres

Manuel Valls: „Le kell számolni a múltban élő baloldallal”




A Le Nouvel Observateur című francia hetilap interjút közölt a francia miniszterelnökkel, Manuel Vallsszal, aki kihívást intézett a baloldalhoz: „Vagy újra kitalálja magát, vagy vége.” Matthieu Croissandeau, Renaud Dély et Sophie Fay interjúja. Részletek.


Nouvel Observateur: – A franciáknak az az érzésük, hogy mindazok az áldozatok, amelyeket két és fél éve hajlandók elviselni, semmire sem voltak jók. A deficitek ma is ugyanolyan nyugtalanítóak, a munkanélküliség ugyanolyan magas és a növekedés ugyanúgy nulla. Mivel magyarázza ezt?


Manuel Valls: – Nem osztom ezt a szigorú ítéletet, de tény, hogy a jövőt illetően nagy a zavar és a nyugtalanság, sőt a düh is. Láttuk ezt az utolsó önkormányzati és európai választásokon. Már 2012-ben világosabb értékelést kellett volna adnunk Franciaország helyzetéről, a hármas válságról: a növekedési, eladósodási és az államháztartási hiány okozta válságáról és a bizalmi válságról. Minden itt kezdődik. […]


– Elkéstek vagy rosszul döntöttek akkoriban?


– Kétségkívül el is késtünk és voltak rossz döntések is.


– Például?


– Az adók emelkedése keményen sújtotta a francia polgárokat, elsősorban az alsó- és középosztályt. Inkább adót emeltünk, ahelyett hogy a közkiadásokat csökkentettük volna. Ás ezek a döntések összeadódtak az előző ötéves ciklus végén meghozott döntésekkel. Harmincmilliárdos adóemelés a jobboldal idején, harmincmilliárdos a baloldal idején. Ez okozta, hogy mindenkinek elege lett az adókból. […]


– És eredmények mikorra várhatók? Van még hat hónap, mondta Ön…


– Ilyesmit sohasem mondtam. Tudom jól, hogy az azonnaliság diktatúrájában élünk, de vállalni kell a franciák előtt, hogy egy versenyképességét veszett ország megreformálása tíz évbe kerül. Megértem, hogy türelmetlenek, de idő kell hozzá, hogy teljesen behozzuk a lemaradásunkat.


[…]


– A hatalmon lévő baloldal mindig szimbolikus reformokat hajtott végre: az Auroux-törvények (1), az ötödik heti fizetett szabadság, a 35 órás munkahét, a CMU (2). Francois Hollande ötéves ciklusában hiába keresünk nagy társadalmi reformokat?


– Nem kell bezárkózni a szimbolikus reformok gondolatába, még akkor sem, ha már eddig is sok mindent tettünk. A házasságkötés mindenkit megillető joga nagy előrelépést jelent a jogegyenlőség felé. Ezt már senki sem vonhatja vissza. Biztos vagyok benne, hogy ebből az öt évből maradandó lesz az iskolarendszer új alapokra helyezése és a most megszavazott történelmi reform az energetikai átmenetről. És ez a fontos törvény a baloldalé! De óvakodjunk az önmagukért való szimbólumoktól…


– A baloldal története szimbólumokkal van kikövezve.


– Le kell számolni a múltban élő baloldallal, azzal, amely egy letűnt és nosztalgikus múlthoz ragaszkodik, s amelyet a marxista felettes én és a harminc dicsőséges év (3) kísért. Az egyetlen értelmes kérdés az, hogyan irányíthatjuk úgy a modernitást, hogy felgyorsítsuk az individuumok emancipációját.


– Ez a baloldal inkább pragmatikus, mint ideologikus?


– Igen, mert az ideológia katasztrófákhoz vezet, de az a baloldal, amelyhez én vonzódom, őriz egy ideált: minden ember emancipációját. Ez a baloldal pragmatikus, reformer és köztársaságpárti.


– Nem szocialista?


– Ismétlem: pragmatikus, reformer és köztársaságpárti.


– Azt mondta, hogy a baloldalnak vége is lehet?


– A bezárkózással szemben, amelyet a szélsőjobb ajánl – kilépünk az euróövezetből, lezárjuk a határokat, minden bajunkért a bevándorlókat és a muzulmánokat okoljuk –, azzal a jobboldallal szemben, amelyet szintén beszippantott a hanyatláshit, alapkérdés, hogy a baloldal intellektuálisan felfegyverkezzen. […] De ha a baloldal nem találja ki magát újra, igen, vége lehet…


– Sokan úgy gondolják, hogy Ön a gyilkosa.


– Ha a baloldal bezárkózik a múltjába, a totemjeibe, akkor megszűnik hűnek lenni a haladás eszméjéhez, azaz önmagához.


– Akik Önt vádolják azzal, hogy áruló, azok a múlt baloldaliságának képviselői?


– Kerülöm a sértegetést, a kifigurázást, de úgy gondolom, igen, őket túlhaladta az idő. Az a baloldal, amely letesz a reformokról, amely inkább a múltbeli megoldásokat védelmezi, semmint hogy a mai problémákat oldaná meg, az ilyen baloldal eltéveszti a harcmezőt. Én azt kifogásolom Jean-Luc Mélechon (4) módszereiben, hogy híján vannak a képzelőerőnek. Másoktól azt kérdezem, hogy ha hagyjuk elszaladni a hiányt és emeljük az adókat, ez újdonság? Nem. Ez az, amit módszeresen csinálnak negyven év óta, és nem működik.


– A baloldalon Martine Aubry (5) felszólította Önt, hogy változtasson az irányvonalán.


– Martine Aubry hatalmi pozíciókat töltött be. Ma részt vesz az eszmei vitában. Nem osztom a javaslatát, amely azon alapul, hogy forduljunk vissza, azaz hagyjuk veszni az erőfeszítéseink gyümölcseit. A vita hasznos, de ott van a felelősségvállalás, az egység és az összetartás kötelezettsége is. Ehhez ragaszkodom. Tizennyolc éves korom óta a szocialista párt tagjai vagyok. Az ihletőim különböző emberek voltak: Clemenceau, Mendès, természetesen Jaurès és Blum, de Felipe González, Olof Palme, Willy Brandt is. És volt szerencsém együtt dolgozni Rocard-ral és Jospinnel. Ugyanehhez a vonalhoz tartozik Martine Aubry is. De az én baloldaliságom csak táplálkozik a múltból, nem bezárkózik a múltba. Pragmatikus.


– Ezt a pragmatikus baloldali arcot viseli Emmanuel Macron (6) is, akit a baloldal nagy része erősen bírál?


– Ez egy új generáció, amely vállalja a maga felelősségét. A legnagyobb veszély, amely a baloldalra leselkedik, a szektarianizmus. Emmanuel Macron nem lehet baloldali, mert bankár volt? A legfőbb kötelességünk az összetartás. 1981-ben François Mitterrand tudta, hogy olyan emberekkel kell körülvennie magát, akik nagyon eltérő háttérrel rendelkeztek. 2010-ben elkövettük azt a hibát, hogy nem nyújtottunk kezet François Bayrounak. Lehet, hogy elutasította volna, de akkor is meg kellett volna tennünk, hiszen ő arra szólította fel a választókat, hogy szavazzanak François Hollande-ra. Nincs rosszabb, mint a szektarianizmus, az állítólagos tisztaság nevében.





(1) Auroux-törvények : négy törvény, amelyet 1982-ben Pierre Mauroy kormánya terjesztett elő a munkajog lényeges módosításairól.


(2) CMU: Teljeskörű Egészségügyi Fedezet (1999): pénzügyi alap a kötelező egészségbiztosításhoz semmilyen címen hozzá nem férő, illetve alacsony jövedelemmel rendelkező állampolgárok számára.


(3) Trente Glorieuses-nek nevezik Franciaországban azt a harmincéves időszakot, amely 1945 et 1973 között erőteljes gazdasági növekedést hozott a fejlett országok többségében.


(4) Jean-Luc Mélenchon: A szocialista párt balszárnyának képviselője, 2008-ban kivált a pártból, és megalapította a Baloldali Pártot. A Baloldali Front jelöltjeként indult a 2012-es elnökválasztáson. Európai parlamenti képviselő.


(5) Martine Aubry: szocialista kormányok többszörös minisztere, az ő nevéhez fűződik a 35 órás munkahétről és a CMU-ról szóló reformok kidolgozása. 2008 óta a szocialista párt főtitkára, a 2012-es elnökválasztás szocialista párti előválasztásán vesztett François Hollande-dal szemben. Bírálja a kormány megszorító gazdaságpolitikáját. Lille polgármestere.


(6) Emmanuel Macron: bankár a Rothschild bankban, majd kinevezték François Hollande mellé a köztársasági elnöki hivatal főtitkárhelyettesévé. 2014 augusztusától gazdasági miniszter a második Valls-kormányban. Harminchét éves.