A FIDESZ és a nyugdíjreform
- Részletek
- 2010. január 11. hétfő, 04:07
- Bauer Péter
Bauer Péter
Nagy figyelmet keltett a Figyelő legutóbbi számában Varga Mihály „árnyék pénzügyminiszter” nyilatkozata, amely az ún. skandináv típusú, a tényleges járulékbefizetéseken alapuló nyugdíjak rendszerét javasolja, az államháztartás permanens nyugdíjkassza-kiegészítő funkciójának megszüntetésére.
Egy nap múlva persze már tagadta a tervet, hiszen a nem jobboldali média igen hevesen reagált a nyilatkozatra. Ezekben a reflexiókban hivatkoznak arra, hogy a nyugdíjak akár 20-30 százalékkal is csökkennének egy ilyen rendszerben, vagy arra, hogy megbízható jövedelemadatok csak 1988 óta állnak rendelkezésre. A fő ellenérv viszont az, hogy az új rendszer tovább növelné a társadalmi különbségeket, amelyek már ma is túl nagyok.
A Hírszerző cikkírója, Szentkirályi Balázs szerint viszont „A szegényebbek felkarolása nem lehet a nyugdíjrendszer feladata, az időskori szegénységet a szociális hálón keresztül kell meggátolni”.
Elvileg Vargának és a Hírszerzőnek is igaza van, Bokros Lajos is ilyesféle nyugdíjrendszert tartana igazságosnak, előbb-utóbb, fokozatosan ilyenre kell áttérni.
Csakhogy amikor a Horn kormány a magánnyugdíjpénztárak felállításával és a befizetett járulék negyedének, 8 százalékának ide irányításával, a bennük való gyűjtésével egy ilyen rendszert alapozott meg, akkor a következő kormány (amelynek tagja volt Varga Mihály is) működése egyik első lépéseként 6 százalékra csökkentette az egyéni számlás nyugdíjrendszerbe való utalás mértékét, eljelentéktelenítve a pénztárakat, „lenyelve” a különbözetet.
A Medgyessy-kormány is csak fokozatosan emelte vissza az eredeti szintre a befizetések mértékét, ez a kormány sem volt elkötelezett a következő nemzedékek iránt.
A Hírszerző azzal is érvel, hogy a nyugdíjkassza kiegészítése évente 500 milliárdjába kerül a költségvetésnek, elismerve azt, hogy ebből 450 milliárd az egyéni számlás pénztárakba megy, de már nem teszik hozzá azt a tényt, hogy ez utóbbi összeg a következő évtizedek költségvetési terheit csökkenti, és megfelel az általuk (jogosan) hiányolt igazságosságnak.
Az eset tanulsága az, amit egyébként sejtünk már, hogy egy Fidesz-kormánytól semmilyen reformlépésre nem számíthatunk, a népszerűtlenség fenyegetésének a legkisebb fuvallatára is félreteszik az ilyen terveket. Egyébként nehéz is lenne olyan reformokat (például a régió–kistérség rendszert) arcvesztés nélkül bevezetniük, amelyeket hét évig hevesen elleneztek.
Négy év helybenjárás várható. De mi ez a 150 éves török uralomhoz képest?
***
Az íráshoz lásd még Bolgár György beszélgetését Simonovits Andrással
