Die Zeit: A magyar fiataloknak mindenből elegük van




A Die Zeit című német lap Muriel Reichl cikkét közölte Magyarország – „Tudjuk, hogy itt sok minden rossz irányba megy” címmel. Jobboldalinak lenni felkapott dolog ma Magyarországon, sok fiatal is nacionalista pártokra szavaz. A baloldaliak azt akarják, hogy végre ne gyámkodjanak felettük: sem az állam, sem a külföld.


Orbán Viktor első ízben egyesítette a jobboldaliakat és a baloldaliakat Magyarországon, legalábbis néhány napra. Az internetadó elleni felháborodás kiterjedt minden politikai táborra. A kormány megkezdett gigabájtonként 150 forinttal – átszámítva mintegy 50 eurócenttel – akarta megadóztatni az internetet. Magyarok tízezrei vonultak az utcákra, okostelefonjaikkal felfegyverkezve. Erre a kormány egyelőre visszavonta az indítványt.


Ez csak rövid epizód volt. És a kísérlet, hogy összehozzák a kormányhoz hű és a kormánnyal szemben kritikus egyetemistákat, áthidalhatatlan ellentéteken bukik meg: egy szobában, közösen vitatkozni? Ezt egyik tábor sem akarja, noha ugyanabban a kollégiumban laknak. Egyikük szerint egy politikai vita „öt perc alatt veszekedéssel végződne, és a beszélgetés ezzel be is fejeződne”.


Először tehát Berni beszél. 23 éves, gépészmérnöknek tanul, és a konzervatív Fideszt választja, mint honfitársai 52 százaléka. Berni a mostani kormányt még tíz év múlva is szeretné hatalomban látni. Orbánnal? „Orbánnal.” Berninek meggyőződése, hogy Magyarországnak stabil, erős vezetésre van szüksége. Szerinte a túl nagy szabadság veszélyes. Egy túl gyenge drog- és biztonságpolitika egyértelműen ártana az ország rendjének, és ő akkor már nem érezné jól magát. „Aki egymás után háromszor súlyos bűncselekményt követ el, az újra meg fogja tenni. Akkor menjen életfogytiglan börtönbe” – mondja Berni. Ezenkívül védelmébe veszi Orbán családpolitikáját, például azt, hogy támogatja az anyák szülés utáni újbóli munkába állását.



Ne az interneten keressenek, hanem a könyvtárban


Az ifjú konzervatív felfújtnak tartja az internettel kapcsolatos nemzetközi kritikát. Ugyan ő sem szeretne díjat fizetni az internethasználatért, de van, ami fontosabb ennél. „Aki kutatni akar, annak nem az internetre kell menni, hanem a könyvtárba” – mondja Berni. Ezenkívül aggályosnak tartja, hogy a gyerekek már a beiskolázás előtt is iPadeken vircsaftolnak, ahelyett, hogy könyveket olvasnának. De azt mégsem hiszi, hogy az internetadó megakadályozhatná, hogy a jómódú szülők gyermekei tableteken játsszanak. „De legalább tudatosabban bánnának az internettel.”


Bernit idegesíti, hogy a gazdag nyugat-európai uniós tagállamok bírálják Magyarországot. Nyomon követi a német médiát. „Ezeket az Egyesült Államok irányítja” – mondja, és megnevezi a nagy német heti- és napilapokat. Úgy érzi, őt a legjobban a Junge Freiheit [Fiatal szabadság – magát konzervatívnak nevező, de a politológusok által a konzervatív és s szélsőjobboldal közötti mezsgyére sorolt országos hetilap – a ford.] képviseli a legjobban, az valamivel objektívebb. Olyan országban szeretne élni, amelyben világos szabályok érvényesülnek. „Számomra abszolút horror-forgatókönyv a svédországi rendszer, amelyben minden engedélyezett, és semmit sem szabályoznak.” Majdnem ugyanilyen szörnyű Románia: „azok azért mégis túlzásba viszik a nacionalizmust”. Önmagában a nemzeti tudatban nincsen semmi rossz, neki tetszene.



Sisakok és kardok homoszexualitás és politika helyett


Gyuri ezzel, akárcsak Orbán egész politikájával nem tud mit kezdeni. „A kormányban van valami romantikus vágyakozás a hősök után” – mondja barátai, egy maroknyi, húsz év körüli fiú körében, akik Budapesten jogot, történelmet vagy közlekedéstudományt tanulnak – és akik 2013 óta nem járnak a Nemzeti Színházba. Alföldi Róbert liberális intendánst a kormány akarata szerint lecserélték a nemzettudatosabb Vidnyánszky Attilára. A párt sisakokat, kardokat és nagymagyar epikát akar látni a színpadon, nem pedig homoszexualitást, meztelenséget, netán utalásokat a jelen politikájára. „Azóta nem járok oda. Tiltakozásból sem, de azért sem, mert semmi kedvem erre az unalmas népieskedésre, szenved a művészet” – mondja André, Gyuri barátja.


A nemzeti hősiesség divatban van, késleltetett tiltakozás ez az állítólagos szocialista establishment ellen, és balzsam az évtizedeken át az oroszok által gyarmati sorban tartott népléleknek. Baloldalinak lenni – ezt sok magyar fiatal annyira tekinti coolnak, mint ahogyan a CDU-ra adott szavazatot ítélik meg a berlini egyetemisták: szóba sem jöhet. Sokan hordanak nyakláncon turulmadarat, amelyet a magyarok „ősatyjaként” ismernek a mitológiából. Népszerűek a sokat siratott, a mai Szlovákia, Románia, Horvátország és Lengyelország részeit is magában foglaló, 1848-as nagymagyar birodalom körvonalait ábrázoló matricák, felvarrható díszek és ékszerek is. Az elvesztett területek miatti kollektív fájdalmat nosztalgiázva ápolják. A sérült nemzeti büszkeséget most különösen a szélsőjobboldali Jobbik igyekszik táplálni.



„Alig tanulunk valamit az EU-ról”


A szélsőjobboldaliak különösen az ország gazdaságilag rosszul álló északkeleti részén találnak közönségre. A fiatal hívek rockszámokban szidják az oroszokat, az amerikaiakat és a rendőrséget, időnként romákat vernek, és fekete pólót viselnek ilyen felirattal: „A magyar föld nem eladó!” Némelyek többet, mások kevesebbet tudnak a magyarok ezer évvel ezelőtti hőstetteiről, és inkább kevesebbet a múlt századról. Ezen kívül szidják a tőkét és a bankokat.


Gyuri és barátai számára horrorvízió egy Jobbik vezette Magyarország. Mindenesetre egyelőre még valószínűtlen, hogy ők adnák a kormányt, Orbán jobboldali konzervatív kormánya már csillapítja a nemzeti identitás iránti leghevesebb vágyakat. Budapesten, ahol a gazdaság viszonylag jól megy, ennek megfelelően a Jobbik gyengébb is.


Budapesten profitálnak is az EU pénzeiből. Minden sarkon építkeznek, restaurálnak és szépítenek. A keleti falvakban az emberek csak a restrikciókat érzik: bezárják a cukorgyárakat, a mezőgazdaság lemarad a nemzetközi versenyben. Alternatív munkalehetőségek nem léteznek. Mindehhez járul az általános politikai meggyőződés, hogy az EU és az Egyesült Államok gyengíteni akarja, térdre akarja kényszeríteni Magyarországot. „Alig tanulunk valamit az EU-ról, azon kívül, hogy benne vagyunk, és hogy mi minden megy ott rosszul” – mondja Matyi, aki a többiekkel ül a kollégiumban, és sört iszik. Angol-történelem szakos. Miközben a Fidesz iránt lelkesedő Berni az EU-t új gyarmatosítónak látja – „azelőtt Moszkvából nyomtak el minket, most Brüsszelből” –, Matyi nagyon is európainak érzi magát.



„Mi vagyunk a felelősök a saját szarunkért”


„Ez hagyomány, hogy Magyarországon minden rosszat külföldről irányítanak: az oroszok, a németek, az Egyesült Államok. Mi soha nem vagyunk felelősök a saját szarunkért, mindig más a hibás” – forgatja Matyi a szemét.


Igaz, neki sem tetszik a Magyarországot érő nemzetközi bírálat. A diákoknak elegük van abból, hogy gyámság alá helyezzék őket: elegük van a kormányból, amely gyámkodik felettük, és a külföldi bírálókból, akik az feltételezik róluk, hogy passzívak és visszamaradottak. „Tudjuk, hogy itt sok minden rossz irányba megy. De nem akarjuk állandóan hallani nyugati demagógoktól, hogyan kell kinéznie az igazi demokráciának, és hogy ehhez hülyék vagyunk” – mondják. Az összeesküvés-elméleteket szövő Orbánnak szerintük még segít is az olyan emberek egyoldalú tájékoztatása, akik semmit nem tudnak a magyarokról, csak azt, hogy az ételek csípősek. Arra a kérdésre, hogy ki vagy mi lenne jobb, nem tudnak válaszolni. A szocialista MSZP-t korruptnak és hazugnak tartják. A fiúk felvonják a vállukat: „Most éppen nincs alternatíva Magyarország számára.”