rss      tw      fb
Keres

Die Zeit: „A Déli Áramlat segítségével Oroszország egész sor államot köt magához”



A Die Zeit című német lap elemzést közölt Putyin nagy terve címmel. Az írás szerzői Jochen Bittner, Marc Brost, Matthias Geis, Martin Klingst, Matthias Krupa, Jörg Lau, Gero von Landow és Michael Thumann. Titkosszolgálati operációk, vámháborúk, telekvásárlások, propaganda és katonai intervenció: hogyan építi ki a hatalmát Oroszország a Keleti-tengertől az Adriáig.



Berlintől Chisinauig a távolság kereken 1500 kilométer, körülbelül ugyanannyi, mint Rómáig. De ki ismerte még nem is olyan régen Moldovai Köztársaság fővárosát? Most a kis ország szinte egyik napról a másikra a geopolitika fontos színterévé vált. Mert a hónap végén tartandó parlamenti választásokon olyan emberről szavaznak, aki nem is indul: Vlagyimir Putyinról. Az eset mutatja, hogy Oroszország ma már milyen eszközökkel próbál belülről megváltoztatni más országokat.


Oroszország az elmúlt években háromszor tiltotta be a moldovai borok behozatalát, azóta már a zöldség, gyümölcs és hús is az embargós listára került. A tilalom erősen sújtja az amúgy is keservesen szegény országot: a moldovai agrárexport 43 százaléka ment 2013-ban Oroszországba. Ráadásul Moldova, akárcsak Ukrajna, szinte teljes mértékben az orosz gáztól függ, és már ma is köbméterenként 400 dollárt fizet, az egyik legmagasabb árat.


Az orosz elnök két hete Moszkvában fogadta a moldovai Szocialista Párt két csúcsjelöltjét. Csak ők támogatják azt, hogy országuk csatlakozzon az orosz vámunióhoz, és ezzel azt is, hogy vége legyen Moldova függetlenségének. Chisinauban tényként kezelik, hogy a szocialistákat Moszkvából támogatják anyagilag. Tehát Moldova Köztársaság polgárainak november 30-án dönteniük kell: Oroszország mellett, vagy ellen. És hogy kétség se merüljön fel a tekintetben, kiről szól a választás: a szocialisták plakátjain Vlagyimir Putyin arcképe virít.



Forrás: stved.ucoz.com

Máshol nem ennyire nyilvánvalóan mennek a dolgok. De Oroszország éppen Európa-szerte próbálja kiterjeszteni a befolyását, próbál országokat magához kötni vagy egyenesen ellenőrzése alá vonni. Bulgáriába orosz titkosszolgálati embereket csempésztek be, akik most orosz kisebbségként lépnek fel, és azt akarják, hogy Moszkva „védje meg” őket.


Montenegróban Oroszország óriási telkeket vásárol. Grúziát egy háborúval tette engedelmessé. Hol gazdasági nyomást gyakorol, hol a média vagy megvásárolt civil szervezetek útján gyakorol befolyást az országban uralkodó hangulatra. A volt szocialista tábor szinte egyetlen országát sem hagyja ki, és így Oroszország expanziós tervei a Keleti-tenger mentén elterülő balti államoktól a Kaukázuson át a kontinens déli részéig, az Adriáig terjednek. Észtország, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország, Ukrajna, Magyarország, Moldova Bulgária, Románia, Örményország, Grúzia, Szerbia, Bosznia-Hercegovina – a teljes keleti és dél-keleti Európát traktálja.


Hosszú időn át az egész véletlenszerűnek látszott, mintha egyes, egymástól független, regionális folyamatokról lenne szó. Mostanra azonban a német szövetségi kormány feltételezi, hogy mindez egyetlen, nagy összefüggésben áll össze. Hogy sok mindent célzottan Oroszországból irányítanak. Sűrűsödnek az erre utaló jelek. Angela Merkel most egészen nyíltan beszél arról, hogy Putyin „befolyási övezetekben” gondolkodik, és „lábbal tiporja a nemzetközi jogot”.


Moszkvában valóban vannak híresztelések a saját hatalmi övezet kiterjesztéséről szóló, messzire nyúló eszmékről és tervekről. Ezek jóval az ukrajnai konfliktus kitörése előtt keletkeztek. Aki ezekben a napokban körülnéz Európa keleti részén, benyomást szerezhet arról, ahogyan a terveket most apránként megvalósítják.


Nevezzük így: Putyin nagy terve.


Vlagyimir Putyin legkésőbb 2012-ben, amikor a miniszterelnöki tisztségből visszatért az elnöki székbe, úgy érezte, minden oldalról ellenségek veszik körül. Télen több mint százezer tüntető menetelt az orosz városokban, hogy tiltakozzon a manipulált választások és az ellen, hogy Putyin újra beköltözött a Kremlbe. A régi-új elnök fenyegetve érezte a hatalmát. E mögött az Egyesült Államokat gyanította, amely – az ő értékelése szerint – már a Közel-Keleten is destabilizáló felkeléseket robbantott ki.


Putyin eldöntötte, hogy bebiztosítja a hatalmát, előbb odahaza, később kifelé is. Az állam attól kezdve elnyomta az ellenzékieket, a kritikus médiát és szervezeteket. De 80 százalék feletti támogatottságot Putyin csak akkor ért el, amikor külpolitikai téren is agresszívabban lépett fel.



Szerbiában a tömeg az orosz nemzeti himnuszt énekli


Elképzelése: a posztszovjet térséget orosz vezetés alatt egyesíteni.


Erre gondolta ki az Eurázsiai Uniót. Ennek a tervek szerint magában kellett volna foglalnia Ukrajnát központi pillérként. „Putyin ezt az uniót az EU konkurenciájaként értelmezte” – mondja Dmitrij Trenyin, a moszkvai Carnegie Központ igazgatója, az orosz külpolitika ismerője. Moszkva offenzívába lendült, amikor 2014 februárjában megbukott a szövetségese, Viktor Janukovics ukrán államfő.


Azóta Putyin alapvetően megkérdőjelezi a hidegháború utáni rendet, globális szinten az Egyesült Államokkal, regionális szinten az EU-val szemben. „A következő évek jelszava a rivalizálás és a verseny” – mondja Trenyin. Ez már sok országban látható. Szerbia példa rá.


A NATO 15 évvel ezelőtt háborút folytatott az ország ellen, amely ma jelölt az uniós csatlakozásra. Néhány rom még ma is áll. Itt szeretik Putyint a rettenthetetlenségéért, amellyel a Nyugatot gyötri. És mert támogatja Szerbia Koszovóra támasztott igényét.


Belgrád, múlt vasárnap: tüntetők ezrei vonulnak végig Szerbia fővárosán, hogy ünnepeljék Vojislav Seseljt, a Hágából visszatért háborús bűnöst. Szerb és orosz zászlókat lengetnek, elöl II. Miklós utolsó cár nagy portréit viszik, és Vlagyimir Putyinét katonai egyenruhában. Seselj az Oroszországhoz való csatlakozást követeli. Utcai árusok Putyin arcképét viselő jelvényeket árulnak. Szinte kizárólag férfiaknak szóló rendezvény ez, alkoholszag terjeng, a középrétegek az egésztől inkább távolmaradnak.



Forrás: Facebook

Vasárnap aztán felbukkan a cárt ábrázoló néhány kép a II. Miklósnak állított új emlékműnél, amelyet aznap délben avatott fel az orosz ortodox egyház pátriárkája. A szobor az orosz kormány ajándéka. A tömeg először az orosz, aztán a szerb nemzeti himnuszt énekli. A környéken álldogálók egyike azt mondja: „A cár a segítségünkre sietett az első világháborúban, a másodikban az oroszok harcoltak a felszabadulásunkért, és most Putyin megálljt parancsol a keresztényietlen Nyugatnak.” Előzőleg az orosz pátriárka tudatta: a melegek házasságának az elismerésével Európa „a rombolás mozdonyának bizonyult”.


Ugyanebben az időben a fővárostól mintegy 100 kilométerre Nyugatra hadgyakorlat zajlik. Több szerb és orosz század gyakorolja egy terrorista bázis lerombolását.


Tavaly májusban Szerbia és Oroszország „stratégiai partnerségben” állapodott meg, néhány hónappal később a két ország 15 évre tervezett szerződést írt alá közös gyakorlatokról, a hírszerzési értesülések és személyzetek cseréjéről. Az ország délkeleti részén a két fél mintegy 2000 egyenruhása egy „rendkívüli helyzetek központját” működtet, amely állítólag humanitárius célokat szolgál. Az új fegyverbarátság eddigi csúcspontja egy páncélosok számára rendezett ügyességi verseny volt, amelyet augusztus elején, Moszkva mellett tartottak meg, és amelyen a szerbek mellett Angola, Örményország, Kína, India, Kazahsztán, Kirgizisztán, Kuvait, Mongólia és Fehéroroszország páncélos katonái vettek részt.


Az orosz-szerb kapcsolatok katonai vonatkozásai Putyin egy hónappal ezelőtti, belgrádi látogatásán váltak nyilvánvalóvá, amikor Tomislav Nikolic szerb elnökkel közösen fogadott egy díszszemlét. Orosz és szerb repülőgépek zúgtak el a város felett. A moszkvai vendéget az ország legmagasabb érdemrendjével tüntették ki. Putyin a gazdaságilag szükséget szenvedő országnak milliárdos nagyságrendű befektetéseket ígért – de egyben bevetette a hüvelykszorítót is: Szerbia a Gazprom gázszállítónak nem kevesebb mint 224 millió dollárral tartozik – említette meg mellékesen.


A látogatás idején az orosz-szerb barátságról szóló nagy plakátok díszelegtek a városban; a politikai reklámot a Gazprom fizette. Az orosz gázóriás tulajdonában van a NIS szerb energiakonszern 51 százaléka amely a szerbiai kőolajpiac 78 százalékát ellenőrzi. A tulajdonrészt 2008-ban tender nélkül adták el. A bankok a másik szerbiai szektor, amelyben Oroszország nyomul; a néhány éve még nagyon is jelenlévő európai bankok kivonulnak a piacról, helyettük most az orosz Szberbank van ott.


Orosz hivatalos személyiségek látogatása, Moszkvával kötött gazdasági egyezmények aláírása – ez a szerb politika mindennapja. Az ország a tervezett Déli Áramlat gázvezeték középpontjában áll, annak az EU-ban vitatott ellátási vonalnak, amelyen a tervek szerint legkésőbb 2017-ben nagy mennyiségű orosz gáz folyik majd a Fekete-tengeren át a Balkánra, egészen Olaszországig. Az első részszállítások már jövő évtől elkezdődhetnek.


Bulgária mintegy 90 százalékban függ az orosz energiaexporttól, Szerbia közel 100 százalékban. Az orosz gáz ezek közül az országok közül még soknak létfontosságú, a tervek szerint a 2400 kilométer hosszú vezeték az új életvonaluk hivatott lenni. Évente 63 milliárd köbméter földgáz folyhat Ukrajna elkerülésével a válságokat megszenvedett régióba. Moszkva nem csupán nagy mennyiségű energiát ígér az országoknak, hanem munkahelyeket és gigászi befektetéseket is.


Oroszország számára a tervezett gázvezeték kulcsfontosságú projekt. A vezeték szárazföldi részeinek építésére már kormányközi megállapodásokat írtak alá Bulgáriával, Görögországgal, Horvátországgal, Ausztriával, Szerbiával, Szlovéniával és Magyarországgal.


A Déli Áramlat segítségével Oroszország egész sor államot köt magához. Elágazásokat terveznek Horvátországba és a boszniai Srpska részköztársaságba. Ezért Milorad Dodik ottani elnök is jelen volt a Putyin tiszteletére rendezett szerbiai ünnepségeken. Az uniós tagállam Magyarország is mindenütt a Balkánon toboroz a Dél Áramlathoz. A budapesti parlament már jóvá is hagyta az építkezést. Orbán Viktor magyar kormányfő nem fogadja el az EU ellenvetését, hogy a Gazprom orosz konszern egyszerre lenne a vezeték szállítója és üzemeltetője.



Oroszország csábító üzenete


Mindezzel nem csupán gázról, hanem többről: gazdasági-politikai rendszerről van szó. Oroszország Kelet- és Dél-Európa gazdaságilag gyenge országainak a jólét felé vezető út lerövidítését kínálja. Csináljátok úgy, mint mi, csináljátok velünk, akkor majd folyik a pénz, anélkül, hogy alapjaiban kellene megújítani a gazdaságot – így szól a csábító üzenet. Pedig ez az orosz mintájú petrogazdaságra szóló meghívás, csak éppen kőolaj nélkül, vagyis kevesebb ásványi kinccsel. Valójában ezek az országok ezzel egy olyan országtól való tartós függést választottak, amely maga is teljességgel függ a kőolaj-áraktól.


Persze nem úgy van, hogy Putyinnak csak meg kell nyomnia egy gombot, és mindenki vigyázzba áll az örmény elnöktől a szerben át a magyar kormányfőig. Némelyek történelmi okokból vonzódnak Oroszországhoz, máshol Putyin autokrata kormányzási stílusa vonzó, mert fütyül az átláthatóságtól kezdve a hatalmi ágak megosztásán át az emberi jogok tiszteletben tartásáig szinte mindenre, ami olyan megerőltetővé teszi a demokráciát és az EU-t. Más esetekben Moszkva pénzügyi csábításai vagy fenyegetései hatnak. Ehhez hozzájárul, hogy az EU egyes országokban diszkreditálódott, mert maguk az Európa-párti szereplők közül is sokan korruptak, és a Nyugat hosszú ideig nem figyelt oda erre eléggé.


Oroszország győzedelmeskedhet, mert az európaiak az egyik szárnyat védtelenül hagyták. Így ma már alig maradt ország, amelyet Oroszország ne közelítene meg – és nincs módszer amelyet ne alkalmazna: orosz útlevelek kiadása külföldön, titkosszolgálati operációk, vámháborúk, gazdasági zsarolás, propaganda, fegyversegély, pártadományok és katonai intervenció.


Észtországban az észt titkosszolgálat egyik munkatársát foglyul ejtettek orosz ügynökök, és elrabolták az orosz határon túlra. Észt közlés szerint az orosz titkosszolgálathoz kötődő csempészek nyomában volt.


Lettországban Moszkva orosz nyelvű sajtóorgánumokkal gerjeszt félelmet a diszkriminációtól. Putyin pártja, az Egységes Oroszország ott a Saskanas elnevezésű ruszofil pártot támogatja. A párt elnöke, aki egykor orosz médiumoknak dolgozó újságíró volt, októberben Putyint úgy dicsérte, hogy „ő a legjobb, amink van”. Ami a Krímben és Ukrajna keleti részén történik, az a Baltikumban is „egyedülálló esélyt” nyit azoknak a dolgoknak a korrigálására, amelyek az utóbbi évtizedekben rossz irányba mentek”.


Litvánia a két szomszédos országhoz hasonlóan nyög az EU-ból származó mezőgazdasági termékekre meghirdetett importtilalom alatt. Szeptemberben egy litván hajót elfogott az orosz parti őrség.


Ugyancsak szeptemberben figyelmeztetést kapott a román kormány: a Gazprom váratlanul bejelentette, hogy 10 százalékkal csökkenti a gázszállításokat. Az uniós tagállam a nyáron megtagadta az átrepülési engedélyt Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettestől, mert szerepel a Nyugat szankciós listáján. Rogozin erre azzal fenyegetőzött, hogy legközelebb „egy Tu160-as fedélzetén tér vissza” – a TU 160-as szuperszonikus bombázó a szovjet időkből.


Bulgáriában ma már a gazdasági teljesítmény egyharmadát közvetve vagy közvetlenül orosz oligarchák ellenőrzik. A hadsereg teljes mértékben függ az orosz pótalkatrészektől.



Forrás: MTI/Miniszterelnökség

Magyarország, amely 80 százalékban van az orosz gázra utalva, Orbán Viktor miniszterelnök alatt fokozatosan az orosz modell felé fordul. Orbán nyíltan beszél arról, hogy „el akarja hagyni a liberális tévutakat”, és orosz mintájú, „illiberális, tekintélyelvű államot” akar teremteni. Januárban kötött egy energiaüzletet Oroszországgal. Ősszel elzárta a gázt Ukrajnának, véletlenül éppen a Gazprom és Ukrajna között a pótfizetések miatt dúló viszály idején.


A Szlovákiába irányuló gázszállításokat októberben rövid időre felére csökkentették, mert az ország segített áthidalni az ukrajnai hiányt.


Montenegróban, amely az unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozásra váró jelölt, időközben már a telkek 40 százaléka orosz befektetők – köztük minisztériumok és a Gazprommal az élen állami vállalatok – kezében van.


Ha az ember ezeknek a folyamatoknak az ügyében körülnéz Oroszországban, azt hallja, hogy mindenről a Nyugat tehet. Az amerikaiak eszerint gyengíteni akarják Oroszországot, és „regionális hatalommá akarják lealacsonyítani”. Az amerikaiak „hangszerelték a kijevi puccsot”. Forradalmakat szítanak, hogy kiterjesszék a befolyásukat. A nyugat szankciókat hirdet. Manipulálja az olajárat. Ezért Oroszországnak minden joga megvan ahhoz, hogy védekezzen, különösen a szomszédságában. Nem Oroszország, hanem Amerika van támadási üzemmódban; nem a Nyugat, hanem Oroszország védi az emberi jogokat – mondják.


Ezt hallják az oroszok nap mint nap a sajtójukból. És ezt is hiszik, mert ott soha nem ért véget a befolyási övezetekben és térképekben való gondolkodás. Moszkvában keveset számít azoknak a népeknek az önrendelkezési joga, amelyeket Oroszország a saját hatalmi övezetéhez számít. Ezért van az, hogy a Kremlből sok ország mozgása Nyugat felé a Nyugat Kelet felé való mozgásának tűnik.


Stabilizálás befelé, és az Oroszországot körülvevő államok destabilizálása. Ez is része Putyin nagy tervének. Ehhez bevetik a médiát és az orosz ipari konszerneket. A külügyminisztérium 2013. február 12-én közzétette „Az Oroszországi Föderáció külpolitikájának koncepcióját”. Eszerint a médiának és a gazdaságnak erősebben Oroszország érdekeire kell koncentrálni, és erősítenie kell az ország szerepét a világban. A Nyugat feltételezésére, miszerint Oroszország hanyatlóban lenne, a piacokon mindenhol való jelenéttel kell válaszolni, éppen ott, ahol eddig a Nyugat volt erős. Oroszországnak saját „befolyáshordozókat” kell teremtenie. Az állam ezeket az erőfeszítéseket támogatni fogja.


Néhány napja az interneten látható az RT német adása, a Russia Today német nyelvű fiókintézménye. A Russia Today mostanra világszerte 20 irodát tart fenn, 2500 munkatársat foglalkoztat, és saját közlése szerint orosz, angol és arab nyelven 664 millió néző ér el.



Forrás: focus.de


A láthatatlan, hibrid háború


A német internetes csatornát csak előfutárnak szánják; már hamarosan Berlinből akarnak saját tévécsatornát üzemeltetni, amint Franciaországban is. A Russia Today a Kreml ideológiai offenzívájának legfontosabb eszköze. A műsor ugyanis a Nyugat érzékeny pontjait célozza meg – az elitekkel szembeni növekvő szkepszist, az önkritikára való hajlamot, a nemzetközi jog alkalmazásában mutatkozó ellentmondásokat.


Szerbiában például megfigyelhető, ahogyan az orosz külügyminisztériumban kigondolt koncepciót megvalósítják. Egy orosz rádiójuk már van a szerbeknek, a tervek szerint ehhez most még jön egy tévéadó – és természetesen a Russia Today internetes honlapja. A szerbek többsége szegény, és nem enged meg magának újságvásárlást, de a szinte ingyenes világhálón sokan szörfölnek. A honlapnál 30 újságírót akarnak alkalmazni.


Moszkva közvetve is hatást gyakorol a szerb médiára: a nagy lapok legnagyobb reklámmegrendelői között van a Gazprom, továbbá több más, orosz ellenőrzés alatt álló vállalat, és Oroszország néha kifizet egyszerre több újságoldalt, ahol aztán barátságos cikkek szerepelnek. Közben a hangulat az országban átbillent: a szerbek évekkel ezelőtt még EU-eufóriában úsztak, de a felmérések szerint már csak 50 százalékuk (a fiatalok körében mindössze 43 százalék) szemléli pozitívan az Európai Uniót. De a polgárok 70 százaléka kívánja a szövetséget Oroszországgal.


Ma már az orosz ipari konszernek is teljesítik a Putyin-terv rájuk eső részét. Mindenhol elkötelezik magukat Európában. Bízvást feltételezhető, hogy semmi jelentős nem történik az orosz biztonsági minisztériumokkal való egyeztetés és együttműködés nélkül.


A Gazprom energiaóriás tulajdonában van például Németországban egyebek között a Gazprom Germania és a Wingas elnevezésű gázszolgáltató, továbbá több stratégiai gáztároló Németországban és a szomszédos országokban. A Gazprom Ausztriában, Magyarországon és más uniós tagállamokban is cégek hálóját szőtte. Például az RZD orosz bankkonszern, amelynek élén Vlagyimir Jakunyin, Putyin bizalmasa áll, évek óta stratégiaszerűen vásárol részeket európai logisztikai cégekben. És a nyugati vállalatoktól eltérően itt orosz állami konszernekről van szó, amelyek Putyint ellátják pénzzel, és amelyek kénytelenek szót fogadni a Kreml kívánságainak.


Valerij Geraszimov, Oroszország vezérkari főnöke 2013 februárjában a hadsereg lapjában leírta, hogyan mehet végbe több szinten a láthatatlan, hibrid háború: politikai, gazdasági, média-, humanitárius és egyéb befolyásolási eszközöket kell felhasználni. Gyakran a tiltakozó ellenzék a természetes szövetséges. „Ehhez járulnak támogató, fedett katonai akciók, ide értve az információs háborút és a különleges egységek bevetését.” Geraszimov 2004 február végén bemutatta a vezérkara új feladatait. Büszkén kijelentette: az átmenet a politikai-diplomáciai tárgyalásoktól a katonai intervencióig nagyon lerövidült. Minden minisztériumnak szorosan együtt kell működni. A harci cselekményeket a jövőben kiterjesztik a médiára is. Oroszország ellenfeleinek meg kell érteni: „Értelmetlen az államunkra és szövetségeseire gyakorolt bármiféle nyomás” – mutatott rá.


A berlini szövetségi kormányban csodálkoznak azon, hogy az oroszok milyen szisztematikusan járnak el, s most milyen világosan felismerhető, hogy közvetlen politikai befolyást gyakorolnak a nagytérségben. Nulla felé csökkent az elvárás, hogy Putyinnal még bármit el lehetne érni tárgyalások útján. Aki azt hitte, hogy Moszkva a hatalompolitikai összevonást Ukrajnával annyiban hagyja, az csalódott. Még olyan uniós tagállamok sincsenek biztonságban az orosz befolyástól, mint Magyarország vagy Bulgária.


De mit jelentene, ha Moszkva a saját hatalmi övezetét kiterjesztené a Keleti-tengertől a Kaukázuson át egyenesen le az Adriáig?


Itt lép be a játszmába Olaszország, amely már a Nyugat Oroszország elleni legutóbbi szankciós körében sem akart benne lenni.


Matteo Renzi miniszterelnök hallgatólagos paktumot kötött Silvio Berlusconi volt miniszterelnökkel, akinek a támogatására szüksége van a belpolitikai reformokhoz. Ezért hagyja, hogy Berlusconi – az ellenzék parlamenti mandátum nélküli vezére – afféle párhuzamos diplomáciát folytasson Vlagyimir Putyinnal.*


Néhány hete Berlusconi a milánói belváros szélén lévő lakásában fogadta késő éjszaka régi barátját, Putyint. Készen állt némi harapnivaló, és természetesen italok. Hajnali fél négyig tartott a megbeszélés. Másnap Berlusconi házi lapja, az Il Giornale idézett a beszélgetésből. Berlusconi eszerint azt mondta, hogy Olaszországnak kell garantálnia, hogy fordulat következzen be az Oroszország és Európa közötti feszült viszonyban: „Le kell bontani az új hidegháború falát, amelyet Európa buta módon az amerikaiak érdekében emelt.”


(Fordította: Horváth Júlia)





* A szerk. megj.: Az olasz ipari miniszter, Federica Guidi november 19-én közölte, hogy a Déli Áramlat gázvezetéktervnek, amely megkérdőjeleződött, miután Oroszország annektálta az ukrajnai Krím-félszigetet, nincs többé prioritása.