A tanár megbukott





A modern világban, parlamentáris rendszerekben a politikai alternatívákat pártok jelenítik meg. A választások arról szólnak, hogy melyik politikai irány képviselőire bízza a polgárok többsége a jövőt. Eszerint szavaz, nem személyekre, hanem politikákra. A kormányt azok alakítják meg, akiknek többségük van a parlamentben, mert az általuk képviselt politikai irányt támogatják többen. A parlamenti választásokon ezért jellemzően a pártok képviselőjelöltjei indulnak. A választók azért szavaznak egy-egy jelöltre, mert tudják, hogy mit képvisel, hogyan fog szavazni. Nem csoda, hogy a pártok által alkotott parlamenti frakciók képviselői együtt szoktak szavazni. Erre épül a kormányok működőképessége. És a pártok fegyelmezett képviselőiből jön össze, ha összejön, az alkotmányozó többség is.


Ezek magától értetődő dolgok mindenkinek, aki tájékozott a politikai rendszer működéséről. Így tanítják az egyetemeken azok, akik politológiát oktatnak. Gondolom, így tanítja a Corvinuson évről-évre Török Gábor is, a jónevű politikai elemző.


Most mégis az ellenkezőjét mondja. Bejelentette, hogy elindul Veszprémben független képviselőjelöltként. Függetlenként, és majd ha győz, az ő szavazatán múlik a kétharmad. Majd mérlegeli, hogy helyes-e az, amit a Fidesz akar. Ha helyes, megszavazza, és meglesz a kétharmad. Ha nem helyes, nem szavazza meg, és nincs meg. Merthogy azok, akik nem függetlenként, hanem egy-egy párt jelöltjeként kerülnek az Országgyűlésbe, nem mérlegelnek, hanem ha fideszesek, mindent megszavaznak, ha ellenzékiek, semmit sem szavaznak meg. Ő bezzeg majd alkalmanként mérlegel. „…a kétharmad ne a pártok kezében legyen”. Ehhez kéri majd, ha elindul, az emberek szavazatát.


Mintha Török, a leendő képviselőjelölt, nem tudná azt, amit Török, a politológia oktatója, magától értetődő dologként tanít az egyetemen. Töröknek, a tanárnak meg kellene buktatnia Törököt, a leendő képviselőjelöltet.


Az Index munkatársa megkérdezte tőle, milyen kétharmados ügyet szavazna meg, és milyet nem. Nem kapott értékelhető választ. Arra a kérdésre, hogy megszavazta volna-e az alaptörvényt, azt válaszolta: „Ez egy nehéz kérdés, amire komolyabban fel kéne készülnöm.” Évek óta politológiát tanít, hetente teszi közzé az elemzéseit, és nem tud kapásból válaszolni erre a kérdésre? Egyes, Török fiam, elmehet. Majd akkor jöjjön vissza, ha komolyabban felkészült! És amíg ennyit sem tud megmondani a választóknak, talán ne induljon el a választáson!