Máté Evangéliuma



Már nagyon vártuk az örömhírt! A politikai advent mobilgyertyás-tüntetős-morgolódós szent áhítatába egyszer csak, mint a betlehemi csillag, felragyogott Dr. Kocsis Máté (a Fidesz kommunikációs igazgatója, a VIII. kerület polgármestere, a Fővárosi Közgyűlés önkormányzati és rendészeti tanácsnoka, a Fradi alelnöke) Facebook-oldalán (és a honlapján) a következő, revelatív hatású, és minden bajunkra végre megoldást találó evangelizáció:


"Szinte minden nap olvasni droggal kapcsolatos híreket. A téma körül komoly viták bontakoznak ki, mert egyre több társadalmi réteget érint. Megdöbbenve olvasom sokszor, hogy számos "szakértő" drogpolitikát emleget, ugyanakkor sokan vagyunk, akik inkább drogellenes politikáról szeretnénk hallani. A drog ugyanis életveszélyes, féltjük tőle a gyermekeket és a jövőnket is. Szerintem érdemes lenne bevezetni a rendszeres drogkontrollt a legveszélyeztetettebbek, a döntéshozók és a közvélekedést formálók számára. Így a 12-18 év közöttiekre, a választott politikusokra és az újságírókra vonatkozhatna az évenkénti kötelező drogteszt. Javasolni fogom az országgyűlési frakciónak, hogy a közeljövőben tűzze napirendre a kérdést és a részletszabályok megvitatása után készítsen jogszabály-tervezetet."


Zárjuk ki gyorsan annak a lehetőségét, hogy K. Máté tudatmódosító szerek hatása alatt írta és mondta volna a fentieket, bár, ha a Fidesz-propagandafőnök eddigi megszólalásait felidézzük, gyanakodnunk kell arra, hogy mint a folyamatos politikai manipuláció erőterében mozgó személyt, egyfajta cirkuláris reakcióként ugyanaz a vírus fertőzte meg és kerítette hatalmába, mint a célközönségük jelentős részét. De nyugodjunk meg, ez egy 33 éves, ivarérett, nagy terhet cipelő, vezető fideszes politikus javaslata egy olyan pillanatban, amikor éppen „kazalban az ország”. Amikor honfitársaink egyharmada így karácsony előtt a sublótfiókban keresné a hetedik krajcárt, feltéve, ha volna sublótja. Amikor a Vezír telefonon szeretné megtudni Putyintól, hogy akkor most mi a facebook van tulajdonképpen, áramlatilag, paksilag, megbonthatatlan barátságilag. Amikor rendkívül csúnyákat mondanak a tengeren túlról szeretett Vezetőnkre, de tőle tudjuk, hogy ezzel persze nem kell ám törődni. (Mi azért aggódunk.) Amikor a KDNP-re, erre a nagy országos pártra rálicitálva, a Fidesz-kétharmadnak köszönhetően hamarosan vasárnaponként nem plázariszálás meg hiper-, sőt szupermarkecolás veri szét a magyar családok pihenőnapját, hanem végre nyugodtan el lehet mondani az asztali áldást a CBA nagymama-kenyere fölött. Amikor… de nem folytatom, érti mindenki, hogy ebbe az igencsak dinamikus kommunikációs térbe hasít bele ennek a tudós embernek a megváltó javaslata.



Forrás: Facebook

A javaslat érdemi része arra vonatkozik, hogy a 12–18 év közötti fiataloknak, a választott politikusoknak és az újságíróknak évenként kötelező drogteszten kell átesniük. Nyugi! Tessék 10-ig lassan elszámolni, egyenletesen nagyokat lélegezni! Ne ítéljünk elsőre, mindennek oka vagyon! Mindenekelőtt ne vacakoljunk a korhatár kitűzésével! Higgyék el Máténak, hogy ez így jó! Ami a két érintett, nem túl kontúrosan megrajzolt társadalmi csoportot illeti, mármint hogy miért éppen ők lesznek szívesek évenként a Nagy Mintavétel Napján (NAMINA; javaslom a mohácsi csata napját, augusztus huszonkilencedikét) minimálisan 200 ml vizeletmintát produkálni, vagy a Nemzeti Drogkommandó rajtaütésszerű lecsapásaikor szájkörüli nyálmintát, bőr- és verejtékmintát, a bal nagylábujjról körömmintát szolgáltatni – nos, ez alighanem a javaslatból kikövetkeztethető. Ami a politikusokat illet, Máté helyesen ismerte föl, hogy ők az egyik legfertőzöttebb társadalmi csoport. Tessék csak a zavart, túlságosan sok és összefüggéstelen beszédre, és az olyan, nagy számban előforduló testi tünetre gondolni, mint a tág szemrés (PCP), folyamatos ajaknyalogatás, az esetenként piros, vérbő kötőhártya, szédülés, bizonytalan járás vagy Ausztrália partjaihoz közeledve az előtörő hőhullámok! Gyakoriak az olyan, a drogfogyasztást kísérő pszichés zavarokhoz hasonló tünetek, mint a hallucináció, látomások, indokolatlan (?) félelem, feldobottság, színes álmok érzése, ok nélküli örömkitörések, a figyelem és a koncentrációképesség hiánya, az ítélőképesség elvesztése és a tényektől való teljes függetlenedés.


Az újságíróknál egy kicsit rosszabb a helyzet, mert a fentiek mellett arra a kérdésre is egzakt választ kéne találni az adott társadalmi csoport drogkontrolljának megtervezésekor, hogy ki is valójában az újságíró. Kell-e írnia, vagy elég, ha beszél? Mikrofonállványok a csoportba tartoznak-e vagy sem? Kell-e alany vagy állítmány a mondatokba, vagy elegendő a jelzők, jelzős-szerkezetek használata? Van-e bármilyen jelentősége a tényeknek, vagy elég a fikció, vagy „Valakire” való hivatkozás? Kell-e hogy legyen gazdája, tulajdonosa, kis- és nagyfőnöke az illetőnek? Mi számít újságnak? Ezernyi kérdés fogalmazódik meg, de nincs kétségem, hogy a Fidesz eddig is bölcs országgyűlési frakciója kivezet minden tévelygőt a fényre, és lesz szőlő, lesz még lágy kenyér és lesz még egyszer ünnep a világon.


Tudom, nem állnak meg félúton: készül a Mikrocsip Beültetés Nemzeti Programja! Elsőként a világon állampolgári jogon jár majd mindenkinek a bőr alá beültetett mikrocsip, amely tizenötmillió magyarról szolgátat teljes és minden részletre kiterjedő információt: a cselekedetekről, a gondolatokról az érzésekről. Orwell fasorban sincs!


Ott ül majd a Budai Várban, a vezérlőteremben a Vezér, és figyel. Homloka ráncában a magyarság. Hatalmas homlok… (Majakovszkij) Jó tudni, hogy vigyáz ránk, és kiszűr mindenkit, akinek beesett vagy hamuszürke az arca, véraláfutások vagy felfagyások vannak a testén, akinek elszíneződött az ajka és szívritmus-zavara van. Hogy nem tud tizenötmilliót egyszerre? De tud. Ne legyünk kishitűek: mindent tud. És nincs is egyedül. Ott van Máté is, mindörökkön örökké. Ámen.






Simkó János

Újságíró