Mi jöhet még?




Végre színt vallott a Fidesz, melyik körbe tartozók azok, akiket potenciális bűnözőknek tart, akiket érdemes és szükséges szemmel tartania. A drogtesztről szóló bejelentés persze nem csak arról szól, hogy a tizenkettő-tizennyolc éves korosztály veszélyes a hatalomra, hanem rávilágít arra is, hogy ez a hatalom úgy ítéli meg, az országban élő szülők alkalmatlanok feladataik ellátására. Ez a hozzáállás eddig is világos volt azok számára, akik úgy gondolták, hogy a hároméves korban bevezetett óvodába járási kötelezettség (a korábbi lehetőség helyett), illetve az általános iskolai tanulók benntartózkodási kötelezettsége (a korábbi lehetőség helyett) idejének meghatározása reggel nyolctól délután tizenhat óráig azt tükrözi: az állam veszi magának a bátorságot ahhoz, hogy a szülői gondoskodás helyébe az állami gyámkodást léptesse.


A lényeg mindig a részletekben van elrejtve. Olyan okos megoldást kell találni ezért a kérdés megnyugtató rendezésére, hogy ne okozzon szakítást a centrális erőtér hajtómotorját képező parlamenti koalícióban. Vagyis kell hogy legyenek kivételek, kell hogy legyenek olyan családok, amelyekben megbízhat a hatalom. Így van ez a kötelező iskolai benntartózkodásnál is, miután szülői kérelem alapján, mérlegelve a család körülményeit, felmentést adhat a miniszter által kinevezett igazgató a délutáni bentlét alól. A köznevelésről szóló törvény sokadik módosítása éppen napjainkban hatalmazza fel a kormányt arra, hogy rendeletben szabályozza, miért nem sérül az iskolai esélyegyenlőség akkor, ha elkülönített osztályokat, csoportokat szerveznek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekből, tanulókból. Ez a miniszteri rendelet hivatott felülírni az ítélőtáblának azt a jogerős döntését, amely kimondta, hogy a cigánygyerekek gyöngyöspatai elkülönítése jogellenes. Semmiből nem áll bővíteni ezt a felhatalmazást oly módon, hogy a miniszter rendeletében a drogteszt kötelezettségét meghatározott csoportba tartozókra terjeszthesse ki, például azokra a gyanúsakra, akik pofátlanul ingyenesen étkeznek az iskolákban. Feltehetően ezzel a megoldással elejét lehet venni annak, hogy a még nem elég öntudatos unokák sírva hívják fel a kormánypárti képviselő nagypapit, mert nem szeretnének idegenek előtt pisilni. Egyébként teljesen indokolt, hogy a tizenhat éves korra leszállított tankötelezettség miatt közmunkássá előléptetett fiatalkorú akár naponta is bizonyítsa, ő nem sérti a törvényt, nem eszik és nem fogyaszt kábítószert sem. Aki már ebben a korban bejutott a börtönbe, annak a helyzete megnyugtató, nem kell vizsgálni. Csupán azokat a fiatalkorúakat lesz nehéz előkeríteni, akik – nem tisztelve az alaptörvényt – életvitelszerűen lébecolnak valahol a közterületen.


Van még más bűnözői csoport is nevesítve ebben a kolosszális javaslatban. Nevezetesen az újságírók érdemelték ki, hogy az egészségügy a maga kevéske pénzéből és kapacitásából kiemelt figyelmet fordítson rájuk. Persze itt is kell megoldást találni ahhoz, hogy csak azok legyenek kötelesek részt venni a tesztnapokon, akik nem bizonyították más módon józan ítélőképességüket. Mindenképpen gyanúsak azok, akiket nem bódított el a kormányzati sikerpropaganda, s így túlságosan józanon tudják mérlegelni az ország helyzetét.


Ami a politikusok tesztelését illeti, elég kényes a helyzetük. Nincsenek kevesen ugyanis azok, akik úgy gondolják, hogy ha ezt a mesterséget választották, minden huncutságra képesek. Így nem érdemelnek kíméletet. Egy szempont azonban mégis megfontolást érdemelne. Az egészségügy és költségvetése tehermentesítésének érdekében ebben a körben az érintettek egymást teszteljék.


Tanulság helyett: Köszönetet kell mondani az ötlet nyilvánosságra hozójának (feltehetően csak stróman az illető), amiért eggyel bővítette azoknak az intézkedéseknek a körét, amelyek világossá teszik, hogy ennek a hatalomnak egyetlen szándéka van: olyan országot építeni, amelyben rajtuk kívül másnak nincs lehetősége a nyugodt életre. Ezt hívják a törvényekben Jó Államnak!


Mi jöhet még? Bármi! Ennek a hatalomnak nem jelent semmit az a szó, hogy emberi méltóság. Ez a hatalom úgy gondolja, joga van ahhoz, hogy eszközzé, tárggyá silányítsa az itt élőket, megmondja, kiből mi lehet, ki mit csinálhat vagy nem csinálhat, mi a jó és mi nem, mi a szép és mi a csúnya, elvehet bárkitől bármit, államosíthat és újraoszthat bármit. Mi jöhet még? Bármi! Ha nem sikerül végre felébredni.