Megszűnik a Wáli




A Magyarországi Református Egyház éves költségvetése 2015-ben 500 millióval csökken az ideihez képest. Ez érzékenyen érinti az egyház fenntartásában levő, közfeladatokat ellátó intézményeket. Így a felére (120 millióról 60 millióra) csökken a nagy múltú Bethesda Gyermekkórház támogatása. A Debrecenben működő Wáli István Cigány Szakkollégium támogatása pedig 125 millióról 75 millióra, közegyházi támogatása 10-ről 3 millióra. Ami gyakorlatilag ellehetetleníti a működését.


Mint a felekezet hivatalos honlapja, a reformatus.hu fogalmaz: „A kormányzatnak ugyanis nincs szándékában az állami koordináció mellett létrejött, állami feladatot jelentő, de egyházi fenntartásban levő szakkollégiumi hálózat magasabb szinten való finanszírozása.”


Uhrin Anikó, az intézmény igazgatója bejelentette, hogy ez gyakorlatilag az intézmény megszűnését jelenti, a következő tanévre már nem vesznek fel új hallgatókat. Ez a keresztény/keresztyén kormány adventi örömhíre az amúgy szívesen emlegetett „roma testvéreknek”. Az állami pénzek drasztikus csökkentésével lehetetlenné tesznek egy nemes célú és a hírek szerint csakugyan jól működő intézményt.


Teszi ezt az a kormányzat, amelynek vezetője gyakran emlegeti magát „bibliás embernek”, szívesen fényképezteti magát református templomokban, s számolatlanul költi a közpénzt a határon túl fekvő, hívek által gyéren látogatott templomok felújítására. Orbán maga is tagja – a másik református főméltósággal, Kövér Lászlóval együtt – a reformáció 2017-es emlékévét előkészítő bizottságnak.


Ahogy Balog Zoltán EMMI-miniszter is, aki 2013-ban megkapta a német államfőtől, Joachim Gaucktól „a kisebbségek és az emberi jogok védelmében” végzett munkájáért az egyik legmagasabb kitüntetést, a Nagy érdemkeresztet csillaggal és vállszalaggal. A felterjesztők között volt a németországi szintik és romák egyesülete is.


A kitüntetést Németországban is heves kritikák kísérték. A hazai romákat nem kérdezte meg senki.


Most pedig a „keresztyén szellemiségű” főméltóságok és a lelkipásztor EMMI-miniszter közönyösen nézi egy cigány értelmiségieket képző műhely kényszerű önfelszámolását. Pedig az erre szánt közpénz nem egy feneketlen kútba folyt volna, hanem olyan fiatalok támogatásában értékesült volna, akik már bizonyítottak, hiszen saját erejükből érettségiztek és jutottak be egy felsőoktatási intézménybe. Egyetemi tanulmányaikat segítette, értelmiségi létük kiteljesítését támogatta eddig a Wáli. Mostantól nem tudnak új fiatalokat fogadni, „hála” azoknak, akik csak szavazatgyarapítás céljából emlegetik „roma testvéreiket”, és elveszik tőlük a segítség utolsó morzsáit is. Most nagyjából egy elegáns budai villa építésére szükséges összeg felét, harmadát.


De a Wáli István Cigány Szakkollégiumot éppen ez az összeg, illetve ennek a hiánya lendíti át a létből a nemlétbe. Becsületesebb lett volna meg sem alapítani, akkor nem ébresztenek reményt tanulni képes és akaró cigány fiatalokban. Ezt a reményt veszik most el tőlük egy goromba mozdulattal, advent idején, két templomi fényképezkedés és áldásosztás közben.