A románok „elzabrálták” az észteket
- Részletek
- Napi apró
- 2014. december 12. péntek, 04:08
- Aczél Endre
Hogy tetszik?
Valamilyen különös oknál fogva a román diplomácia mindig eredményesebben dolgozott, mint a magyar. A két világháború között különösen. De az első közepén és a második végén kiemelkedően. Noha mi általában lenézzük a románokat, talán ez az egy dolog, amiben „barát és ellenség” egyetért.
Szívem szerint a román diplomáciát gyorsreagálású hadtestnek nevezném. A friss példa, amellyel előállok, lélegzetelállító. Miután Bukarestben hírét vették annak a megmagyarázhatatlan döntésnek, hogy Magyarország bezárja tallinni nagykövetségét, a románok – akiket semmilyen rokoni vagy bármilyen más kötődés nem fűz az észtekhez – nyomban nagykövetséget nyitottak a „halszagú” észt fővárosban, amit az észtek most ugyanilyen gesztussal viszonoztak: tegnap óta észt nagykövetség működik Bukarestben.
Kettejük oroszellenessége az én szememben nem elegendő indok arra, hogy ilyen gesztust tegyenek. A kezdeményezés a románoké volt, és írjanak a nevem mellé egy fekete pontot, ha nincs igazam abban, hogy ez csakis és kizárólag a magyarok, pontosabban Orbánék „cukkolása” végett történt. Tudniillik a román-észt kapcsolatok olyan gyérek, hogy hiába a NATO- és EU-szövetség, Bukarest remekül meglett volna anélkül, hogy nagykövetséget tart fönn Tallinnban. Ám mivel a magyar külpolitika feldobott egy jó magas labdát, nyomban leütötték. Hadd tudják meg az észtek, kik az igazi barátaik! Nem azok, akiket eddig nyelvi és kulturális okok miatt rokonaiknak hittek, hanem a románok. Még azon se lepődnék meg, ha a román állami büdzséből kihasítanának egy kis részt az erdélyi magyarság és az észtek kapcsolatainak erősítésére, miáltal bizonyítható lenne, hogy ki gondoskodik jobban Románia magyar állampolgárainak és az ő észt testvéreiknek a barátkozásáról!
Sokan nyilván azt gondolják és mondják, sunyiság az egész. Bizonyos fokig az. De a diplomácia – részben – éppen erről szól. Adott esetben egy riválisnak tekintett szomszéd visszaszorításáról, ha nem épp megszégyenítéséről. Sikerült.
