rss      tw      fb
Keres

Felkarolandó, felejthető, felejtendő – öt budapesti képzőművész kiállítása Sepsiszentgyörgyön



„2010-re olyan szintű ’szabadsággá’ torzult a művész önkifejezési lehetőségeinek gazdag palettája, hogy a – jelen esetben anyaországi – kiállítók szabad alkotásainak sorozata egyenesen sérti Székelyföld magyarságának nemzeti érzelmeit. Kismagyar és nagymagyar jeleink lejáratásaként. Karikatúra szintre.” Így vélekedik a Háromszék online-on megjelent, Provokáció a sepsiszentgyörgyi Magmában című cikkében Ütő László képzőművész.

Arról a kiállításról van szó, amely a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben nyílt meg december elsején, s amelyről ugyancsak a Háromszék online így számolt be a megnyitó másnapján:

„Öt fiatal, Budapesten élő képzőművész – Antal Balázs, Farkas Roland, Horváth Tibor, Mécs Miklós és Radics Márk – a nemzeti érzés és szimbólumrendszer kényes témájához nyúlt, vállalt határozottsággal. A kiállítás – címe: Felkarolandó, felejthető, felejtendő — a katalógus betűje szerint zsűrizett munkák gyűjteménye (a Nemzeti Művészetért Alapítvány Turul –Tudok jobbat című hagyományteremtő pályázatáról lenne szó), ám mindez csak fikció, valójában ilyen alapítvány nincs, miként pályázat sem volt. Van viszont kritikus, ironikus, cinikus, esetenként gagszerű megközelítése a túlfűtöttségnek, a pátosznak.”

***

A (fikciós) Alapítvány honlapja a díjazott, kiállított és a „Felkarolandó–felejthető–felejtendő” kategóriákba sorolt művekkel.

Az egyik díjazott kép:



A „Nemzeti jelképeink kategória” győztese:
Horváth Tibor: Mickey Go Home
Matrica, 8cm × 10cm

Az egyik, a „szakmai zsűri” értékelése szerint a Felejthető kategóriába sorolt kép:


K. Szücs Géza: Mit sütsz ki Szőcs?
Fal, Akril, 200cm × 300cm

***

A három F-ről:

Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkára május 12-én a kultúra körébe tartozó problémákról tartott előadást. Itt sorolta fel a kormány által alkalmazandó művészeti kategóriákat: „Az egyes szellemi javakról a kormányzat dönti el, hogy támogatandó, tűrhető vagy tiltandó, csak ma már nem a három T, hanem a három F logikája működik: az adott művész és adott műalkotás finanszírozandó-e, felejthető-e, felejtendő-e.”

Később az Indexnek adott interjújában így magyarázta a műalkotások új kategorizálását:

„– Egy korábbi nyilatkozatában említette, hogy döntéseit a három F elve alapján hozza majd, azaz lesznek finanszírozandó, felejthető és felejtendő kulturális produkciók. Az utolsóra kérdeznénk rá, ami aktív szerepet tételez fel a kulturális kormányzat részéről. Hogyan felejtetnének el az emberekkel kulturális termékeket?
– Remélem, ezt nem úgy olvasták, hogy ezek az elveim, hanem úgy, hogy a három T mára már lecserélődött a három F-re. Ez a gyakorlat, bármilyen betűbe csomagoljuk, mert mindenki, akiben van értékpreferencia, azt mondja, hogy „nekem ez tetszik, ez kevésbé tetszik, ezt el sem tudom viselni”. Ne higgyük, hogy túl vagyunk a tűrt, tiltott, támogatott kategóriákon. A felejtendő azt jelenti, hogy ez a mű, szerző, ez az állítólagos érték nem illeszthető bele abba az esztétikai értékrendbe, amit a magunkénak vallunk.
– Amiről beszél, az a felejthető kategória. A felejtendő, ha jól értjük, azt jelenti, hogy egyes produktumokat valamiféleképpen zárjunk ki a kulturális közegből.
– E pillanatban nem tudnám elképzelni, hogy bármivel kapcsolatban is tiltást akarnék megfogalmazni, és azt mondani, hogy ennek el kell tűnnie az ember és az emberiség szeme elől. Leszámítva bizonyos emberellenes üzeneteket, de ezek ritkán öltenek esztétikailag igényes formát. Márpedig itt első sorban az esztétikumról beszélünk.”

Az egyik, a „szakmai zsűri” értékelése szerint a Felejtendő kategóriába sorolt kép:


Szőcs Géza: Turul zsákutca
C-print, 21cm × 21cm


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!