Ki fia a maffia?
- Részletek
- Napi apró
- 2014. december 13. szombat, 07:17
- Huszár Ágnes
Magyarország miniszterelnöke péntek reggel ismét szólt népéhez a közrádióból. Orbán Viktor nyilvánvalóan a nyelvi relativizmus elméletének meggyőződéses híve, rég túllépett a kommunisták és a szovjetek által a nemzetre erőszakolt materializmuson. Úgy gondolja, az „emberek és a családok” sem saját materiális tapasztalataiknak hisznek, hanem a nagyszerű jelent és a fényes jövőt eléjük vetítő fideszes kommunikációnak. Szilárd meggyőződése, hogy anyagi javakban és létszámban szépen gyarapodó kommunikációs stratégái uralják a helyzetet, végső esetben pedig az ő miniszterelnöki szavaitól változik meg egy csapásra a „közérzület, a közhangulat”.
Ebben a törekvésében elkötelezett segítőtársra lelt a közrádió munkatársában, aki első és leghangsúlyosabb témának a körgyűrű fizetőssé tételét választotta, alkalmat adva Orbánnak arra, hogy kifejtse, ez a külföldieket sújtja, nem pedig a magyar embereket. Amúgy pedig kevés pénzt hoz ez a rendelkezés, még jövőre is hiánnyal tervez a költségvetés. Ezt már a mikrofonállvány sem állhatja meg szó nélkül, felveti, hogy ha ilyen rosszul állunk, miért vezetik be a majdnem minden gyerekre kiterjedő ingyenes étkezést.
„Csak ne nevezzük pazarlásnak, ha esznek a gyerekek!” – korholja őt felindult hangon a miniszterelnök és ötgyermekes családapa, aki ezt a tényt, mint minden vele folytatott beszélgetésben, most is külön megemlíti.
A következő kérdés a drogtesztekre vonatkozik. A „legdrákóibb szigorral” kívánnak fellépni a drogok ellen, jelentette ki a kormányfő, de azt nem indokolja meg, hogy a szigort miért nem a drogdílerekkel, miért a megszeppent hatodikosokkal szemben alkalmazzák. Na nem az állam alkalmazza, az állam csak „segít” a szülőknek, mert a gyerek nem az államé, hanem a szülőé (?). Neki is van két iskolás gyereke – az ötből, teszi hozzá – s ha úgy alakulna... Nem mondja ki, csak sugallja, hogy ezt a segítséget maga is igénybe venné.
A beszélgetésnek ebben a szakaszában Orbán ötször használja a maffia szót a drogfenyegetettséggel kapcsolatban, amely ellen a kormány nyílt sisakkal veszi fel a harcot, vele, a „régi muskétással” az élen. Nem is rossz trükk: a Magyar Bálint által szerkesztett kötetek (Magyar polip. A posztkommunista maffiaállam. I–II. Noran Libro, 2013, 2014.) írásai a Fidesz-KDNP kormányt nevezték a maffiaállam fő motorjának. Orbán szóhasználata az így kialakult szemantikai mezőnek a pályáit próbálja felülírni azzal, hogy a maffiát a drogmaffiával hozza asszociációs kapcsolatba, önmagát pedig az ellene folytatott harc vezetőjeként pozícionálja.
A műsorvezetői stratégia úgy alakul, hogy utolsó témaként kerül sorra Paks II kérdése. A riporter felvezetésében utal rá, hogy az oroszok bejelentették, nem folytatják a Déli Áramlat tervezését. Azért kellett a héten aláírni a paksi blokkokra vonatkozó szerződést, mert félünk, hogy az oroszok kiugranak? – kérdi aggódva.
Mintha bizony a szakemberek által harmadik generációsként emlegetett reaktort vinnék, mint a cukrot. Orbán kapcsolódik az „évszázad üzlete” témához, a keddi aláírást egy rég bevégzett és törvénybe foglalt megállapodás utolsó formalitásaként tünteti fel. Amiről szinte beszélni is kár, annyira magától értetődően szolgálja a „magyar emberek és családok” érdekeit.
Hogy erről a szakemberek – alapos tudás, megbízható ismeretek alapján – egészen máshogy vélekednek*, a legkevésbé sem fékezi és mélységesen nem érdekli a miniszterelnököt.
Meggyőződése: szavainak varázslatos hatására derű, nyugalom, biztonságérzet költözik a magyar otthonokba. Egy másik világban él, mint mi, semmi kétség, a baj csak az, hogy az ő kezében van a kormánykerék.
* Deák György András, Felsmann Balázs, Fülöp Sándor, Lányi András, Munkácsy Béla: Pax vobiscum. Kérdések és válaszok az új paksi atomerűműről. Környezeti Nevelési Hálózat Országos Egyesület. 2014.
