rss      tw      fb
Keres

Az Orbán-rendszer fenntartói




Komoly fenntartásaim vannak a jobboldalammal. Már kétszer műtötték, és még mindig csikorog, ropog, ha sokat ülök. Még komolyabbak a baloldalammal szembeni fenntartásaim: gyakran elzsibbad, nem kitartó. Igazán komoly fenntartásaim a konzervativizmusommal szemben alakultak ki: hiába akar a feleségem rózsaszín zakót venni nekem, én bizony továbbra is a sötét öltönyt veszem fel. A liberalizmussal szembeni fenntartásaim pedig egyenesen kolosszálisak, mert képtelen vagyok elviselni, hogy a diákjaim nem rám, hanem iPadjükre figyelnek (ahonnan persze az én előadásaimat töltötték le).


Legszívesebben (párt)független lennék magamtól. Lennék újszülött, akin nem hagyott nyomott sem az elmúlt nyócév, sem Orbán maffiaállama. De sajna, elmúltam hatvan, így továbbra is a megszokott formulák jutnak az eszembe: nem arról kezdek beszélni, hogy a vezető nélküli beszélgető köreimben majd miről is beszéljünk.


Fenntartásaim vannak a türelmetlenségemmel szemben is. Nem győzöm kivárni, hogy fenntartásaim ellenére végre összefog a bal- meg a jobboldalam, a konzervativizmusom meg a liberalizmusom. Teljesen szét vagyok esve, hiszen nem is adnak szót egymásnak. A baloldalam lehurrogja a jobbot, a konz. meg a lib. nem is áll szóba egymással.


Így aztán maradok itt teljesen függetlenül, én meg a fenntartásaim, azaz hogy függve Orbántól meg a rendszerétől. A fenntartásaim csak magammal szemben nagyok.


Orbán és a rendszere megértően mosolyog.