rss      tw      fb
Keres

Drogteszt Isten áldásával




Az iskolások kötelező drogtesztje, ami első hallásra Kocsis Máté kósza gondolatkísérletének tűnt, másfél évtizede élő gyakorlat a kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnáziumban, ahogy a parokia.hu református portál beszámol róla. Az írás szerzője, Fekete Zsuzsa mindenekelőtt leszögezi, hogy „elképesztő méreteket öltött a fiatalok drogfogyasztása”, hiszen „a drog napjainkban teljesen hétköznapi, menő és néhány száz forintért könnyedén beszerezhető”. A cikkből nem derül ki, honnan szerezte az értesüléseit, az sem, hogy számszerűsítve mennyi is az „elképesztő”. A kiskunhalasi iskola gyakorlata viszont láthatólag elnyerte tetszését, s bár a szerkesztőség leszögezi, hogy nem [az iskolások drogtesztjéről szóló] „tervezet ellen vagy mellett” kívánnak érvelni, csak egy „működő példát” bemutatni, a cikk – hangvétele és szóválasztása alapján – egyértelmű állásfoglalásként értelmezhető a drogteszt bevezetése mellett.


Fekete Zsuzsa interjút készített Csányi Ágnessel, a Kiskunhalasi Drogmentes Ifjúságért Egyesület szakmai vezetőjével, aki egyszersmind az iskola ifjúságvédelmi felelőse is. Ő elmondja, hogy a teszt „az iskolai házirend része volt a bevezetésekor, de ma már önkéntes alapon működik”. A gyakorlati megvalósításról pedig így számol be: „A vizsgálatokat hétfőn reggelente végezzük, egy-egy gyerekre általában évente egy-két alkalommal kerül sor. A teszteléssel az is a célunk, hogy távol tartsuk a fiatalokat a drogozástól, vagy ha valaki mégis kábítószerhez nyúl, idejében tudjunk neki megfelelő lelki és szakszerű szakmai segítséget nyújtani.”


A teszt elvégzéséhez a gyermeknek és a szülőnek írásban előzetesen hozzá kellett járulnia. Az iskola tanulóinak 90 százaléka meg is tette ezt. (Arról nem esik szó, mi történik a maradék tíz százalékkal.) A szúrópróbaszerűen elvégzett drogteszt nem drága, mindössze kétezervalahány forintba kerül, a drágább laborteszt – szemben az addiktológus szakorvosok egyöntetű véleményével – Csányi szerint fölösleges. A teszt eredményét csak a szülővel közlik, így nem sértik meg a gyermek személyiségi jogait. A gyerekek kifejezetten örülnek neki, hiszen „tök jó fedezékként” szolgál, ha bulikon droggal kínálják őket. Maguk is felhívhatják a figyelmet azokra a társaikra, akik szerintük drogoznak, a szakemberek aztán az ilyen gyerekeket előreveszik a „véletlenszerű” kiválasztás során.


A cikkíró véleménye szerint a kiskunhalasi kísérlet mérlege: „minimális kellemetlenség, nagy haszon”. Csányi Ágnes végezetül még néhány hasznos tanáccsal látja el a drogtesztről szóló törvény kidolgozóit.


Így zajlik az élet advent idején egy keresztyén szellemiségű iskolában, ha pedig példát vesznek róla, nemsokára minden iskolában és a tanév bármely szakaszában.