Helyzetkép – 2014. szeptember–október



A szerk. megj.: Katona Tamás statisztikus, közgazdász, volt pénzügyminisztériumi államtitkár 2010 óta havi rendszerességgel készít elemzéseket a gazdaság és a társadalom helyzetéről. Az alábbiakban a novemberi elemzésből olvashatnak részeket, Katona Tamás a Galamus olvasói számára válogatta őket a teljes jelentésből, amely itt olvasható pdf-ben.



Gazdasági növekedés: még mindig a 2008-as szint alatt


A világgazdaság harmadik negyedéves teljesítményében érezhető a regionális krízisek mélyülésének hatása. A fejlett országok gazdasági növekedése nem érte el a korábban várt dinamikát, valamivel alatta maradt. A globális gazdaság egészének bővülése ugyanakkor nem tér el a prognózisokban megfogalmazottaktól, és a feltörekvő ázsiai országok továbbra is számottevő ütemben növelik a teljesítményüket.


A magyar gazdaság a múlt év közepe óta – az alacsony bázishoz képest – dinamikusan bővül. A harmadik negyedévben a bruttó hazai termék 0,5 százalékkal nőtt az előző negyedévhez, nyers adatok alapján 3,2 százalékkal, szezonálisan és naptárhatással kiigazított adatok alapján 3,1 százalékkal a múlt év azonos időszakához képest. Az első háromnegyed évben a GDP 3,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az idei növekedési ütem kiemelkedő a korábbi évekhez képest; az idén várható 3,2 százalékos bővülésnél magasabb dinamikát legutóbb 2006-ban ért el a magyar gazdaság: 2004-ben 4,8 százalékkal, 2005-ben 4,3 százalékkal, míg 2006-ban 4 százalékkal nőtt a GDP. A magyar gazdaság teljesítménye az idei bővüléssel sem éri el a válság előtti, 2008. évi szintet.


Az elvesztegetett éveknél is nagyobb probléma, hogy a gazdaság növekedésének jelenlegi üteme nem fenntartható, 2014-es dinamikája több egyszeri hatás egyidejű érvényesülésének következménye. A múlt évben ért véget az Európai Unió hétéves költségvetési ciklusa; a kormány az előző években sokszori átszervezéssel működésképtelenné tette az uniós projektek fogadására szolgáló szervezeteket, aminek komoly elmaradás lett a következménye. A múlt év végén kapkodással párosuló gyors ütemű pénzlehívás kezdődött, amely érzékelhetően megemelte a beruházások volumenét. Ez a tényező azonban a jövő év első felében már jóval kevésbé, míg azt követően már alig érvényesül, hiszen lejár az előző ciklusban kezdődött fejlesztések lezárásának határideje. Az idei évben a növekedéshez hozzájárult, hogy beléptek a termelésbe a járműipari nagyberuházások, ezért dinamikusan bővül a feldolgozóipari termelés és az export. A múlt évi kedvező termést követően az idei év is az átlagosnál lényegesen jobb volt a mezőgazdaság számára. Nem elhanyagolható e tényezők mellett a választási gazdaságpolitika hatása, amelynek következtében nőtt a reáljövedelem és a lakossági fogyasztás.


Az egyszeri tényezők hatása jövőre tehát nem érvényesül. A kormány gazdaságpolitikája kimondottan növekedésellenes. A konfrontatív kormányzati magatartás, a jogbiztonság, a kiszámíthatóság teljes hiánya miatt menekül a működőtőke, a kormány egyre erőteljesebb államosítási törekvései, a tulajdonviszonyok erőszakos, drasztikus átalakítása elriasztják a potenciális beruházókat, nemzetközi elszigetelődésünk nehezíti a külgazdasági kapcsolatok bővítését. Ez a gazdaságpolitika szükségszerűen csökkenő dinamikához vezet, így folytatódik a lemaradásunk nem csupán az Európai Unió átlagához, hanem a környező országokhoz képest is.



Foglalkoztatottság: valódi növekedés


Az év első tíz hónapjában érzékelhetően nőtt a foglalkoztatottak száma. Míg az előző három évben a kormányzati kommunikáció határozott kreativitására volt szükség a bővülő foglalkoztatás kimutatására, addig az idén valódi növekedést tükröznek az adatok. A foglalkoztatottak száma a piaci szférában 100 ezer fővel bővült; jelentős részük a feldolgozóiparban, különösen a járműgyártásban és a kapcsolódó beszállító ágazatokban, valamint a kereskedelemben talált munkát. Ugyanakkor a számottevő bővülés ellenére még mindig nem dolgoznak annyian a versenyszférában, mint a 2008. évi gazdasági válság előtt. A foglalkoztatás bővülésének adataiban szerepel 100 ezret meghaladó külföldön munkát vállaló személy, és a 200 ezernél is több közmunkás.


A statisztikai hivatal és a statisztika alapvető etikai normái


A KSH hónapokig visszatartotta a szegénység és társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló mutatókat. A felvételt az Európai Unió minden tagországában évente egységes módszertan alapján végzik, és a tavaszi felvétel adatait az Eurostat a következő év őszén hozza nyilvánosságra valamennyi tagországra vonatkozóan, az egyes statisztikai hivatalok pedig közlik a részletes adatokat és a hozzá tartozó elemzéseket is. A tavaszi felvétel jövedelemadatai az előző évre vonatkoznak, mivel éves adatokat gyűjtenek, míg a társadalmi kirekesztődést jellemző társadalomstatisztikai indikátorok a felvétel időpontjára érvényesek. Így a tavaly tavasszal gyűjtött jövedelemadatok 2012-t, az egyéb adatok a 2013. évet tükrözik. Ennek a felvételnek az adatait tartotta vissza a KSH, és most kiderült, hogy végleg. A hivatal halasztásról szóló magyarázatai zavarosak voltak; elsőként arra hivatkozva tolták novemberre a publikációt, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő erőforrás az elemzéshez; később bejelentették, hogy több adatfelvétel eredményét egyidejűleg publikálják. Nyilvánvalóan nem kapott engedélyt a hivatal a kormánytól arra, hogy a szegénységi adatokat az önkormányzati választás előtt közzétegye.


A KSH november végén nyilvánosságra hozott egy kiadványt A háztartások életszínvonala címmel. Ebben valóban több felvétel adatait együttesen elemzik, rendkívül sajátos módon. Az elemzés nagyobb részben a 2014. évi vizsgálat előzetes adataira épül, bizonyos elemeiben pedig a tavalyi vizsgálat számadatait idézi. Azaz a KSH azt a megdöbbentő megoldást alkalmazta, hogy nem publikálta a tavalyi felvétel adatait, hanem a teljes körűen még fel sem dolgozott idei felvétel előzetes adatait használta fel a kiadványban. Az ok feltehetően az, hogy a 2012. évi adatok rendkívül kedvezőtlenek. A múlt évben bizonyos részterületeken bekövetkezett némi javulás, amelyet az elemzés erősen felnagyít. A kiadványban olvasható elemzés nehezen egyeztethető össze a statisztika alapvető etikai normáival. Az összehasonlítások önkényesen megválasztott bázishoz viszonyítanak, nincsenek az elvárható módon összeállított szöveg közti adattáblák, a statisztikai publikációkban szokásos részletes táblázatok pedig egyáltalán nem találhatók a kiadványban, kizárólag a KSH honlapján érhetők el. Ugyanakkor idősorokat, tehát összehasonlításra alkalmas adatokat ezek sem tartalmaznak. A KSH megoldása azért sem érthető, mivel a múlt évi vizsgálat eredményeit a hivatal megküldte az Európai Unió statisztikai főigazgatóságának, és az Eurostat honlapján ezek az adatok megtalálhatók. Igaz, azok számára, akik nem használják rendszeresen ezt az adatbázist, nehezen találhatók meg ezek az információk, azaz a hazai nyilvánosság ehhez gyakorlatilag nem fér hozzá.


Jövedelmi szegénység és társadalmi kirekesztettség


Az Eurostat közlése szerint a magyar népességben a jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya 2010-ben 31 százalék volt, 2011-ben 32,4 százalék, míg 2012-ben 33,5 százalék. A KSH még nem teljes körűen feldolgozott adatai szerint a múlt évben a népesség 31,1 százaléka, azaz 3 100 ezer lakos élt ilyen körülmények között, amely némi csökkenést jelez. A jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya az Európai Unió átlagában 2011-ben 24,8 százalék, míg az eurózónában 23,4 százalék volt. A társadalomban az ilyen nehéz körülmények között élők aránya a 28 tagú Európai Unióban a magyarországinál csak Bulgáriában, Romániában, Görögországban és Lettországban volt magasabb a 2012. évi vizsgálat szerint, azaz a 24. helyet foglaltuk el. Ugyanakkor legalább ilyen problematikus, hogy a jövedelmi különbségek a KSH jelenlegi adatközlése szerint is tovább nőttek az elmúlt évben. Az egy főre eső nettó jövedelem a múlt évben 2,9 százalékkal emelkedett; ezen belül azonban az alsó jövedelmi decilisbe tartozók, tehát a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 1 millió fő jövedelme 1,7 százalékkal, azaz csupán a tavalyi infláció mértékével, míg a legmagasabb jövedelmű 1 millió fő jövedelme ennek csaknem kétszeresével, 3,6 százalékkal nőtt.


A jövedelemkülönbségek folyamatos növekedését mutatja az is, hogy a legmagasabb jövedelemmel rendelkező 2 millió fő 2012-ben az összes jövedelem 37,1 százalékával, 2013-ban 37,2 százalékával rendelkezett. A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező 2 millió fő részesedése ugyanakkor tovább csökkent: 2012-ben a jövedelmek 8,9 százalékát, míg a múlt évben már csak 8,6 százalékát birtokolták. Ez a tendencia éppen ellentétes az Európai Unióban megfigyelhető folyamatokkal.


A családpolitika kudarca


A kormányzat családpolitikájának kudarcát tükrözik a családtípusok közötti jövedelemkülönbségek. A gyermek nélküli háztartások egy főre jutó nettó jövedelme a múlt évben az országos átlagnál 25 százalékkal magasabb volt, míg a gyermekes családoké az országos átlagnak alig több mint háromnegyede, 22,5 százalékkal maradt el tőle. A kétszülős, háromgyermekes családok egy főre jutó nettó jövedelme az országos átlagnak még a kétharmadát sem érte el, igen jelentősen, 39 százalékkal elmaradt tőle. Azaz a családi adókedvezmény nem jelent érdemi segítséget egy széles kör számára, így hozzájárul a társadalom kettészakításához, és a gyermekek növekvő hányadának nélkülözéséhez. A családi pótlék elértéktelenítése az adatok tanúsága szerint már eddig is súlyos következményekkel járt, és óriási veszélyt jelentene, ha a kormány megvalósítaná azt a tervét, hogy munkaviszonyhoz köti a családi pótlék folyósítását. A kormányzat katasztrofális családpolitikájának következményeként a gyermekes családok több mint egyharmada, 35,3 százaléka élt a jövedelmi szegénység és társadalmi kirekesztődés körülményei között. Az egyszülős családok ennél is nagyobb kockázatnak voltak kitéve: megdöbbentően magas arányban, 61,5 százalékukat érintette meg ez a veszély, amely az előző évhez képest még jelentősen, 2,2 százalékponttal nőtt is. A kormány kirekesztő társadalompolitikája már tavaly is azt eredményezte, hogy a gyermek nélküli háztartásoknak is több mint egynegyede, 25,7 százaléka kényszerült hasonló körülmények között élni. A társadalom jövőjét is veszélyeztető, sorsát hosszabb távon is determináló kormányzati felfogás következményeként a 18 éven aluli fiatalok elképesztően magas hányada, 41,4 százaléka élt tavaly a jövedelmi szegénység és társadalmi kirekesztettség állapotában. A 18 és 64 év közöttieknek közel egyharmadát, 31,6 százalékát, míg a nyugdíjkorúak 18,1 százalékát sújtotta ez az állapot.


Az anyagi depriváció konkrét elemeit illetően az adatfelvétel szerint a lakosság egynegyede, 24,9 százaléka a múlt évben hátralékban volt a hiteltörlesztéssel vagy a közüzemi számlák, a lakással kapcsolatos díjak fizetésével. A családok háromnegyedének, 75,2 százalékának gondot okozott egy 50 ezer forintot elérő váratlan kiadás kiegyenlítése, több mint egynegyedének, 27,2 százalékának nem volt elegendő pénze a normális táplálkozásra, így húsfogyasztásra, minden tízedik háztartásban, az összes háztartás 11,2 százalékában nem tudták megfelelően fűteni a lakást. A népesség 9,2 százaléka, 920 ezer fő élt alacsony munkaintenzitású háztartásban, ahol az éves munkaidőalap négyötödében nem volt foglalkoztatott.


(Forrás: 444.hu)


Közigazgatási káosz, lepusztuló közszolgáltatások


Az év első tíz hónapjának államháztartási adatai azt mutatják, hogy a közigazgatásban tapasztalható kaotikus állapot egyre inkább rányomja bélyegét a közszolgáltatások színvonalára. A működésképtelenség határán imbolyog az egészségügyi intézményhálózat, egyre jobban szembekerül a közoktatás tevékenysége a modernizáció alapvető követelményével, és mindinkább a kormányzati akarat közvetítőjévé válik. A szociális ellátásból csak az idén kivont tízmilliárdok tovább mélyítik a társadalomban meglévő már jelenleg is veszélyes szakadékot. Jellemző a kormányzat gazdálkodási fegyelmére, hogy az országgyűlés a jövő évi költségvetés vitájával egyidejűleg sokadszorra módosította az idei költségvetést. A kormány természetesen formailag betartja az államháztartás 3 százalékos hiányát, de annak már most is nagyon súlyos ára van a társadalom számára.


A 2,4 százalékos államháztartási hiány ára


Az országgyűlés vitája a jövő évi költségvetésről azt mutatja, hogy a kormány képtelen szembenézni a valóságos gazdasági folyamatokkal. A törvényjavaslat 2,4 százalékos államháztartási hiánnyal számol, amelynek eléréséhez számos új adót vezet be. Ezek összességében 150 milliárd forinttal növelik a már jelenleg is igen magas adóterheket. Ugyanakkor igen sok az át nem gondolt adókivetés az élelmiszerlánc felügyeleti díjtól az egészségügyi szolgáltatások járulékának emelésén keresztül az energiaadó növeléséig. Ezek az adók azon túlmenően, hogy komoly társadalmi feszültséget keltenek, a bevezetésükkel tervezett bevételek realizálása is erősen kétséges. Jelentősen csökken a közszolgáltatásokra fordítható keret, ennek következtében tovább süllyed az egészségügyi ellátás már amúgy is rendkívül kritikus színvonala, és hasonló sors vár a közoktatásra valamint a felsőoktatásra is. Különösen kritikus a szociális ellátások keretének durva megnyirbálása; ehhez társul a költségvetéssel egyidejűleg tárgyalt törvény a rendszeres szociális segély, a lakásfenntartási támogatás és az óvodáztatási támogatás, az adósságkezelési szolgáltatás megszüntetéséről. Mindezek az ellátások az önkormányzatok feladatkörébe kerülnek, amelyekhez ugyanakkor a költségvetésben nem kapnak forrást. A kormány arra ösztönzi, illetve kényszeríti az önkormányzatokat, hogy új helyi adók kivetésével teremtsék elő az új szociális feladatokhoz a szükséges bevételt. Erre az önkormányzatok többségének nyilvánvalóan nincs lehetősége, és különösen azok a települések kerülnek lehetetlen helyzetbe, amelyekben sok a rászoruló. Az új szabályozás embertelen, és élesen szembemegy az Európai Unióban követett gyakorlattal. Az önkormányzatok lehetőségeit figyelembe véve ezzel a lépéssel a kormány újabb 130 milliárd forintot von ki a szociális ellátásból, amelynek súlyos következményei lehetnek.


A beruházások leépülése


A beruházási tevékenység nagymértékű leépülése az utóbbi négy év kormányzati gazdaságpolitikájának egyik látványos kudarca. A nemzetgazdaságban a beruházási ráta egyik évben sem érte el a bruttó hazai termék 18 százalékát, amely gátja a gazdasági teljesítmény bővítésének. Ezt követően idén látszólag rendkívüli mértékű a beruházások volumenének növekedése. Ez a fellendülés azonban egyoldalú és nem fenntartható. A beruházások ez évben döntő részben uniós forrásokból megvalósuló állami fejlesztések; ezen kívül a gépjárműipari nagyberuházásokhoz köthető beszállítói projektek mutatnak élénkülést.


Bűnügyi statisztika pusztán kommunikációs eszköz


A bűnügyi statisztika az utóbbi években csak formailag tekinthető statisztikai tevékenységnek. Valójában a Belügyminisztérium, pontosabban a kormányzat és a Legfőbb Ügyészség egyik kommunikációs csatornájává vált; a statisztikai valamint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény nyilvánvaló megsértésével szelektált, az adatközlők érdekeinek megfelelően csoportosított adatokat hoznak nyilvánosságra az érintett minisztérium sajtóosztályának cenzúráját követően. Az adatok gyűjtése és feldolgozása nélkülözi az objektivitás kritériumait, megbízhatósága erősen kétséges, torzításmentessége nem garantált.



Katona Tamás közgazdász



Korábban:
Helyzetkép – 2014. július–augusztus
Helyzetkép – 2014. augusztus–szeptember