rss      tw      fb
Keres

Sunyi Fidesz-sajtó




Milyen érdekes, hogy amikor a Fidesz leszálló ágban van, mindig előkerülnek bizonyos nevek – a házi alomból. Olyanoké, akik fenyegethetik Orbán Viktor pozícióját. Erre a célra ott van a párt sajtógépezete, amelyik közvetlenül a főnöktől kapja – és továbbítja – az utasításokat.


Most a szélsőjobbos, békemenetes Bencsik András Demokratája lengette be azt a távlatot, hogy bizonyos sötét összeesküvők – élükön (természetesen) Gyurcsánnyal és a halálra diabolizált budapesti amerikai ügyvivővel, Mr.Goodfrienddel – a miniszterelnöki poszton Navracsics Tibort, Pokorni Zoltánt és Varga Mihályt tudnák elképzelni.


Tudják mit? Meglehet, valóban. De nem erről van szó. Hanem sokkal inkább arról, hogy ezek a Fidesz-politikusok Orbán – meg az egyébként jelentéktelen Bencsik – látószögéből nézve: puhányok. Holott a rezsim jobban igényli a keménységet, mint valaha. Ennek az igénynek Navracsics Tibor, immár uniós biztosként, legutóbbi nyilatkozatát olvasva éppúgy nem tud megfelelni, mint a vezetőtársai urizáló ostobaságát támadó, egyébként is „lesöpört” Pokorni vagy a megállás nélkül lapító Varga.


Ezért és csak azért „találhatta ki” Bencsik, hogy ők valójában amerikai kegyencek. (Rákosi idejében egyszerű kémek lettek volna.)


Mindannyian tudjuk, hogy a megnevezettek sohasem fordultak szembe Orbánnal, még kevésbé keresték az amerikaiak kegyét (miért is tették volna?), de ez az ember fél. És hűséges újságírója voltaképp ezt a félelmet tolmácsolja.


Volt már ilyen. Tetszenek emlékezni 2007-re? A Fidesz egy másodszor is elveszített választás után volt, lejtmenetben. A „hazug” Gyurcsányt nem tudta lemondatni. És akkor a Magyar Nemzetben megjelent egy álnéven írt (ma se tudni, kitől való) cikk, amely Schmidt Máriát, igen, őt, azzal vádolta meg, hogy a Fidesszel szemben rivális pártot szervez, és az élére Áder Jánost szemelte ki. Szó mi szó, Schmidt akkor a maga Jones gazda-parafrázisával (vö. Állatfarm) meglehetősen negatívan nyilatkozott Orbán visszatéréséről – mármint a miniszterelnöki pozícióba, másokban több esélyt látott –, de hogy (mint azt az ismeretlen cikkíró a szemére vetette), pártot akart volna szervezni az Orbán-Fidesz ellen, abból egy szó sem volt igaz. Illetve körülbelül annyi, mint hogy ma az amerikaiak a Navracsics-Pokorni-Varga triót „futtatják”. Nem futtatnak azok senkit.


Ami döbbenetet keltett, az Áder lejáratása volt. A politikusnak, ha volt bűne, hát az, hogy 2006 után nem volt hajlandó vezetni a Fidesz parlamenti frakcióját; ház-alelnökként inkább háttérbe vonult. Engedetlenkedett, különben is politikai vitába keveredett Orbánnal, amikor az elhatározta, hogy önszemélyűleg dönt minden egyes parlamenti képviselő-jelölésről, fittyet hányva a helyi Fidesz-szervezetekre.


Áder alighanem büntetésként kapta meg ugyanezt a Magyar Nemzet-cikket. Schmidttel Orbán gyorsan kiegyezett. Áder azonban csakhamar elmenekült Brüsszelbe. Idővel elszívta a békepipát Orbánnal, ha nem teszi, nem lesz köztársasági elnök.


Figyelem! Navracsics is Brüsszelben van. De nem egyszerű EP-képviselő, mint Áder volt, hanem biztos. Egyelőre tőle nincs miért tartani, bár ki tudja… Nem éppen az amerikaiak miatt. Például: mit gondol Angela Merkel? Akinek csak egy telefonjába került, és Berlusconi lemondott.