A kanadai magyar diaszpóra és az ünnepélyes antiszemitizmus

A kódolt antiszemitizmus nem ismeretlen jelenség a kanadai magyar kormánypárti diaszpórában. A jelenség letagadása sem az. Mégsem fordul elő mindennap, hogy az Orbán-kormány által utaztatott és szubvencionált Kanadai Magyarok Országos Szövetsége (KMOSZ) a hitleri Németország bukásán való sajnálkozással és Bárdossy László idézettel kíván békés karácsonyi ünnepeket támogatóinak.

Az ominózus eset a Hungarian Reporter című internetes kiadványban zajlott, amely nem más mint a KMOSZ hivatalos hírlevele. A lapot nagytiszteletű Pungur József, Alberta tartománybeli lelkész szerkeszti, akinek írásai rendszeresen megjelennek a szélsőjobboldali Nemzeti Hírháló című internetes újságban és aki egyben a KMOSZ alelnöke is. Miközben a KMOSZ folyamatosan azt állítja magáról, hogy nem folytat pártpolitikát és csupán a magyar nemzet, illetve a helyi diaszpóra érdekeit kívánja Kanadában képviselni, a szervezet szélsőségesen jobboldali politikája közismert, beleértve Magyarország ottawai nagykövetségén is, amely misszió közvetlen segítségével jött létre a kriptopolitikai szövetség. Pungur lelkész úr például így foglalja össze a KMOSZ hasábjain publikált újévi köszöntőjében a magyarországi rendszerváltás utáni évtizedeket (betűhív közlés):

Visszatekintve nemcsak az elmúlt évre, hanem a 25 évre is, nyilvánvalóvá vált, hogy a színüket kaméleonszerűen változtató ballib oldal – melyet nyugat felkarolt – nem ok nélkül, mert tudták, hogy ezekkel lehet bizniszelni. S nem csalódtak hiszen – a Kádár után lerobbant országot ezek teljesen tönkretették […] Orbán Vikor harmadik kormányzása felismerte azt, hogy Nyugattól éppen úgy nem várhat semmiféle segítséget a magyarság mint Horthy idején. Hiába kilincseltek Nyugaton 15 évig – süket fülekre találtak. Ezért a magyar kormányok 1936-tól kezdve Németország mellé álltak, s tőle várták Trianon megoldását, s nem is eredményelenül sőt nemzetközi elismeréssel!”

Nt. Pungur József nincsen egyedül Horthy-nosztalgiájával és megrendíthetetlen Orbán-lojalitásában. A montreáli Magyar Krónika című lapban Charles Sucsan angolul reflektál a geopolitikai helyzetre: „A nyugati birodalom porladozik, ugyanakkor rajta próbálja tartani a markát azokon a népeken, amelyek egy sátáni csoport alóli felszabadulásért vágynak, mely csoport az egész világot igyekszik uralni.” Hozzáteszi, hogy szerinte a Nyugat pénzeli a szélsőjobboldali erőket annak az érdekében, hogy antiszemitizmussal lehessen vádolni azokat a népeket, amelyek a világhódító sátánista csoporttól szeretnének megszabadulni.

Azt sajnos nem tudjuk meg a cikkből, hogy pontosan kikből áll az ördögi világhódítók szövetsége, azt viszont igen, hogy a kanadai angol sajtót „nem zavarja a kommunista rezsim 775 ezer magyar áldozatot követelő holokausztja”. A montreali magyar olvasók viszont megnyugvással vehetik tudomásul, hogy „félnek a géniusz Orbántól”, de puszta bíráló szavakkal nem fogják tudni ellehetetleníteni a kormányfőt.

Az igazi politikai „csattanás” azonban karácsonyra maradt, amikor Nt. Pungur úgy döntött, hogy a nem politizáló KMOSZ lapjában lehoz egy cikket Csapó Endre szélsőjobboldali ausztrál közírótól. A cikk címe – Karácsony a béke ünnepe – igencsak megtévesztő, bár az orosz-nyugati viszonyról szóló cikk így zárul: „Karácsonyváró gondolatainkban többet kívánunk a békéből a háború-mentességnél […] Amikor dühöngött a bosszú, Bárdossy László így reménykedett 1945. november 3-án: ’Ma nincs fontos más, csak a béke. A lelkek békéje’.” Még kanadai magyar kormánypárti körökben sem megszokott hagyomány egy elítélt horthysta miniszterelnököt idézni karácsonykor, de a KMOSZ valóban szélsőségesebb tud lenni, mint az átlagos kanadai magyar Fidesz-szavazó.

Az igazi meglepetést azonban nem Bárdossy okozta, hanem ez a passzus:

„Németország számára az Európai Unió egy rátelepített teher, amit cipel, mint ahogy Izrael is az. Nem ok nélkül féltek az angolszász országok és Franciaország a németektől, nem ok nélkül verték bele a sárgaföldbe két alkalommal is.”

Amikor a cikk elolvasása után felkerestem Feszty Dánielt, a KMOSZ elnökét azzal a kéréssel, hogy távolítsák el ezt a nyíltan antiszemita írást és határolódjanak el a szerző gondolataitól, azt a választ kaptam tőle, hogy a lap cikkei nem feltétlenül tükrözik a KMOSZ álláspontját. A KMOSZ másik alelnöke pedig felháborodott, mondván, miért ne volna szabad Izraelt soha bírálni, miért jön elő mindig az antiszemitizmus vádja.

A kanadai Globe and Mailben, a Toronto Starban és még sok más kanadai (amúgy elsősorban éppen liberális vagy balliberális lapban) valóban lehet bőven olvasni bírálatot az izraeli politikáról, az izraeli kormány intézkedéseiről. A palesztin jogok mellett sok-sok kanadai felszólal, az izraeli szélsőjobboldal semmivel se jobb, mint a magyar vagy bármelyik másik nemzet szélsőjobboldala. A rasszizmus és a kirekesztés mindenhol elítélendő és bizony izraeli pártok, illetve politikusok is abszolút képesek rasszista, illetve fasiszta megnyilvánulásra.

De a KMOSZ-lapban megjelent ominózus írás nem Izraelről és nem az izraeli politikáról szól. Csapó Endre elmondta, hogy a hitleri Németországot a II. Világháború utolsó napjaiban (korábban pedig a szintén agresszor kaiseri Németországot) az „angolszászok” és a franciák „nem ok nélkül verték bele a sárgaföldbe két alkalommal is”. Mert a németek ügyesek, erősek lehetnek és az angolszászok féltek tőlük. Padlón kell tartani őket. Ez a jól ismert érvelés a szélsőjobboldalon.

Ugyanebben a bekezdésben a szerző a semmiből előhozza Izraelt is. A magyar jobboldali egyik kedvenc mítosza, hogy a holokausztra való emlékezés, ennek a feltárása és kutatása azt a zsidó célt szolgálja, hogy Németország (és Magyarország) bűntudatát erősítsék, és ezzel „gyengítsék” a német (és a magyar) nemzetet. Az a különbség Németország és Magyarország között, hogy a németek ilyen logikára és torz érvelésre nem tartanak igényt. Csapó őszintébb lett volna, ha „Izrael” helyett „zsidókat” ír, hiszen erre céloz.

A KMOSZ nem határolódik el a fenti írástól, sem pedig szélsőjobboldali nézeteket valló alelnökétől. Ez talán azért sem meglepő, mert évekkel ezelőtt – még a Jobbik és a KMOSZ megalakulása előtt – éppen Feszty Dániel volt az, aki Morvai Krisztinának szervezett Ottawában egy előadást a 2006-os őszi eseményekről. A szervezet másik alelnöke, Bede-Fazekas Zsolt pedig a torontói rádió adásában kedélyesen elbeszélgetett Staudt Gábor jobbikos képviselővel, és előadást is igyekezett szervezni neki. Ez utóbbi próbálkozás kudarcba fulladt, amikor az előadásnak otthont adó torontói épület tulajdonosa megtiltotta Bede-Fazekasnak, hogy egy fasiszta párt politikusa szónokoljon az ő termében.

A kirekesztés oly általánossá vált és az antiszemitizmusra oly mértékben immúnisak lettek a magyar kormány favorizált és lojális kanadai magyarok hangadói, hogy ha bárki kifogásol egy nyilvánvalóan zsidóellenes és rasszista szöveget, akkor nem csak tagadással válaszolnak, hanem azzal is, hogy az tiltakozó biztosan azért van felháborodva, mert ő is zsidó. A KMOSZ egyik alelnökétől pontosan ezt a választ kaptam én is. Érti, hogy miért vagyok én „szentimentális” ebben a kérdésben, hiszen apai nagyapámat Dachauban ölték meg. E logika szerint – amely maximálisan elterjedt a kanadai magyar kormánypárti hangadók között – csak akkor lehet valaki szolidáris egy demográfiai csoporttal, ha ennek tagja, vagy ha családi vonalon kötődik hozzájuk. Hogy az antiszemitizmus és a holokauszt az egész magyar nemzet tragédiája, ez számukra elképzelhetetlen szemlélet.

Bármennyire úgy tűnhet is, hogy a KMOSZ a Jobbik kegyeltje, valójában ez nem így van. A KMOSZ-t az Orbán-kormány ottawai nagykövetsége hívta életre mint az autoriter rendszerhez lojális csoport, amelynek az a célja, hogy eltaposson bármilyen ellenvéleményt Magyarországról a diaszpórában. A KMOSZ kirekesztő politikai munkájának meg is lett a hozadéka. Az ősszel a magyar állam nyolc KMOSZ-vezetőnek fizetett ki egy all-inclusive budapesti utat (repülőjegy, luxusszállás az Astoriában és egymást követő vacsorák) a IV. Diaszpóra Tanács idején.


A magyar állam kanadai és amerikai vendégei Budapesten, a Diaszpóra Tanácson – kanadaihirlap.com


Míg a demokratikus kanadai magyarok feladata, hogy napvilágra hozzák a diaszpórában tapasztalható antiszemitizmust és a kirekesztést, és tiltakozzanak ellene, az már a magyarországi adófizetőknek kihívás, hogy megkérdőjelezzék, ha a kormányuk sokszor szélsőséges külhoni fantomszervezeteket vendégel meg Budapesten közpénzen.

Szilveszterkor Göllner Andrással beszélgettem a Kanadai Magyar Hírlapban az egyre inkább szektás, a külvilágtól elforduló és provinciális kanadai magyar közösségi vezetőkről. A sokszínűség, a párbeszéd, annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy több nézőpontról ismerjük meg a magyar közélet aktuális kérdéseit, mindez szigorúan tiltott a szervezett diaszpórában. A hangadók – beleértve Feszty elnököt is – a „csend rendszerét” építik a tenger túlsó oldalán. És ezt a nyomasztó csendet legfeljebb egy karácsonyi Bárdossy-idézet törheti meg.

 



Christopher Adam