A The Economist Orbánról és Magyarországról



„Hatalomra éhesen” címmel, „A kormány egymás után hajtja ellenőrzése alá Magyarország független intézményeit” alcímmel jelentetett meg helyzetértékelést a magyar kormány politikájáról legújabb kiadásában a The Economist.

A vezető brit gazdasági-politikai hetilap pénteken utcára kerülő számának írását Orbán Viktor meglehetősen előnytelen és félelmetes arcképe illusztrálja, alatta ezzel a szöveggel: „Jön érted Orbán!”


Miután a bevezetőben a cikk szerzője megemlíti, hogy Magyarország lesz az Európai Unió soros elnöke, azonnal hozzáteszi, hogy „nő az aggodalom az agresszív és kiszámíthatatlan Orbán Viktor vezette Fidesz egyre növekvő hatalomkoncentrációja miatt.” Az április választások óta a Fidesz olyan „hatalmi harácsolásba fogott, amely kiterjedt majdnem minden független intézményre.” Schmitt Pált, „a könnyen befolyásolható egykori EP-képviselőt nevezték ki köztársasági elnöknek”. „A ’Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat’ szerint Magyarország csak most szerezte meg az önrendelkezési jogát, holott az országban már két évtizede demokrácia van”.

Pártkatonákat választottak a befolyásos új médiatanácsnak mind az öt posztjára, s ez „a felügyelőtestület példátlan felhatalmazással rendelkezik a nyomtatott, online és elektronikus média felett.” Óriási büntetéseket róhat ki „olyan homályosan megfogalmazott vétségek miatt, mint például az emberi méltóság sérelme”. A Médiatanács hatalma félelmet ébreszt nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Az EBESZ is felszólította a kormányt a törvény átgondolására.

De ezzel még nincs vége a bűnlistának.” A szerző felsorolja az Alkotmánybíróság jogainak megcsorbítását, a bankok, energiaszolgáltatók, távközlési vállalatok és kereskedelmi láncok megadóztatását, ami „elijesztette a külföldi befektetőket”. Mindezen felül a kormány „kifosztotta a magánnyugdíjalapokat”, „a Költségvetési Tanácsot  pedig, amely független felügyeletet gyakorolt a költségvetés felett, a szemétbe dobta”.

Azok az ellenzéki politikusok és civil aktivisták, akik abban reménykednek, hogy az Európai Unió nyomást fog gyakorolni a Fideszre, valószínűleg csalódni fognak. Brüsszel nem akar vihart kavarni. „Az Uniónak fontosabb a zökkenőmentes magyar elnökség, mint holmi hercehurca a sajtószabadság hiánya miatt.”

Mostanáig a jegybank az egyetlen olyan intézmény, amely távol tudta tartani magától Orbán Viktort. Simor András jegybankelnök túlélte a távozását követelő többszöri Fidesz-felhívásokat és fizetésének jelentős csökkentését is. A kormány azonban most a kamatokat megállapító Monetáris Tanács átalakítására készül.” Simortól elvonják azt a jogot, amelynek alapján a hét tanácstagból kettőt ő nevezhetett ki, és egy olyan új parlamenti bizottság nevez ki négy testületi tagot, amelyet a Fidesz tart ellenőrzése alatt. „Ha a kormányzó pártnak többsége van a Monetáris Tanácsban, akkor gyakorlatilag maga határozhatja meg a kamatszintet, amivel azonban Magyarország EU-kötelezettségeket sértene.” A lap emlékeztet rá, hogy Jean-Claude Trichet, az euróövezeti jegybank (EKB) elnöke már bírálta a kormány terveit.

A cikkben megszólaltatják Navracsics Tibort, aki szerint „elképesztően nehéz helyzetben vagyunk”. Ezt kevesen vitatnák, teszi hozzá a lap: „A szocialisták alatti nyolc évi tespedés és korrupció nyomán a magyar gazdaság kockázatos helyzetben van. Magyarországon a legalacsonyabb az EU-tagállamok közül a foglakoztatási ráta: 55 százalékos. A szocialista kormányzás idején, miközben az apparatcsikok megszedték magukat, gyakran közpénzből, az ország keleti fele leszakadt. A magyarok harmada a szegénységi küszöbszinten vagy az alatt él, de az arány sokkal magasabb a roma kisebbség körében. A háztartások és a vállalkozások teljes hitelállományának hozzávetőleg 70 százaléka devizaalapú, zömmel svájci frankban áll fenn, és ezzel az ország egy olyan fizetőeszköz túszává vált, amely felett korlátozott ellenőrzése van.”

Navracsics szerint az első számú feladat most a munkahelyteremtés. Abban reménykednek, hogy a 16 százalékos egységes személyi jövedelemadó-kulcs és a társasági adó leszállítása repülőstartot ad a gazdaságnak. „Úgy gondoljuk, hogy a gazdasági növekedés állásokat teremthet, a munkahelyek pedig növelhetik az életszínvonalat” - mondta a közigazgatási és igazságügyi miniszter. „Azt azonban Navracsics Tibor is elismerte, hogy ez a stratégia ’nagyon kockázatos’.”

A szerző azzal zárja cikkét, hogy azért nem minden Magyarországról érkező hír rossz hír. „A választásokon 17 százalékot szerző, útszéli [thuggish], szélsőjobboldali Jobbik és egyenruhás szárnya, a Magyar Gárda támogatottsága csökken, miközben a párt kölcsönös vádaskodások közepette töredezik. A Kopint-Tárki becslése szerint a gazdasági növekedés jövőre eléri a 3 százalékot, a kormány jövő évi 2,9 százalékos államháztartási hiánycélja teljesíthető. A forint továbbra is stabil, még a legutóbbi leminősítés után is. És

Magyarországnak pedig vannak pozitív elképzelései is.” Az EU-elnöki időszak alatt elsődleges jelentőségű lesz a romák ügye, ami kontinens szintű stratégiát igényel. Ebben „szövetségesek és pártatlan közvetítők tudunk lenni” - idézi befejezésül Navracsics Tibort a The Economist.

A cikk mellett egyébként rá lehet kattintani egy „interaktív idővonalra,” amelyen kronológiai sorrendben láthatók a Fidesz „machinációi” [Fidesz fiddling].



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!