Válasz levélíróinknak és támogatóinknak



Kedves Garai Ágnes, Gábor Éva, Gervai Judit, Horváth István, Kúti Zsolt, Lukács János, Nagy Gábor, Rafael Balázs, Sós Csaba és azok, akik már eddig is támogattak, továbbá mindazok, akik a következőkben rokonszenvükről és támogatásukról fognak biztosítani minket!

Megpróbálom elmondani, miért különösen jó nekünk az Önök leveleit olvasni.

Aki internetes lapot ír-szerkeszt, eleve némi izolációra van kárhoztatva. Nincs szerkesztőség, ahová időnként be lehet és be is kell járni, ahol „képpel-hanggal”, kávéillattal és egyéb érzékletességekkel körbevéve fontos visszajelzéseket kapunk, és ahol a másik ember tekintetéből, gesztusaiból pontosan tudjuk, hogy is értette, amit az írásunkról mondott. Nincs közös telefon, amelyben javasolja az Olvasó, hogy „ezt írja meg, szerkesztő asszony, hát nem egy kész regény?”, és nincs folyosó, ahol a nagyon fontos véletlenek és esetlegességek játsszák a főszerepet. Egyszóval nincs élő, nyüzsgő, minden nap megújuló és inspiráló közeg.

Emellett annak a szellemiségnek a képviselőitől, akik közé mi is tartozunk, meglehetősen idegen a mai politikai légkör. Mi mindannyian részben pártolói, részben aktív résztvevői voltunk a 89-90-es változásoknak, akik nem akkor kezdték tanulni, gyakorolni a demokratikus játékszabályokat. Számunkra a demokratikus gondolkodásmód, a pluralizmus volt az otthonosság tere. Most pedig azzal kell szembenéznünk, hogy szinte már nincs is képtelenebb dolog Magyarországon, mint tisztelni a demokráciát, azon belül is a népfelség elvét, hiszen az ilyen szándék minden pillanatban ütközik azzal a képpel, amelyet ma a nép hangadó része önmagáról mutat. Ugyanakkor – ahogyan ezt az evidens tényt Lángh Júlia is kiemelte – ez a mi országunk, amelynek jól ismerjük, értjük és szeretjük az Európához kötődő kultúráját, produktivitását és sokszínűségét, az örökös túlélési kényszerekből kinövesztett szellemességét, humorát, leleményességét. Ezért természetesen felelősséget érzünk azért, hogy mi történik a mi országunkban, és – mint azt az eltelt egy évben talán sikerült bizonyítanunk – nem sajnáljuk az energiánkat ahhoz, hogy folyamatosan értelmezzük a történteket, és megpróbáljuk mások számára is élvezhető formában közzé tenni, amire jutottunk. Ám annál nehezebb és bezárulóbb helyzet aligha lehetséges, mint amikor azt kell tapasztalnunk, hogy a fennálló, mégiscsak valamiféle demokráciának tekintendő rend nem az emberellenes, antidemokratikus ideológiák képviselőit, hanem a demokratákat akarja karanténba zárni, és hogy ez egyre gyakrabban sikerül is neki. Amikor már annyi mindentől kell az elveink alapján elhatárolódnunk, hogy lassan nem tudni, létezik-e még egyáltalán bármi is, aminek résztvevői lehetünk, akkor nagyon nehéz bármiféle összetartozásról beszélni, és még nehezebb anyagi áldozatot is hozni ezért az egyre idézőjelesebb demokráciáért.

Ha mindehhez képest Önök csupán annyit írnak, hogy „drukkolunk és támogatjuk a Galamust”, már az is örömöt és megkönnyebbülést jelentett volna, de Önök ennél sokkal többet tettek. Amellett, hogy kifejezték a szolidaritásukat, vették a fáradságot, s a hozzánk való viszonyuk szép, olykor szenvedélyes, humort és öniróniát sem nélkülöző megfogalmazásával, megértésük érzékeltetésével, s általában véve a személyességük hitelével tiszteltek meg minket. Ennél többet Olvasó nemigen adhat a lapjának: idevarázsoltak egy darabot hiányzó vagy nehezen érzékelhető közegünkből, a mégiscsak létező összetartozási zónából.

Ezt nagyon megköszönjük Önöknek. Ahogyan azt is, ha valamilyen formában anyagilag is támogatnak minket.

Hogy ennek végül mi lesz a módja, azt a jelen pillanatban még mi sem tudjuk: döntenünk kell az alapítványi megoldás és/vagy az előfizetéses mód között, vagy a kettő együttese mellett. Ami korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, még nagyon sok mindent föl kell mérnünk és ki kell számolnunk ahhoz, hogy pontos választ adjunk.

Természetesen mihelyt jutottunk valamire, értesítjük Önöket.

Addig is igyekszünk minél jobban megszolgálni, és még egyszer köszönjük támogatásukat.


A Galamus-csoport nevében


Lévai Júlia


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!