rss      tw      fb
Keres

A Charlie Hebdo és a szabadság



Nem kellemetes lerágott csontokkal foglalkozni, de a nagy szélsőjobboldali nekibuzdulásban, amely már megkezdődött a Charlie Hebdo kapcsán, nem árt végiggondolni néhány dolgot.

Szerintem a Charlie Hebdo ízléstelen, színvonaltalan hecclap, ami éppen ezért zéró veszélyt jelent bármilyen vallásra. (Ha a terroristáknak eszük lenne, tudnák ezt. Feuerbach „A kereszténység lényege” című műve veszélyesebb a kereszténységre nézve, mint a Hebdo legobszcénabb karikatúrái.) Mivel ízlésítéletekben nincs abszolút döntőbíró, viszont morális és politikai ítéletekben lennie kell, ezért leszögezhetjük, hogy a Charlie Hebdo szerzőinek joguk volt arra, amit műveltek. Ahogy a New York Times szerzője, David Brooks megállapította: az egészséges társadalmak nem nyomják el a szabad beszédet, de különféle megítéléssel közelítenek a különféle emberekhez. A komolytalan embereket komolytalanul kezelik. Ezek közé tartozott a Charlie Hebdo szerkesztősége. De ettől még lehetnek a szabadság mártírjai.

Nem kell egyetértenünk a véleményükkel vagy a stílusukkal, de joguk van a közlésére. Ha követjük azt a logikát, hogy „minek az iszlamistákat provokálni” akkor kettős hibát követünk el. Egyrészt kivételezünk az iszlám vallással, s akkor ezek után nem ildomos provokálni más vallásokat sem. Másrészt alávetjük magunkat a terroristáknak. Akkor egyértelmű, hogy ők  parancsolnak, és mi vagyunk az alávetettek. Nem fognak megállni egy vacak karikatúránál. Legközelebb azt követelik majd, hogy a Saríja törvényei szerint éljünk, vagy hogy adjuk át a hatalmat szerény személyüknek.

Nem tudom, miért állnának meg itt vagy ott, ha működik ez a módszer. A nyugati társadalom nagysága a szabadság univerzális eszméjében rejtőzik. Szabadság a törvény és a moralitás tekintélye alatt: ez a nyugati krédó. A szabadságot pedig nem lehet kulturális, vallási és egyéb előírásokkal korlátozni. Egyedül a törvény és a moralitás korlátozza. A törvény és a moralitás pedig a szabad ember önmeghatározásának és önkorlátozásának számít a nyugati filozófia hagyományában. Tehát a szabadság az ember saját műve.

A terroristák nem a karikatúrákat akarják megszüntetni, hanem a szabadságot. Tetteikkel nemcsak megfélemlítenek, de egymásnak ugrasztanak bennünket, erőszakot és elnyomást provokálnak: a saját értékrendjüket terjesztik. Ezért nem lehet nem provokálni a terroristákat. A vallásos embereket lehet nem provokálni.

Egy evangélikus papról hallottam, hogy egyszer így válaszolt az őt leköpő kisgyermeknek: „Nem baj, gyermekem: Isten majd lemossa az esővel.” Így is lehet az Istent imádni.

 

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal