Ötvenszer kisebb esély

 

Kutatási adatok szerint egy megszülető roma gyerek nagy eséllyel gyengébb oktatást adó iskolába fog járni és a továbbtanulási esélyei messze elmaradnak majd nem roma társaiétól. A különböző felmérések alapján bár az elmúlt időszakban nőttek a roma közösség iskoláztatási mutatói, a szakadék a roma és nem roma fiatalok iskolai végzettsége között tovább mélyült. Az általános iskola utáni továbbtanulásra több mint tizenötször, a középiskola befejezésére pedig több mint ötvenszer kisebb az esélye egy roma fiatalnak, mint többségi társának.

Erzsi a húszas éveit tapossa. Egy sokgyermekes szegedi családban született. Szülei állami gondozásba adták, az állam pedig kisegítő iskolába. Felülvizsgálaton sosem volt. „Kisegítős” bizonyítvánnyal a kezében lépett ki az életbe. Munkát nem kapott, idegrendszere lassan tönkrement. Leszázalékolták, a kis nyugdíja miatt szinte a mindennapi betevőre sem futja. Ismerősöknél húzza meg magát, és egykori nevelője segíti néha pénzzel. A lány pszichiátriáról pszichiátriára jár, néha próbálkozott rokkantaknak szóló munkával, de mindig elbocsátották. Arra gondolni sem tud, hogy a jelenlegi állapotában tovább tanuljon. Több-kevesebb sikerrel próbálja elviselni a sorsát és a mélyszegénységet, ahova jutott. Erzsi is a szegregált oktatáspolitika kudarcának élő bizonyítéka.

Nem csökkent, hanem nőtt a roma gyerekek iskolai szegregációja az országban – derült ki kutatási beszámolókból, amely a kormányzat integrációs oktatáspolitikájának eredményeit vizsgálta. Állandó a vita az oktatási integráció, szegregáció kérdésköréről. A kormányzat oktatáspolitikáját irányító tárca szigorúbb iskolaérettségi vizsgálattal és iskolai előkészítő évfolyam bevezetésével zárkóztatná fel a hátrányos helyzetű gyerekeket, és az „átmeneti szegregáció” után integrálná őket.  A Jobbik a fordított szocializációt vezetné be, hatéves kortól bentlakásos iskolákba helyezné el a cigány gyerekeket. Vona Gábor pártelnök korábban erről azt mondta, hogy a bentlakásos iskolákból hazatérő gyerekek olyan alapvető dolgokra is felhívhatják családjuk figyelmét, mint hogy például „meg kell fésülködni, meg kell mosakodni, tisztán kell tartani a házat”

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatásokért Közalapítvány (EÖKIK) által végzett „Az integrációs oktatáspolitika hatásvizsgálata” című kutatási összefoglalót Havas Gábor és Zolnay János szociológusok írták a 2003–2004-es hasonló kutatás után követéseként.  Az oktatási integráció elsősorban azért nem hozott számottevő eredményt, mert a legtöbb helyen, ahol szegények, cigányok nagy számban élnek, nem is valósul meg – állapítja meg a beszámoló, amely szerint a deszegregációs célkitűzések megvalósítási esélyeit erőteljesen korlátozta a mélyszegénységben élő népesség szélsőségesen egyenlőtlen területi eloszlása és társadalom nyomásgyakorlásra képes csoportjainak – elsősorban a középosztályé és az eliteké – merev ellenállása.

A szegregáció azonban csak tünet, amely a közoktatási rendszer egyenlőtlenségét jelzi. A középréteg a jó hírű iskolákat választják gyerekeiknek, és fordítva, a többiek pedig kénytelenek beérni a „maradék” iskolákkal.

Ma Magyarországon a roma gyerekek harmada cigány osztályban vagy iskolában tanul és ugyanakora azoknak az aránya, akiket indokolatlanul fogyatékosnak nyilvánítanak — állapította meg az iskolai szegregációs pereket vivő Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF). Az Alapítvány szerint körülbelül 170 cigány iskola és 700 cigány osztály vagy cigány tagozat működik az országban, és nagyjából kétezer diák szenved hátrányos megkülönböztetést. Minden ötödik roma diákot pedig a kisegítőbe irányítják pusztán a származása miatt.

Forrás: nol.hu

A kisegítő óriási biznisz a jogvédők és a kutatók szerint, hiszen több fejpénzzel és mi tagadás, pedagógus állások megtartásával is jár. Nem egyszer előfordult már, hogy a mélyszegénységben élő, tanulatlan szülőket rábeszélték, inkább írattassák be a speciális iskolába a gyerekeiket, például azzal az indokkal, hogy ott a gyerekek enni is kapnak. Kisegítős bizonyítvánnyal a kézben azonban vajmi csekély az esély, hogy a munkaerőpiacon aztán később megállja a helyét az ember – legalábbis ezt igazolja az összes felmérés. 

„Gyogyós” tagozatra járt az a két roma gyerek, akinek a fogyatékossá minősítése miatt 2010-ben fejenként egymillió forintos kártérítést ítélt meg a Legfelsőbb Bíróság A gyerekeket nyolc évig speciális iskolában oktatták fogyatékosként, miközben független szakértők normálisnak mérték őket. „Úgy nőttünk fel a cigánytelepen élő összes társammal, hogy innen nem nagyon van kiút.  Engem elsős koromban megmért a bizottság, és azt mondták, hogy a kisegítőbe kell mennem, ami rosszabb még a telepi cigányiskolánál is, mert fogyatékos iskola  – mesélte egyikük, aki a kártérítési összeget továbbtanulására fordította. A fiú hozzátette: azért is volt fontos neki a per, hogy bebizonyítsa: „én is ugyanolyan normális gyerek vagyok, mint a többi, nem pedig bolond, aminek évekig néztek”.

Mint az annak idején nyilvánossá vált: a roma gyerekek nagyarányú fogyatékossá minősítésének kérdését 2005-ben Mohácsi Viktória, akkor az Európai Parlament (EP) liberális frakciójának képviselője kezdte el jogi útra terelni azzal, hogy független szakértőktől vizsgálatot kért 66 fogyatékossá minősített cigány gyerek esetében. A szakértők többségüket – 47 gyereket – átlagos képességűnek ítélték meg. Közülük 12-nek a szülei vállalták a pereskedést.  A CFCF öt gyerek jogi képviseletét látta el.  

A kormányzat „szájában” szitokszónak számító alapítvány tapasztalatai szerint a szegregáció együtt jár a színvonal romlásával, a szegregált osztályokban, iskolákban gyengébb színvonalú oktatást kapnak a diákok, lepusztultabbak az épületeik, kevesebb a szemléltető eszköz és alacsonyabb a szaktanárok által megtartott órák aránya.  

Mindez annak ellenére történik így, hogy az integrált oktatás nem csupán a gyerekek teljesítményére, eredményeire hat kedvezően, de csökkenti a társadalmi feszültségeket is azzal, hogy kialakítja és megerősíti a diákokban az egymás iránti elfogadást és megértést. Ezt támasztja alá az eddigi legátfogóbb integrációs hatásvizsgálati kutatás, amelynek Kézdi Gábor, a Közép-európai Egyetem (CEU) adjunktusa és a Közgazdaságtudományi Intézet tudományos munkatársa volt az egyik vezetője: a 2003 őszétől 2007 júniusáig tartó kutatásban hatvan iskola négyezer diákja szerepelt. A vizsgálat cáfolta, hogy az integrált oktatásban a hátrányos helyzetűek feltartanák a többieket és rontanák a nem roma tanulók tanulmányi fejlődését. A kutatás szerint a tudatosan, differenciáltan integráló iskolák kedveznek a kevésbé jóknak, és egyben a jobb tanulók is fejlődnek. A kutatások azt is bebizonyították, hogy megéri befektetni a roma diákok oktatásába: jelentős és hosszú távú haszonnal jár a költségvetés számára az a befektetés, amely lehetővé teszi, hogy egy roma fiatal érettségit szerezzen. A kérdés már csak az, hogy a szegregációt erősítő, „felzárkóztatásnak” nevezett erőltetett tendenciát folytató jelenlegi oktatáspolitika mikor ismeri fel ezeket a tényeket, amelyeket a kutatók és a témával foglalkozó szakemberek már évek óta hajtogatnak.



Felhasznált irodalom:

– Kertesi Gábor: Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon. Közgazdasági Szemle, 1995.
– Havas Gábor –Kemény István –Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolákban. Oktatáskutató Intézet, Educatio Füzetek, Budapest, 2001.

 

Tóth Andrea
Újságíró

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal