FAZ: Magyarország – időleges gazdasági növekedés

 

 

A Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív német lap Szalmaláng a Dunánál címmel közölte Christian Geinitz cikkét. (A szerző kelet- és dél-európai gazdasági tudósító). Magyarország azt kockáztatja, hogy ésszerűtlen politikájával eljátssza a fellendülést. Nem elégséges a pénzügyi és a jogbiztonság.

A német vállalatok megelégszenek a helyzettel Magyarországon, különösen az autóipari vállalatok. Az ágazat az ország feldolgozóiparának közel ötödét adja. A térségben csak a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában nagyobb ennél az arány. A teljes ipari termelés 2014-ben feltehetően 7 százalékkal nőtt. Ezzel Magyarország az élen jár Kelet-Közép-, és Délkelet-Európában, a „régi Európa” pedig még kevésbé ér el ilyen arányokat.

A gazdasági összteljesítményben Magyarország mindenesetre az első helyek egyikén áll. A GDP 2014-ben becslések szerint 3 százalékkal nőtt. Ennél nagyobb a növekedés csak Lengyelországban volt, az EU kedvenc keleti tagállamában. Az egy főre jutó jövedelem, a költségvetési hiány, a fizetési mérleg feleslege vagy a munkanélküliség csökkenése terén Budapest még Varsót is megelőzi.   

A sikerek láttán sok német menedzser nem érti, hogy miért kerül egyre inkább nyomás alá kül- és belföldön Orbán nemzeti konzervatív kormánya. Egy nagy beszállító konszern magyarországi főnöke azt mondja, hogy vannak ugyan néha nehézségek a közigazgatással, például letelepedési és adóügyekben, de ezeket mindig sikerült elintézni, mert „elérik Orbán Viktor fülét”.     

Ez a mondat sokat mond a mai Magyarország valóságáról. A fontos döntéseket – és a nagy gyárépítések ezek közé tartoznak – a miniszterelnök körüli szűk vezetői kör hozza meg. A döntések akkor kedvezőek, ha a kormány rá van szorulva a kérelmezőre, ha remél valamit tőle: presztízst, pénzt, munkahelyeket – különösen akkor, ha a befektető nem pótolható hazai cégekkel. A nem szükséges, nem jelentős vagy nem kedvelt kérelmezők el sem jutnak Orbánhoz, vagy süket fülekre találnak.   


Az állam elijeszti a külföldi vállalatokat

Az elrémítő példák sora hosszú. Egyetlen tollvonással korlátozták a Magyarországon tevékenykedő külföldi parasztok és erdészetek földhasználati jogát. A nagy szupermarketekre kivetett adók legelsősorban a nem magyar láncokat sújtják. A tévéreklámokra kivetett adó megemelése gyakorlatilag kizárólag a piacvezető RTL Klub ellen irányul, amely a Bertelsmann-csoporthoz tartozik. A távközlési és energiagazdaságban is különösen erős nyomás alá kerültek a a külföldiek. 

A pénzügyi ágazatban a kormány még csak kísérletet sem tesz arra, hogy leplezze nemzeti csapásirányát. Varga Mihály gazdasági miniszter egészen nyíltan „kívánatosnak tartja”, hogy „a magyar bankrendszer többsége helyi kézben legyen”. Az állam felvásárol pénzintézeteket, például a Budapest Bankot a GE Capitaltól vagy az MKB bankot a Bayerische Landesbanktól. És olyan mértékben elijeszti a megmaradt külföldieket, hogy azok a rengeteg pénzügyi és adminisztratív teher miatt alig tudnak foglalkozni az üzlettel.

Magyarországon nem csupán az EU legmagasabb bankadója van érvényben. Ezen felül a kormány a bankokat kivérezteti a tömegesen adott devizaalapú hitelek miatt, amelyeket az adósok a forint pénzügyi válságban bekövetkezett értékvesztése miatt nem tudnak törleszteni. A bankoknak több mint 3 milliárd eurót kell visszaadni az ügyfeleknek, és az összeg a magyar GDP 3 százalékának felel meg. A még kint lévő hiteleket meghatározott forint-árfolyamon kell átváltaniuk, és az új hitelek kiadása már alig jövedelmező.  

Igaz, hogy az osztrák és az olasz bankok előzőleg sok pénzt kerestek Magyarországon, és az is igaz, hogy profitálni tudtak az adósok naivitásából és a joghézagokból. Ez azonban nem igazolja azt, hogy most a populizmus hullámában elszedjék a pénzüket, és legrosszabb esetben akár kiszorítsák őket az országból. Itt és másutt is megmutatkozik, hogy Magyarországon veszélybe került a jogbiztonság: a vállalkozói döntések tervezhetőségét és megbízhatóságát éppen annyira nem lehet garantálni, mint azt a lehetőséget, hogy valaki az érdekeit szükség esetén független bíróság előtt védje meg. 

Hatalmas különbség, hogy egy cég gyárat akar építeni, és adókedvezményeket vehet igénybe azért, mert a jogszabályok ezt lehetővé teszik – vagy hogy Orbán Viktor fülébe suttog az ügyvezető. Világos, hogy Magyarország a fokozódó bizonytalansággal nem ajánlja magát befektetési helyszínként, és az is világos, hogy a dirigizmus és a nacionalizmus megrendíti a pénzügyi rendszer terhelhetőségét. Ez nem csupán a külföldi bankokat gyengíti, hanem az egész magyarországi gazdasági szerkezetet.

A sok nehézség miatt a közgazdászok arra számítanak, hogy a magyar gazdasági növekedés a folyó évben alig 2,3 százalékra gyengül. Ez az unió keleti tagállamai között legfeljebb középszer lenne. A fellendülés véget érhet, mielőtt igazából elkezdődött, ha Magyarország nem tér vissza egy ésszerűbb politikához.

 

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal