Amerikai portál az európai energiaviszonyokról

 

 

A Business Insider című amerikai portál Az EU csatába indul címmel közölte a The Economist cikkét.

Az Európai Unió szerint az energiának szabadon kell áramlania az uniós tagállamokba és az uniós tagállamok között. Így Maros Sefovic energiaügyi biztosnak két ellenfele van.

Az egyik ellenfél Oroszország, amely igyekszik fenntartani fojtogató szorítását a Kelet-Európába irányuló gázszállításokon. A másik ellenfele az uniós tagállamok nemzeti kormányai és állami tulajdonban lévő vállalataik: ezek szeretik a nemzeti energiapiacok erejét, és nem szeretik, ahogyan ezt erodálja a határokon átnyúló gáz- és áram-kereskedelem.

Oroszországgal kapcsolatban az EU jutott valamire. Egyelőre elkerülte azt, hogy idén télen csökkenések álljanak be a gázellátásban. A héten elhangzott új orosz fenyegetések ellenére Sefovic úr olyan, számlákról és adósságokról szóló megállapodásra vigyáz fel, amelyet az Európai Unió segített kialkudni Ukrajna és Oroszország között. Rábírta hazáját, Szlovákiát arra, hogy a szokásos áramlási irányt megfordítva gázt küldjön Kelet felé, Ukrajnába. Az EU nyomást gyakorol Ukrajnára, hogy reformálja meg az energiaágazatát, különösen pedig hogy helyezzen ki gázórákat az orosz határra, és ne hagyatkozzon az ország belsejében lévő szivattyúállomások méréseire. A gázórák hiányában sokan a korrupció első számú forrását látják.

Az EU meghátrálásra kényszerítette a Kremlt a Déli Áramlat, egy erősen politikai indíttatású gázvezeték kérdésében is, amely a Fekete-tenger alatt és a Balkánon át húzódott volna. A bizottság arra jutott, hogy a Déli Áramlat úgy, abban a formában, ahogyan az eredeti javaslatban állt, jogsértő: nem lehet ugyanaz a társaság a vezeték, ugyanakkor a vezetéken folyó gáz tulajdonosa is. Oroszország sürgette azokat az államokat, ahol némi befolyással bír – például Ausztriát, Bulgáriát és Horvátországot –, hogy szálljanak szembe a bizottsággal, de hiába. Így Vlagyimir Putyin orosz elnök decemberben váratlanul felmondta a projektet.

Egy kisebb, az EU támogatásával rendelkező projekt, a TANAP folytatódik, de nem fog segíteni azokon az országokon, amelyek nehéz helyzetbe kerültek a Déli Áramlat összeomlásával, különösen Magyarországnak és Bulgáriának. Sefcovic mindkettőnek igyekszik segíteni. Horvátországot arra akarja rábírni, hogy építsen gázcseppfolyósító (LNG) terminált, és engedje a gázt Magyarországra szivattyúzni. Egy Litvániában épült új LNG-terminál már hozzájárult ahhoz, hogy az ország jobb gázárat érjen el Oroszországnál. A sérülékeny országok megsegítésének legjobb módja azonban az, ha vezetékek és áramkábelek épülnek közöttük, és ha biztosítják, hogy ezek mindkét irányba működjenek.

Az ilyen „interkonnektorok” építésének elősegítése jelentős prioritás lesz a tervezett energiaunióban, abban az uniós projektben, amelyet Sefcovic február 6-án fog körvonalazni Rigában. Az előrelépés eddig egyenetlen volt, nem utolsó sorban az orosz befolyás miatt: erre példa, hogy Bulgária elgondolkodtató módon nem rendelkezik interkonnektorokkal Görögország és Szerbia felé. de jobban el kell terjedniük az áram-interkonnektoroknak is.

Az EU 2002-ben célként tűzte ki a tagállamai számára, hogy az áram-interkonnektorok lehetőség szerint legalább a nemzeti kapacitás 10 százalékát tegyék ki. Több ország azonban lemaradt a most 2020-ra kitűzött cél teljesítésében. És néhány ország, mint például Franciaország kifejezetten ellenzi a határokon átívelő energiafolyamokat. A Spanyolországból érkező szélből generált, olcsó áram kisiklatná a francia nukleáris energiaipar üzleti modelljét.

Az energiaunió célja, hogy Európát zöldebbé, biztonságosabbá, olcsóbbá, takarékosabbá és korszerűbbé tegye. De a fejfájások visszatérnek. Sok pénz van arra, hogy fedezzék az új projekteket, de ezek megvalósítása túl sokáig tart – Sefcovic szerint az uniós infrastruktúra-projektek átlagos ideje tíz év. És nem világosak még az üzleti modellek. Az interkonnektorokat nehéz finanszírozni, mert ha hatékonyak is az árak kiegyenlítésében, nem sokat vagy egyáltalán nem használják őket.

Az energiapolitika legbonyolultabb kérdése azonban nem Sefcovic, hanem egy kollégája asztalán van. Margarethe Vestagernek, a versenyügyi biztosnak kell hamarosan eldöntenie, hogy fenntartja-e az eljárást a Gazprom orosz gázipari óriás ellen, amiért az országonként eltérő árazási és egyéb gyakorlatával sérti az egységes piac szabályait. Az Oroszországgal Ukrajna miatt fennálló feszültségek tavaly visszatartották ezt az akciót. De a bizottság most, hogy látta Putyint meghátrálni a Déli Áramlat kérdésében, úgy gondolhatja, jó az időpont arra, hogy megmutassa, ki a főnök.

 

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal