DEKA

 

Négy kiváló „magyar ember” – Ferge Zsuzsa szociológus, Iványi Gábor lelkész, Horváth András volt adóhatósági munkatárs és Lovas Zoltán újságíró – megelégelte, hogy ebben a tragikusan szétesett társadalomban igen magas szintet ért el az ellenségeskedés kultúrája (kulturálatlansága), és gyakorlatilag megszűnt az együttműködésé. Úgy döntöttek, magánemberként – individuumként – fütyülnek arra, hogy az ellenzéki politikai pártok azzal próbálnak támogatókat szerezni maguknak, hogy a többi ellenzéki pártot rugdossák – ez a „többi” rendszerint a DK –, hogy a „civilek” úgy gondolják, pártstruktúra nélkül is működtethető egy képviseleti demokrácia, de ha nem, akkor majd valahonnan és szélsebesen biztosan teremnek új pártok. Úgy döntöttek, nem foglalkoznak a magyar szervi bajokkal, ezzel szemben úgy tesznek, mintha egy normális társadalomban élnének, amelyben vannak prioritások. Prioritás az Orbán-féle önkény felszámolása, prioritás, hogy szóba álljanak egymással azok, akiknek a prioritási sorrendjében ugyanez a cél áll az első helyen, még akkor is, ha utálják egymást, de képesek felfogni, hogy nem a szeretet meg a kölcsönös rokonszenv működteti a politikát, sőt azt is értik, hogy az egyik politikai párt attól nem olvad be a másikba, ha szövetkezik vele valamely cél érdekében, és egy civil szervezet értékét sem az határozza meg, hogy kivel nem áll szóba.

Forrás: Facebook


Sőt, abban bíznak, véget lehet vetni annak a képtelenségnek is, hogy „baloldali ellenzék” vagy „ballib ellenzék” néven a magyar sajtó konzekvensen összemos eltérő minőségű pártokat, vagyis a teljes politikai ellenzéket az MSZP-vel azonosítja. A négy kiváló magyar polgár úgy képzeli ugyanis, hogy annak a tárgyalási folyamatnak, amely kiérleli a maga megoldási javaslatait, lesz egy európai orientáltságú szabadelvű (liberális) és egy baloldali tárgyalóeleme is.

Mi több, abban is bíznak, hogy egy konzervatív kerekasztal is létrejön. Nyilvánvalóan azokra a jobboldali értelmiségiekre számítanak, akik már tudják, még akkor is, ha ritkán merik kimondani, hogy amit Orbán kormányzás és politika címén művel, annak semmi köze a konzervativizmushoz, annak csak Magyarország súlyos tragédiájához van köze. S ez már csak azért is fontos lenne, mert egyelőre nem látszik, hogy volna olyan szervezett politikai erő Magyarországon, amely rövid távon képes lenne váltani a Fideszt a kormányzásban. Domesztikálni pedig (azaz a magyar polgárok, Európa, a piacgazdaság számára elviselhetővé tenni, azaz orbántalanítani) csak belülről lehet a Fideszt. Belülről is csak akkor, ha látszik olyan jobboldali (nem „békemenetes” és CÖF-ös, hanem elsősorban értelmiségi és közvetett választói) nyomás, amely társadalmi támogatottságot kínál a potenciális szakadároknak.

A négy kezdeményező ezért megalapította a Demokratikus Kerekasztalt, a DEKA-t, felhívást intézett hozzánk, a magyar társadalomhoz, meghívók százait küldte ki szervezeteknek és magánszemélyeknek, és reméli, hogy értelmes javaslatokkal előálló és kompromisszumképes résztvevőket talál. Olyanokat, akiknek más elképzelésük is van a saját identitásukról, mint az elhatárolódás mindenki mástól. Hogy aztán márciusban már egy Nemzeti Egyeztető Fórum ülhessen össze, amely „új történelmi kompromisszumot” dolgoz ki.

A kezdeményezés rendkívül fontos és rendkívül kockázatos. A fontossága is, a kockázata is ugyanabból fakad. A reményből, illetve a remény újabb elvesztéséből. Reményt kínálnak a politikából és a közügyekből kiábrándult magyaroknak, hogy az elmúlt évek és az utóbbi hónapok összes egymásra fenekedése ellenére túl lehet lépni az utálkozáson, a presztízs- és hatalmi harcokon, és lehet közös megoldást találni az egy nagy problémára (a „keményedő diktatúra”) meg annak a sok kisebb összetevőjére (a „köztársaság, a demokrácia helyreállítása”, „az európai irányultságú értékek megerősítése”, „a rendszer társadalmi igazságtalanságainak korrekciója”). És azt kockáztatják, hogy ha a kezdeményezés minden rendű és rangú résztvevői – politikai pártok, civilek, értelmiségiek, egyházak, munkaadói és munkavállalói szervezetek – továbbra is képtelenek lesznek kibújni a rájuk merevedett rossz szerepekből és magatartásokból, és még a „nemzeti (politikai, gazdasági, társadalmi) minimumok” erejéig sem lesznek képesek egymással szót érteni, a belátható jövőben az utolsó remény is elvész.

Fogalmam sincs, a meghívottak hogyan fogadták a felkérést. Azt viszont látom, hogyan fogadta a sajtó a kezdeményezést (legalábbis azok a portálok, amelyeket olvasni szoktam). Az újságcsinálók, vagyis a nyilvánosság, a köz véleményének formálói, akik szentből ördögöt és gonoszból angyalt is tudnak csinálni, ha éppen olyan lábbal keltek fel. Akiknek a szerepfelfogásához jól illik a napi leleplezősdi, amelyhez a Fidesz kormányzása bőségesen kínál nyersanyagot, ám még sohasem fért bele a jóindulat, de legalább a semleges érdeklődés. Akik úgy tudják, hogy csak az a hír szól, amely valakibe nagyot rúg, ezért aztán ha magában a tudósításban nem is, a címben kötelező a nagy adag gúny és cinizmus. Akik ha nincs bírálandó felület, kitalálnak maguknak egyet. Akik arra tanítják a magyar olvasót, hogyan forgassa úgy a dolgokat, hogy végül mindenre rálegyinthessen. Akik tudósítani fognak a nyilvános tárgyalásokról.

Ha jól látom, az Index oly mélyen megveti már most az egész kezdeményezést, hogy nemcsak tudósítót nem küldött a szervezők első sajtótájékoztatójára, de még az MTI hírét sem közölte. A tumblr egyik posztját vette át Legkésőbb 2018-ban megmenekül Magyarország címmel, majd felsorolja a négy kezdeményezőt így: „Ők álltak össze tegnap, hogy újrademokratizálják Magyarországot.” Csak hát „nem lehet nem érezni a képből áradó siker illatát” (a fentebb látható képről van szó). Írja arról a kezdeményezésről, amelyről a lapja semmiféle tartalmi információt nem közölt. A hvg.hu az MTI-hírt ismerteti, ezzel a lesajnáló címmel: Ferge Zsuzsa Horváth Andrással karöltve kerülné el a „nemzeti tragédiát”. A Népszabadság online is az MTI hírét közölte Kerekasztallal próbálkoznak a baloldalon címmel. A Népszabadságnak minden baloldali, ami nem Fidesz. A 444.hu-n, a vs.hu-n egy szót sem találtam az egészről. A hír24 legalább tudósítót küldött a sajtótájékoztatóra, és rövid tudósításában érdemi mondatokat közölt, gúnyos cím nélkül. És azok a „politológusok” még meg sem szólaltak, akik minden szükségszerű együttműködést a gúnyos hangsúllyal kiejtett „összefogás” megnevezéssel szoktak lemosni a pályáról.


A Vasárnapi hírekből aztán megtudtam, hogy az MSZP, amely ezek szerint elfogadta a meghívást a tárgyalásokra, Gőgös Zoltán révén már elkezdett kihátrálni az egészből. A szocialisták elnökhelyettese szerint ugyanis „nem biztos, hogy célravezető az, ha a tavasszal összeálló és nem túl jól teljesítő pártok újra társulnak”. Valószínűleg nem értette meg, hogy ezúttal nem arról van szó, hogy a zárt ajtók mögött folyó tárgyalásokon erővel, ravaszsággal és zsarolással le tudják-e gyűrni Bajnait vagy Gyurcsányt, mert az MSZP-sek nem főszereplői lennének a kerekasztalnak, csak a sok egyenrangú résztvevő közül az egyik. Gőgös azért mindenkit megnyugtatott, hogy „pártja idén inkább egy balos programot készít” (nyilván azzal a mélyértelmű jelszóval, hogy „vissza kell emelni a népet a nemzetbe”), „aztán ha mindenki megírta a programját, akkor össze lehet fésülni őket”. Vagyis „nem biztos, hogy célravezető, ha a tavasszal nem túl jól teljesítő pártok újra összeállnak”, de ha igen, akkor semmiképp sem másokkal – civilekkel, magánszemélyekkel, más szervezetekkel – együtt, hanem majd újra előveszik a tavasszal oly jól teljesítő módszert, és „összefésülik” a programokat. Ha igaz a Vasárnapi hírek másik információja, az „Együtt sem ül oda a kerekasztalhoz”. Nagy párt, jelentős tagsággal és választói körrel, súlyosan meg fogja érezni a DEKA a hiányukat.

A DEKA remélem tudja, hogy nemcsak a Fidesz meg a lefizetett fórumai teremtenek majd köréjük ellenséges környezetet (a DEKA a Facebook-oldalára feltett egy Magyar Nemzet-cikket, amelynek ez a címe: „Vért emlegetnek a balliberális oldalon”, a HírTV tudósításáról pedig – mert a HírTV természetesen ott volt a sajtótájékoztatón – ezzel a címmel számoltak be: Kirekesztenék a megbékélésből Orbán Viktort. A szegény páriát). Nem tudom, mindazok, akik hajlandók leülni egymással a kezdeményezés keretében, elszántak-e valamennyire vagy csak a kíváncsiság hajtja őket. De ha van bennük némi elszánás, sok erőt kívánok nekik, hogy a szükségképpen előkerülő konfliktusokban kellő bölcsességre és önmérsékletre legyenek képesek és hogy függetleníteni tudják magukat a várható sajtóvisszhangtól. A DEKA-nak meg azt javaslom, szánjon rá energiát, hogy valóban megteremtse és erőteljesen működtesse a saját „webnyilvánosságát”, hogy az a magyar polgár, aki hozzájuk hasonlóan „ki akar kerülni a bajból”, tudja, hol kell keresnie, ha érdemi információkra vágyik arról, hol tart DEKA a „nemzeti minimumok” kidolgozásában.

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal