Élszocik leckéje
- Részletek
- Napi apró
- 2015. január 20. kedd, 04:11
- Kun István
Harangozó Gábor szombaton – január 17-én – újságíróknak elmondta, hogy az MSZP új javaslatokat kíván tenni az egyre bővülő mélyszegénység enyhítésére. A javaslatok között van az is, hogy a háztáji termékeket az ország valamennyi településén vegye át (meg) az állam, és értékesítse, vagyis állami átvevő és továbbértékesítő hálózat létrehozása szükséges. Szerinte ez százezres tömeg életnívóját emelheti.
Gondolom, hogy az átvevőkre célozott. Az állami felvásárlókra. Azoknak biztosan nőne a vagyonuk. Szinte látom a régmúlt időket, amikor egy rendes faluban a legnagyobb házat – nem ritkán palotát – nem a tanácselnök építette, nem is a párttitkár, s még csak a téeszelnök sem, hanem az ÁFÉSZ felvásárlója. Istenkém, szép forgalmat bonyolított le, ráadásul olcsón vett, és egy percent haszonnal adott el. (Úgy értendő az egy percent, hogy egyért vette, kettőért adta.) Főként az új adózási rend bevezetése előtt virított ez a szép szakma.
De hát most hogy is van ez? Az ország 3200 településén legalább 2500 átvevőre lenne szükség. Meg hát raktárakra, hűtőházakra szép számmal. És ki adná el az összegyűjtött ribizlit, málnát, káposztát? És kinek? Konzervgyáraknak? Azok egységes árut kérnek, és abból sokat. Ilyen és ennyi a kistermelőknél nincs. Egy kamionnyi azonos minőségű pritamin paprikát két megyében sem igen lehet egyszerre fölvásárolni. Áruházláncoknak? Nehéz lesz. Azoknak folyamatosan kell az áru. Kéne. Zöldségkereskedőknek? Ők a megvásárolt áru egy részét feketén szeretnék látni. Papír nélkül.
Már érezhető a hűtőházak-raktárak környékén a rothadó karfiol, a megszőrösödött uborka és a levet eresztett, buggyant paradicsom semmivel össze nem téveszthető szaga.
Ez a szag lengi körül a bejelentett javaslatokat, amelyeket a képviselő az MSZP-vel közösen (!) hirdetésként közölt több közösségi portálon, például a Facebookon is. Tehát a párt a nevét adta a javaslathoz, vagyis kiállt mellette.
Az a legkisebb baj, hogy ma már nincs vagy alig van háztáji. Kistermelés van, s annak számos formája. A nagyobb baj az, hogy ilyen állami beavatkozásra a Kádár-érában sem került sor, annál azért sokkal jobban ismerték a viszonyokat, főként a döntéshozók, és mögöttük az agrárpolitikusok. A legnagyobb baj azonban mégis az, hogy egy ilyen javaslatot egy országgyűlési képviselő képes közzé tenni. „Csak semmi piac, csak semmi verseny, kérem, mi magyarok vagyunk!” Vagyis a javaslat fenéken billentené a piacgazdaságot, ha lenne hozzá ereje. A kérdés csupán az, hogy a párt és képviselője tudja-e, milyen gazdasági rendszerben élünk, vagy demagógiával mindent felül akarna írni.
Az MSZP-nek a kezdetek óta hiányzik egy átfogó program a rendszerhez való viszonyulásáról. Javasolnám kiosztani a német szociáldemokraták egykori – és sikeres – pártprogramját, amelyet Bad Godesbergben fogadtak el. És megtanítani mindegyik élszocinak. Egy hasonlóra programra itthon is szükség lenne. Aztán a többség vagy elfogadja, vagy nem. Bólogatni biztosan fognak, még ha nem is értik.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
