Energiademokrácia

 

 

 

2014 januárjában írta alá Orbán Viktor a következő évtizedek legjelentősebb beruházásáról, a Paks II-ről szóló megállapodást, amelyhez az orosz partner jelentős hitelt biztosít. A döntést nem előzte meg semmiféle nemzeti konzultáció, sem a szakemberek megkérdezése. 2014 december 10-én pedig aláírták a megvalósítási megállapodásokat is.

Így egyre valószínűbb, hogy csakugyan felépülnek az új paksi blokkok, amelyeknek építési költségeiről, működéséről, a környezetet fenyegető kockázatairól nem szól a kormányzati propaganda.

Ami tudható a tervbe vett beruházásról, azt jórészt a témához értő szakemberek által összeállított Paks vobiscum című kiadványból tudjuk. A szerzők szerint a beruházás költségei így alakulnak majd: „A járulékos beruházásokat is figyelembe véve a projekt várható összes költsége mai áron 4500-5000 milliárd forintra tehető. 2026 és 2047 között a megállapodás évente mintegy 300 milliárd forinttal terheli a magyar költségvetést. A teljes hitelkeret lehívása után a devizában kibocsátott magyar államadósság közel egyharmadával fog emelkedni. Az árfolyamkockázat teljes mértékben a magyar felet terheli. Paks II a jelenlegi piaci ár kétszereséért tudna termelni. Versenyképességét a kormány úgy kívánja biztosítani, hogy az építésére felvett hitel kamatterheit (és a járulékos beruházások költségeit) teljes egészében a magyar adófizetőkre hárítja. A választott finanszírozási konstrukció ellenkezik az uniós versenyjoggal.”*

A beruházás várható korrupciós kockázatáról – ezt a befektetett összeg 20 százalékára becsülik –az Energiaklub által íratott alapos és részletes tanulmányból értesülhetünk.

A magyarországi médiát figyelve úgy tűnik, mintha a közvéleményt alig érdekelné ez a gigantikus beruházás, annak pénzügyi és környezeti következményeivel együtt. Az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ azonban a Friedrich Ebert Alapítvánnyal és más intézményekkel együttműködve sokat tesz azért, hogy világos képet alkothassunk Magyarország energiaellátásának helyzetéről és jövőjéről. Teszi ezt alapos háttértanulmányok megíratásával (ezek elolvashatók a honlapjukon) és kis konferenciák szervezésével, amelyeken hazai és külföldi szakemberek kutatásainak eredményeit osztják meg az érdeklődőkkel.

A 2015. január 20-i rendezvény dr. Felix Matthesnek, a berlini Öko-Institut igazgatójának előadásával kezdődött. Matthes úr tényekkel és adatokkal gazdagon illusztrált beszámolója a német energiarendszer átalakításáról többféle szempontból is tanulságos a mi számunkra. Először is azért, mert a nálunk fejlettebb német gazdaság hamarabb rátért az atomenergia alkalmazására, mint mi, tehát régebbi tapasztalataik vannak az árnyoldalairól is. Az egyesítés után Németországnak fel kellett számolnia az NDK energiapolitikájának terhes örökségét, a káros környezeti hatásokat. Ezek figyelembevételével döntöttek felelősen az energiarendszer átalakításáról, az úgynevezett Energiawendéről. Az utolsó lépés ennek folyamatában 2013-ban, a fukushimai reaktorkatasztrófa hírére következett be. Ekkor Németországban felállították a megbízható energiaellátás lehetőségeit kutató bizottságot, amelynek tagjai között a természettudományok jelentős képviselői mellett voltak társadalomtudósok és vallási felekezetek képviselői is. Ebből világos, hogy itt egy közösségi döntés előkészítéséről volt szó, amelyben erkölcsi megfontolások komoly szerepet játszottak, következménye pedig a kevéssé biztonságos atomerőművek bezárása volt.

A magyarországi energiapolitika lehetséges jövőképét Ámon Adának, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ igazgatójának Paks II nélkül a világ című előadása alapján ismerhettük meg.

A paksi paktum aláírását annak idején a kormányzati kommunikáció azzal indokolta, hogy Paks fejlesztésének nincs alternatívája, mert ezzel a lehető legolcsóbb módon jutunk hozzá a növekvő igények kielégítését szolgáló energiához. Az, hogy a beruházás révén olcsó áramhoz jutunk, megbízható háttérszámítások nélkül egyszerűen bizonyíthatatlan, az pedig, hogy az igény nőne, nem valószínű, hiszen 2010 óta Magyarországon nem nő, hanem éppenséggel csökken a villamosenergia-felhasználás. A Paks fejlesztésének nincsen alternatívája kijelentés tipikus „hamis döntési” helyzet, amelynek alapján a kormány a nevünkben és a megkérdezésünk nélkül döntött. Pedig alternatívák igenis vannak, ezeket többféle szempontból kell összehasonlítani ahhoz, hogy optimális döntést tudjunk hozni.

Ámon Ada szerint nem egyszerűen egy erőmű sorsáról van szó, hanem két szemlélet közti döntés szükségességéről. Az egyik oldalon a centralizált, az atomerőmű-termelésnek előnyt adó koncepció áll, a másik oldalon pedig a decentralizált, a helyi és alternatív erőforrásokat felhasználó szemlélet. Nyilvánvaló, hogy ha az elsőt választjuk, az energia szempontjából hosszú időre rákötjük magunkat az orosz gazdaság járszalagjára. A második választás környezetkímélő megoldásokat kínál, még akkor is, ha megvalósítása nem megy egyik napról a másikra, az átmeneti időszakban a nagy erőműveknek és a sok kis erőműnek együttesen kell működniük.

Az Energiaklub most bemutatott munkája a dán szakemberek által kifejlesztett EnergyPLAN energiatervező szoftver segítségével nagy időbeli részletességgel képes modellálni a következő tizenöt év, majd az azt követő húsz év energiafelhasználását, egészen 2050-ig. A dánok azért dolgozták ki ezt a szoftvert, mert ők 2050-ben egész energiarendszerüket megújuló erőforrásokra alapozva kívánják működtetni. Ha elfogadjuk a paksi fejlesztés szükségszerűségét, akkor 2030-ban, de 2050-ben egész biztosan Európa legdrágább és a környezetre leginkább kártékony rendszeréből nyerjük az áramot.

Az Energiaklub erőfeszítései arra irányulnak, hogy elindítsa a kormányzat által fölöslegesnek tartott szakmai vitát. Ámon Ada ilyen értelemben nevezte anyagukat szakmai vitaalapnak. A visszajelzések alapján indítják meg projektjük következő lépését, a gazdasági szempontú vizsgálatot. Ezeknek együttes megértése vezethet el egy olyan, széles tömegeket is bevonó döntési folyamathoz, amelynek eredménye egy energiaügyben hozott demokratikus döntés, az igazgatónő szavával: „energiademokrácia” lehet. Ez nyilván nehézkes és fáradságos folyamat, de, mint a német példa mutatja, megvalósítható.

Az Energiaklub „alternatív jövőképe” elolvasható a honlapjukon. Mindenkit buzdítanék a megismerésére, annyira világos és szemléletes, hogy a lényege magas szintű természettudományos képzettség nélkül is érthető. A jövőnkről, országunk és a következő nemzedékek jövőjéről van szó. Nem tehetjük meg, hogy restségből, felületességből átadjuk a döntés jogát és felelősségét olyanoknak, akik nem az egész közösség alapvető érdekeit tartják a legfontosabbnak.


* Deák György András, Felsmann Balázs, Fülöp Sándor, Lányi András, Munkácsy Béla: Pax vobiscum. Kérdések és válaszok az új paksi atomerűműről. Környezeti Nevelési Hálózat Országos Egyesület. 2014, 41..

 

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal