Kettős mérce

 

 

A holokauszt emléknapján bejárta a sajtót és az internetet a kilencvenéves Fahidi Éva képe, aki a túlélők nevében mondta el: „Mi tudjuk, hogyan teszi tönkre a gyűlölet a lelket, és magasan a gyűlölet felett állunk. Ez a mi szomorú vigaszunk.” A kitűnő németséggel elmondott beszédet attól a karizmatikus kisugárzású asszonytól hallhattuk, aki már évtizedek óta legfőbb feladatának tekinti az emlékek megőrzését és továbbadását. Hatalmas családja a holokauszt áldozata lett. Szeretett és oly hamar elvesztett rokonainak az Anima rerum – A dolgok lelke című könyvében állított emléket. Eljár iskolákba, rendezvényekre, mindenhova, ahova hívják, és mesél arról, hogyan lehetett túlélni elmondhatatlant emberi tartással, mások szenvedésének átélésével, a szolidaritás gesztusaival. Beszél kedvesen, derűsen, szinte jókedvűen, minden kongó frázis és tompa komorság nélkül.

Fahidi Éva – MTI/EPA


Merkel kancellár beszédében mindenekelőtt a múlttal való szembenézés erkölcsi parancsát emelte ki: „Auschwitzra nemcsak  évfordulókon kell emlékezni, hanem minden egyes nap, és az emlékezésből a jövőre irányuló feladat is következik, hogy az együttélést az emberiesség elveinek alapján kell megszervezni.” Ez lehet az alapja annak, hogy Németországban mindenki szabadon és biztonságban élhessen, „vallásától és származásától függetlenül”.

Balog Zoltánról, aki a magyar államfő képviseletében vett részt az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulójára rendezett megemlékezésen, egy olyan felvétel látható az interneten, amelyen mintha lehunyt szemmel szenderegne a beszédek alatt.

Amikor az eseményről magáról kérdezték, ezt a tanulságot vonta le: „mindig csírájában kell elfojtani a más népcsoportok iránti gyűlölet megnyilvánulásait”.

Ennyit tudott mondani Balog Zoltán miniszter és lelkipásztor a legnagyobb magyar temető előtt állva. Tudjuk, a holokausztban meggyilkolt hatmillió zsidó egytizede, minden tizedik áldozat magyar volt. Jó részük Auschwitz krematóriumában égett el. Az auschwitzi áldozatok egyharmada a mi honfitársunk volt. Az ő emléküket sérti az a megfogalmazás, amely Auschwitz világtörténelmi botrányát belesimítja a „népcsoportok” közötti torzsalkodások sorába.  

Balog miniszter a holokauszt jelentőségének relativizálásával kedvenc szóvirágának, a „kettős mérce elleni küzdelem”-nek áldozott. Ezzel szavai – ott, a legnagyobb magyar temető előtt állva – minden erkölcsi súlyukat elvesztették, cinikus blaszfémiává váltak.

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal