Görög választások - Carnegie Europe: új korszakot nyithat Alekszisz Ciprasz
- Részletek
- 2015. január 29. csütörtök, 06:30
MTI 2015. január 29., csütörtök 6:30
Az előre hozott görög parlamenti választásokon mindenkit maga mögé utasító Alekszisz Ciprasz és pártja elbűvölte a görög szavazókat ígéreteivel, de félelmet keltett Berlinben és megrázta a piacokat. A Radikális Baloldal Koalíciója (Sziriza) előtt szinte sziszifuszinak tűnő feladat áll, teljesítenie kell ígéreteit, és „új korszakot” kell nyitnia a válságba süllyedt dél-európai országban - állapította meg a Carnegie Europe szakértője.
Judy Dempsey, a brüsszeli kutatóközpont elemzője utalt rá, hogy a Ciprasz elsősorban azt ígérte választóinak, újratárgyalja az országának nyújtott nemzetközi pénzügyi segély feltételeit. Ehhez meg kell győznie az eurózóna tagországait, elsősorban Németországot és Finnországot, hogy egyezzenek bele a görög államadósság mintegy harmadával való csökkentésébe, amely 2013-ban az ország bruttó hazai termékének (GDP) 175 százalékát tette ki.
A Szirizának nem sikerült abszolút többséget szereznie a parlamentben, és koalíciós megállapodást kötött a Pánosz Kammenosz vezette jobboldali Független Görögök (ANEL) párttal. Ez kétélű fegyver lehet Ciprasz kezében, hiszen az ANEL egyrészt korlátozhatja ígéretei betartásában, másrészt egyfajta bűnbakként szolgálhatnának a Független Görögök, amennyiben a Sziriza vezette kormánynak hirtelen Európa-barát fordulatot kellene vennie.
Dempsey úgy véli, hogy Ciprasznak a görög politikai kultúra régóta halogatott átalakítását kellene végrehajtania, amelyet maga a karizmatikus baloldali pártvezér is megígért választási kampányában. A Sziriza ugyanis nem csupán arra tett ígéretet, hogy véget vet a megszorításoknak, hanem arra is, hogy megszabadítja a dél-európai országot az oligarchák uralmától, akik a Papandreu vagy a Karamanlisz-családnak esküdtek hűséget. A szerző szerint gyakorlatilag ez a két család uralta Görögországot a katonai junta 1974-es összeomlása óta.
Ahelyett azonban, hogy az 1970-es években a görögök nekiláttak volna a társadalom radikális átalakításának, az újkori görög demokrácia elsorvadt, a gazdaság pedig hanyatló pályára állt. Amikor pedig 1981-ben Görögország csatlakozott az Európai Unióhoz, kevesen figyeltek fel a demokratikus deficitre. Athén tulajdonképpen amiatt válhatott az európai közösség tagjává, mert Nyugat-Európa úgy vélte, ez segíti az átmenetet az autoriter katonai diktatúrából a civil kormányzás felé.
Később, 2001-ben, amikor a görögök csatlakoztak az eurózónához, Athén nem volt felkészülve arra, hogy megbirkózzon a költségvetési deficit féken tartására alkalmazott szigorú szabályok és szűk mozgásterű monetáris politika kihívásaival. Így a görög demokratikus deficit iránt tanúsított brüsszeli közömbösség és a gazdaság strukturális gyengeségei lehetővé tették azt, hogy Görögországot gyakorlatilag két politikai párt vezesse, és „osztozzon a zsákmányon” - írta a szakértő.
Az egyik tömörülés az Andreasz Papandreu családja által vezetett Pánhellén Szocialista Mozgalom, vagyis a PASZOK, amely 2009-ben 44 százalékos támogatottsággal nyerte meg a parlamenti választásokat, a múlt vasárnapi megmérettetésen azonban csúfosan megbukott. A másik párt pedig a Konsztantinosz Karamanlisz által alapított jobbközép Új Demokrácia (Nea Dimokratia - ND). Mindkét párt a családi kapcsolatok rendszerének segítségével irányította Görögországot. A gazdaság élén gyakorlatilag oligarchák álltak, akiknek semmiféle érdekük nem fűződött a versenyképesség javításához, vagy a tiszta és átlátható közszolgálathoz.
Ciprasz nemcsak a megszorítási politika által kiszipolyozott görög nép lelkét simogatta azzal, hogy megígérte, saját kezükbe vehetik sorsuk irányítását és véget vet a brüsszeli diktátumoknak. A Carnegie Europe elemzője rámutat, hogy a Sziriza vezetőjének azokat is sikerült megnyernie, akik az ország oligarchák általi irányítását bírálták. A politikus azt mondta választási kampányában, hogy ezeket a csoportokat egyáltalán nem érintették a megszorítások.
Az Új Demokráciát képviselő Antonisz Szamarasz korábbi kormányfő intézkedései elsősorban a felduzzasztott állami szektor csökkentésére, továbbá az adóelkerülést és korrupciót „nagyvonalúan” kezelő adórendszer bizonyos fokú átláthatóságára irányultak. Ennek következtében az állami szektorban dolgozó görögök tízezrei vesztették el állásaikat. Athén megnyirbálta a nyugdíjakat, valamint a közalkalmazottak fizetését. Szamarasz kabinetje így kívánta elérni a bürokrácia és a költségvetési deficit csökkentését.
A szakértő szerint a megszorítási politika intézkedései azonban a görög gazdaság problémáinak csak a felszínét kapargatták. A 2011-ben indított állami privatizációs program a tervezettnél sokkal lassabban halad, a tulajdonjogok sok esetben továbbra is tisztázatlanok, hiányzik a földek átfogó telekkönyvi bejegyzése és a korrupció továbbra is népbetegség. A régi elitek pedig félnek attól, hogy a privatizáció csökkentheti befolyásukat, hacsak nem vásárolják fel gyorsan a részvények jelentős hányadát.
Eközben a kis- és középvállalkozások befektetési lehetőségekre, tisztázott szabályokra, átlátható és hatékony bürokráciára áhítoznak. A Carnegie Intézet kutatója szerint ez lehetne az az új Görögország, amelynek megteremtéséhez Ciprasz most esélyt és hatalmat kapott a választóktól.
