FT: Magyar devizaalapú hitelek – több rossz lépés egy piszkos küzdelmekkel teli úton

 

 

A Financial Times című gazdasági lap Óvakodj a frankalapú jelzáloghitelek okozta másnaposság elleni magyar kúrától címmel közölte Neil Buckley cikkét. A szomszédok jól teszik, ha kétszer is meggondolják, mielőtt követik a devizaalapú hitelek budapesti átváltásának példáját.
 

Amikor a svájci nemzeti bank két héttel ezelőtt eltörölte a svájci frank euró-árfolyamának plafonját, és a magasba szökkentette a pénznemet, a magyar hatóságok önelégültnek tűntek.

A svájci frank alapú jelzáloghitelek adósainak százezrei kerültek Lengyelországban, Horvátországban, Romániában és Szerbiában hirtelen abba a helyzetbe, hogy a törlesztőrészletek egyik napról a másikra 20 százalékkal megnőttek. Az emelkedés fokozta azt a fájdalmat, amelytől sok adós, akit a devizaalapú hitelek csekélyebb kamatai vonzottak, már a pénzügyi válság utáni időktől szenvedett, amikor a helyi valuták értéke csökkent.

Magyarországon azonban, ahol egész Közép- és Kelet-Európában sokáig a legsúlyosabb volt a másnaposság a devizaalapú hitelek miatt, az adósokra nem hárult nagyobb teher. Tavaly novemberben, több évi lövészárok-hadviselés után a magyar kormány megállapodott a bankokkal, hogy mintegy 9 milliárd eurónyi devizaalapú hitelt átváltanak forintra az akkori piaci árfolyamon.

A devizaalapú hitelek terhe bonyolult problémák elé állítja a szabályozó hatóságokat és a bankokat. Ha a háztartások a hitelek visszafizetésével küzdenek, az gyengítheti a fogyasztásra szánt költést és a gazdasági javulást. Ha a hitelek korábbinál nagyobb része bedől, az csapást mér a bankok profitjára, és visszaszorítja a hitelezést – ami megint csak káros a gazdaságnak. Ugyanakkor a hitelek átváltása a helyi valutára arra kényszerítheti a bankokat, hogy jelentős veszteségeket szenvedjenek el.

A zömmel osztrák bankokra nézve, mint az Erste, a Raiffeisen és az UniCredit Bank Austria, amelyek a legtöbb svájcifrank-alapú hitelt helyezték ki, a Fitch minősítő ügynökség múlt heti értékelése szerint „kezelhető azonnali hatásai” lesznek az előző heti svájci intézkedésnek. Ugyanakkor az ügynökség arra számít, hogy növekedni fog a hitelek értékvesztése, ami további nyomást gyakorolhat a nyereségességükre. A Raiffeisen kivételével az osztrák bankok svájci frank alapú hitelei Ausztriában vannak, ahol ezeket jobb minőségűnek tekintik.

A többi közép-európai ország azonban kapkod, hogy enyhítse a fogyasztásra gyakorolt hatást, de még nem ment el egyik sem odáig, mint Magyarország. Románia azt tervezi, hogy kiterjeszt a legcsekélyebb keresetűek számára kidolgozott sémát, hogy az több frankhitelesre vonatkozzon. Horvátország parlamentje múlt héten gyorsan hozott egy törvényt, amely egy évre befagyasztotta a svájci frank árfolyamát a svájci intézkedés előtti szinten. Lengyelország felszólította a bankokat, hogy csökkentsék a svájci frank alapú hitelek kamatait, és a lengyel miniszterelnök-helyettes további lépéseket javasolt az 550 ezer frankalapú hiteles megsegítésére, de „nem vesz fontolóra” egy magyar típusú megoldást.

Ám még nőhet a politikai nyomás a magyar út követésére Lengyelországban és Horvátországban, ahol idén választások lesznek. De jól teszik, ha óvatosak. Nem kizárt, hogy a magyar modell követése lehetetlen néhány szomszéd számára – és Orbán Viktor miniszterelnök kormánya több rossz lépést is tett ezen a piszkos küzdelmekkel teli úton.

Budapest azt állította, hogy a többnyire külföldi kézben lévő bankok lényegében rosszul adták ki a devizaalapú hiteleket, amikor nem tájékoztatták megfelelően az ügyfeleket a kockázatokról. Sok bankár azonban úgy véli, hogy a kormány meg akarja büntetni a bankokat az „extraprofitért”, és addig akarja őket szorongatni, amíg néhányan talán kivonulnak, és lehetővé teszik Magyarország számára, hogy nagyobb ellenőrzést gyakoroljon a bankszektora felett.

A bankokra Európa legmagasabb bankadóját vetették ki, továbbá egy pénzügyi tranzakciós adóval terhelték meg őket, ami csökkentette a nyereségüket és a hitelezést. Aztán egy rosszul kitalált séma 2011-ben rákényszerítette a bankokat, hogy fogadjanak el egy összegben végtörlesztéseket egy mesterségesen nyomott árfolyamon. Ez mindenekelőtt a leggazdagabb adósokon segített – akiknek volt elég pénzük, hogy kifizessék az adósságukat –, és megijesztette a piacokat. A forint zuhant, és ez növelte a még fizetni kénytelen szegényebb adósokra nehezedő terheket. A piacok tavaly év végén  üdvözölték Magyarország átváltási tervét, amely az aktuális váltóárfolyamon történt.

A központi bank biztosított is mintegy 9 milliárd eurónyi likviditást, ami több mint elég volt ahhoz, hogy fedezze a bankok ellenügylet-szükségleteit az átváltáshoz, és a forintra nehezedő nyomás elkerüléséhez. Magyarország azonban élesen csökkentette az inflációt, és 2,1 százalékra csökkentette az irányadó kamatlábat. A magasabb alapkamatú országoknak – mint például Szerbia, ahol ez 8 százalék – nincs értelme átváltani az adósok hiteleit helyi valutára, mert ezt ellensúlyoznák a magas kamatok.

Emellett más központi bankok talán nem tudnak olyan nagyságrendben devizatartalékokat biztosítani a bankoknak, mint Magyarország. Boris Vujcic, a horvát központi bank kormányzója figyelmeztetett, hogy a magyar átváltási program majmolása a bankjának 3,2 milliárd euróba vagy keményvaluta-tartalékainak 30 százalékába kerülne. A közép- és kelet-európai bankok, akárcsak más térségek bankjai, aligha voltak feddhetetlenek a válság előtt. De azoknak az országoknak, amelyek azt fontolgatják, hogy energikusabb lépéseket tesznek a devizaalapú hitelek okozta másnaposság kezelésére, jó lenne elkerülni, hogy politikai okokból üssék a bankokat. Az ésszerű tehermegosztás alighanem nagyobb valószínűséggel ígér hosszú távú előnyöket.

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal