Az álság városa
- Részletek
- Másik Magyarország
- 2015. február 04. szerda, 02:53
- Nagy-Korsa Judit
Gyűlöltük az iskolaköpenyt, ahányan csak voltunk. A gimnázium kapuján kiérve a legtöbben azonnal begyűrték a táskájukba, és a lányok – a fiúk legnagyobb örömére – följebb tekerték derekukon a szoknyát. Tudtuk ám, kinek megy jól, ki a csóró. Elég volt ránézni valakinek a cipőjére, táskájára, a tolltartójára. A köpeny az álegyenlőség, a ránk erőszakolt egyformaság és az elviselhetetlen „kötelező” jelképe volt. A rendszerváltás körül aztán nagy nehezen sikerült elérni, hogy ne kelljen viselni.
A Jobbik fiatal ózdi polgármestere, Janiczak Dávid – talán éppen azért, mert soha nem kellett ilyet hordania – szeretné újrauniformizálni az iskolásokat. Azt gondolja, a köpeny eltakarja majd, ki jött komfort nélküli viskóból, és kit hoznak reggelente a szülei a hatszobás villa előtt fényeskedő Audival? Hogy elfedi, melyik gyerek osztja meg az egy pár cipőjét a testvéreivel, és melyiknek van tucatnyi márkás surranója? Melyiknek nincs soha uzsonnája, és melyik dobálja ki egy harapás után a szendvicsét?
És a tanárok. A polgármester megálmodott világában persze ők is köpenyben dolgoznak. Fehérben, mondja, mert az eleve tekintélyt sugároz. Elég szomorú, ha Janiczak úr azt gondolja, egy pedagógus respektjét nem a tudása, az embersége adja, hanem a ruhája.
Ózd polgármestere a párt elnökével –Facebook
Nem tudhatjuk, Ózdon mikor óhajtják bevezetni a kötelező iskolaköpenyt. Talán erről is voksolhatnak majd a helyiek, mint a börtön megépítéséről, amelyet a városban, egy romák lakta településrész mellé akarnak felhúzni. Egyelőre több mint 1500-an szavaztak igennel, 550-en nemmel. A tervezett ózdi intézmény önfenntartó lenne, nem ám „wellnessbörtön”, ahogy a jobbikos alelnök, Novák Előd aposztrofálta a magyar büntetés-végrehajtási intézeteket. A mi „wellnessbörtöneinkben” valóban halálra kényeztetik a bennlakókat. A cellák adottságai utolérhetetlenek: a vécé az asztaltól csupán karnyújtásnyira van, és feszíthetünk büszkén, mert a zsúfoltság tekintetében is jobban teljesítünk az európai átlagnál: az úgynevezett telítettségi mutató 143 százalékos. Az elítéltek egymás sarkát tapossák, mert a számuk a szegénység terjedésével egyenes arányban nő. Az is rács mögé kerül, aki 20 ezer forint értékhatár alatt lop vagy rongál. Ne ám közérdekű munkára ítélik, inkább börtönbe zárják. Pedig akit közérdekű munkára büntetnek, annak valóban dolgoznia kell, és pártfogói felügyelő segíti abban, hogy később normális életet éljen. Igaz, egyre kevesebb a pártfogó, úgyhogy talán inkább az ő létszámukat kellene megtízszerezni, mint újabb börtönöket építeni.
Ha gyárat-üzemet nem tudunk a városba hozni, hogy minél több embernek legyen munkája, hát fölhúzunk egy kótert, ez is ad megélhetést vagy 250 embernek. A lényeg mégis az: lesz hova bezárnunk a renitenseket. Lesz itt rend, kérem! Az önkéntes lovas járőrök ellenőrzik az erdőket, körbeügetik a várost sötétedés után. Egyelőre három „tenni akaró és tetterős” önkéntes saját lovon végzi a figyelőszolgálatot Hódoscsépány és Somsály településrészeken. Sőt, Ózdon még drónt is be akarnak vetni a közbiztonság érdekében. Nem kétlem, hamarosan megszerzik ezt a csodafegyvert.
Csodának csoda, de nem ez a megoldás. Az ózdi polgármester az okozatra próbál válaszcsapást mérni az igazi okok felmérése és megszüntetése helyett. Az abcug.hu 2014 novemberi összeállítása idéz Janiczak választási programjából, ahol világossá tette álláspontját: „Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy a beilleszkedni képtelen emberek önként elkívánkozzanak a városunkból. Párizs, Róma, Kassa mind európai városok, csakúgy, mint Ózd. Ha ezekben a városokban buldózerekkel, kitoloncolással, falak emelésével meg lehetett oldani a cigánykérdést, akkor a mi elképzeléseink sem megalapozatlanok.” Tudjuk, a jobbikos polgármester szerint a „cigányság közt él a legtöbb romboló ember”, és megüzente, hogy vagy elhagyják a várost, vagy börtönbe kerülnek. Akár az új ózdi Sing Singbe.
Álságos ez, akár az iskolaköpeny. Látszólagos az egyenlőség, látszólagos a rend. A drón majd röpdös, a lovasok megfélemlítenek, a leendő börtön zsúfolásig megtelik.
A szegénység, a nyomor, a munkanélküliség, a korgó gyomor, a fűtetlen lakás, a mocskos valóság: marad.
Nagy-Korsa Judit
újságíró, az Együtt – A Korszakváltók Pártja tagja
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
