FAZ–Orbán-interjú: „Nem akarunk multikulturális társadalmat”

 

 

A Frankfurter Allgemeine Zeitung „Orbán Viktor miniszterelnök az Oroszországhoz fűződő kapcsolatról, a korrupcióról a hazájában és a menekültekkel való bánásmódról” címmel közölt interjút, amelyet Stephan Löwenstein készített.

(A szerk.: Különösen figyelemre méltó Orbánnak ez a kijelentése: „Magyarország egyedülálló a maga átláthatósági szabályaival, a norma messze túlmegy a németországin. Nálunk évről évre nyilvánosan be kell számolni minden négyzetméter földről és lakásról. Egy meg nem indokolt négyzetméter garázs itt politikai botrányt okozhat. Nem meglepő, hogy ilyen ellenőrzési rendszer mellett a kevésbé korrupt országok között vagyunk.”)
 

FAZ: Miniszterelnök úr, a hét elején Önnél járt látogatóban a német szövetségi kancellár. Mondott Budapesten néhány alapvető dolgot a demokrácia témájáról: hogy óvatosan kell bánni a nagy többségekkel, hogy a politikai ellenfél nem ellenség, hogy a civil szervezetek nem ügynökök, akkor sem, ha külföldről finanszírozzák azokat. Ön úgy érezte, hogy Önhöz szól?

Orbán Viktor: – Lassan tíz éve vagyok miniszterelnök, és a tapasztalataim egybeesnek Merkel szövetségi kancellár asszonyéival.

– Volt olyan benyomása, hogy ezeket a kijelentéseket Önnek szóló kritikának szánta?

– Azt gondolom, hogy ha a kancellár asszony valamit mondani akar, akkor azt mondja. Sértő lenne, ha feltételezném róla, hogy csupán célozgat.

– Milyen jelzést jelent Vlagyimir Putyin orosz államfő küszöbön álló látogatása?

– Most csak a magyar szándékról tudok beszélni. Mi Oroszország és Európa együttműködését hosszabb távon a jelenleg fennálló konkrét és komoly konfliktusok ellenére kulcskérdésnek tekintjük. Jelenleg Európában erről néha nyílt, néha fedett burkolt folyik. Az én felfogásom szerint Európa, egyben Magyarország érdeke is, hogy az orosz nyersanyagokat és az orosz energiát kölcsönösen előnyös formában beépítsük az európai gazdaságba. Ha ez nem történik meg, két nagy, feltörekvő hatalom szakmunkástanulói leszünk.

– Fennáll a veszély, hogy Putyin megpróbálja megosztani Európát azzal, hogy egyes szuverén nemzetekkel másféle kapcsolatokat ápol, mint másokkal? Például Görögországgal és Magyarországgal, miközben Bulgáriát, amelynek jelenleg olyan kormánya van, amely Moszkvának nem kedves, az a veszély fenyegeti, hogy kimarad a majdani gázvezetékekből?

– Ezek érdekes gondolatok, de én ezeket túlságosan bonyolultnak találom. Nem vagyok olyan jó képességű politikus, hogy egyszerre három vagy négy fejjel tudnék gondolkodni: hogy mit gondolnak az oroszok, a németek, az amerikaiak. Nekem magyar fejjel kell gondolkodnom. Ez is elég nehéz. Ezért a magyar álláspontot a nemzeti érdekekből vezetjük le.

– Továbbra is úgy találja, hogy a szankciókkal „lábon lőttük magunkat?”

– Az Európai Unióban megígértem miniszterelnök kollégáimnak: mindegy, hogy mit gondolok erről, nem fogom többet mondani.

– Amikor Ön tavaly egy beszédben azt állította a civil (nem kormányzati) szervezetekről, hogy külföldi érdekeket szolgálnak, ez úgy hangzott, mintha Ön valami összeesküvést szimatolna.

– Ön ezt talán félreértette.* A nem kormányzati szervezetekkel szemben nagyon egyszerűek az elvárásaink. Átláthatóságot akarunk. A politikai élet minden résztvevőjének átláthatónak kell lenni: a kormánypolitikusoknak, a pártoknak és a politikai civil szervezeteknek is. Ezért nyilvánossá kell tenniük, honnan kapnak pénzt. És ha eltitkolják ezt, akkor annak oka van. Ezért arra kérem a Magyarországon működő civil szervezeteket, hogy tegyék nyilvánossá, ki milyen összegekkel támogatja őket. Aztán a polgárokra kell hagynunk, hogy levonják a következtetéseket. Magyarországon nagy hagyománya van az amerikai Soros György pénzügyi befektető civil világának, ezért különösen érzékeny. Soros engem is támogatott. A kommunista párt idején a Fideszt is támogatta, de ezt soha nem kellett eltitkolni.

– Nagyon furcsa volt látni, hogy Ön egy beszédben átláthatóságot követelt a civil szervezetektől, és azonnal megindultak a nyomozó hatóságok, hogy házkutatást tartsanak az egyik szóba került nem kormányzati szervezetnél. Magyarországon az ügyészség politikai bekiabálásokat követ?

– Ez szigorúan tilos és bűncselekmény ilyen utasítást adni és elfogadni.

– Tehát merő véletlen, hogy a hatóságok az Ön beszéde után akcióba léptek?

– Ezt most hallom először.

– Sok posztkommunista államban létezett 1990 után az a jelenség, hogy a régi elitek átmentették a tudásban és hatalmi pozíciókban meglévő előnyüket, így Magyarországon is. Ön a 2010-es választási győzelmét a választófülkék forradalmának nevezte. Ön ezt követően az elitváltást, mintegy az 1990-ben elmaradt forradalmat a javak és a pozíciók újraelosztásával akarta bepótolni?

– Ez soha nem volt a célom. Tény, hogy minden forradalom nélküli átalakulásnál a régi elit az új rendszerben újra elitként indul. Magyarországon ez nagy mértékben a nyugati befektetőknek volt köszönhető, ami érthető. Ők vásárolták meg az állami vállalatokat, és a helyükön hagyták a tehetséges menedzsereket. De ez már történelem. A baloldalon ezek az emberek már nyugdíjkorban vannak. A mi mai ellenfeleink egy fiatalabb generációhoz tartoznak. Amelynek a vasfüggöny lehullása óta eltelt 25 év nem volt elegendő ahhoz, hogy hatalmi pozícióba kerüljön, ami az ő számára azt jelenti, hogy egyszerűen nem eléggé tehetséges. Ezt nem lehet kormányzati eszközökkel siettetni. Inkább szellemi dologról van itt szó, arról, hogy milyen nevelést kapott egy ország elitje, hogy hogyan gondolkodik a világról, és a saját helyéről a nemzetben. Én természetes elvárásnak tartom, hogy azoknak, akik az országukat a politikában vagy a gazdaságban vezetik, az egyéni emberi gyökereiktől függetlenül szeretniük és szolgálniuk kell az országukat. Ilyen értelemben egyfajta szellemi megújulásról beszélhetünk. Ma Magyarországon már nem tiltott, hanem elterjedt dolog hazafiasan gondolkodni.

– Az Ön kormánya azonban nemcsak szellemi, hanem anyagi intézkedéseket is hozott. Például nyugdíjba küldte az idős bírókat, újraosztotta a dohánykoncessziókat és a bérbe adható állami földeket. Hol a határ a legitim újraelosztás és a korrupció között?

– A korrupció azt jelenti, hogy a döntéshozók saját érdekeiket szolgálják. Ezt a törvény szigorúan bünteti. A társadalompolitikai döntések mögött társadalompolitikai célok állnak. Erre megvannak a megfelelő eljárások. Minden egyes döntésünk a közjót szolgálta.

– Az Ön pártjában vannak vezető tagok, akiknek nehezükre esett megmagyarázni, honnan származik a vagyonuk, amely az ismert politikusi jövedelmekből nem magyarázható meg. A pártjának rég szolgáló tagjai is bírálták a gazdagság ilyen nyílt közszemlére tételét. A vitathatatlan politikai hatalom mértéktelenségre csábít?

– Biztosan. Az életben minden rossz elképzelhető. Néha meg is történik. De minden jó is. Magyarország egyedülálló a maga átláthatósági szabályaival, a norma messze túlmegy a németországin. Nálunk évről évre nyilvánosan be kell számolni minden négyzetméter földről és lakásról. Egy meg nem indokolt négyzetméter garázs itt politikai botrányt okozhat. Nem meglepő, hogy ilyen ellenőrzési rendszer mellett a kevésbé korrupt országok között vagyunk. Ami a másik kérdést illeti: a Fidesz plebejus párt. És olyanok az ösztönök is. Mértéktartást, szerénységet és alázatot várnak, és mindig reakciót vált ki, ha a jólét kifelé is megmutatkozik.

– Miért utasítja el más kultúrkörökből érkező emberek bevándorlását?

– Mi különbséget teszünk a politikai menekültek és azok között, akik gazdasági okokból vándorolnak be. Az európai szabályozás laza, ésszerűtlen és a szabályok megsértésére csábít. Aki azért hagyja el a hazáját, hogy máshol jobban éljen, az ezeket a lehetőségeket használja ki. Nem a gazdasági bevándorlóknak teszek szemrehányást, hanem magunknak, akik ezt engedjük. Más kérdés a kultúra. Hatalmas feladat, és kockázatos dolog, ha kultúrák élnek együtt, különösen ha az iszlámról és a kereszténységről van szó. Vannak országok, amelyek vállalták ezt a kockázatot. Mi tiszteletben tartjuk, hogy Franciaország, vagy Németország más utat választott, de jogunk van ahhoz, hogy a mi utunkat is tiszteletben tartsák. Mi nem akarunk multikulturális társadalmat.

– Akkor felmerül a kérdés, hogyan akarjuk megakadályozni a gazdasági menekültek bevándorlását. Végtére is nem lehet hagyni őket megfulladni a Földközi-tengerben.

– Igen. Ez erkölcsileg nehéz. Egy morális politikának elő kell segítenie, hogy az életkörülmények, amelyek közül ezek a menekültek érkeznek, elfogadhatóbbá legyenek. És a menekülteknek tudniuk kell, hogy természetesen kimentjük őket a Földközi-tengerből, de aztán visszaküldjük őket oda, ahonnan jöttek. Hacsak nem politikai üldözöttek. Ezt egy meghatározott eljárásban kell megállapítani. Régebben ezt úgy csináltuk, hogy a menekülteket bizonyos helyeken összegyűjtöttük. De az Európai Unió ezt megtiltotta nekünk. Aki politikai menekültnek nyilvánítja magát, azt annak kell tekinteni, és nem szabad illegális határátlépőként kezelni. Szabadon mozoghat, és azt is teszi. De azt hiszem, ezt az osztrákok vagy a németek előbb-utóbb megelégelik.

_________________________________________________________________________

* A szerk. megj.: Stephan Löwenstein nem értette félre. Csak egyetlen Orbán-megnyilatkozás: „…az államot nyilvánvalóan valakiknek, az erre fölhatalmazott és megválasztott vezetőknek kell megszervezni és irányítani. Azonban mindig megjelennek az államélet peremén civil szervezetek. Most a magyarországi civil világ egy nagyon sajátos képet mutat. Ugyanis a civil – ellentétben a hivatásos politikussal – egy olyan személy, illetve olyan közösség, amely alulról szerveződik, saját pénzügyi lábán áll, és önkéntes természetesen. Most ehhez képest, ha megnézem a magyarországi civil világot, azt, amelyik a nyilvánosságban rendszeresen szerepel – most a norvég alap körüli viták ezt fölszínre is hozták –, akkor azt látom, hogy itt fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk. És ezek a fizetett politikai aktivisták ráadásul külföldiek által fizetett politikai aktivisták. Meghatározható külföldi érdekkörök által fizetett aktivisták, akikről nehéz elképzelni, hogy ezt szociális beruházásnak tekintsék, sokkal inkább indokolt az a fölfogás, hogy ezen az eszközrendszeren keresztül befolyást kívánnak adott pillanatban és adott kérdésekben gyakorolni a magyar államéletre. Nagyon fontos tehát, ha újjá akarjuk szervezni a liberális állam helyett a nemzeti államunkat, akkor világossá kell tenni, hogy itt nem civilekkel állunk szemben, nem civilek jönnek velünk szemben, hanem fizetett politikai aktivisták, akik külföldi érdekeket próbálnak Magyarországon érvényesíteni. Ezért nagyon helyes, hogy föl is állt a magyar parlamentben egy olyan bizottság, amely a külföldi befolyásszerzésnek a folyamatos figyelésével, nyilvántartásával és nyilvánosságra hozatalával foglalkozik, hogy mindannyian, Önök is pontosan tudhassák, hogy az álarcok mögött kik a valódi karakterek.” Tusnádfürdő, 2014. július 26. (kiemelések: mzs)

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal