Szanyi paraszt, Ráhelka viszont csinos

 

 

Kiműveletlen fejű, faragatlan férfi telefonál be a Drágabolgárúrba.

– Szanyi úr, aki nem is hiszem, hogy úr, mert egy paraszt… – így kezdődik a hozzászólása.

Uram, ha nem vonja vissza a parasztozást, nem fogunk tudni beszélgetni – mondja ilyenkor az Elbától nyugatra minden, komolyabb rádióban műsort vezető újságíró, esetleg még azt is hozzátéve, hogy az urazás csak olyankor jár ki, ha a személyes megszólítás része. Ha nincs jelen a szóban forgó személy, akkor se nem urazzuk, se nem úrhölgyezzük. – Szóval, visszavonja?

Mindez nem azért hangzik el ilyenkor Európa civilizáltabb felén, mert a műsorvezetők valamiféle finnyás urak vagy úrhölgyek lennének, hanem mert jól tudják, hogy mi ezeknek a kategorizálásoknak a jelentősége, és hogy mi ebben a saját felelősségük. Aki bármiféle népcsoporttal, foglalkozással, betegséggel vagy egyéb biológiai jellemzővel szimbolizál viselkedésmódokat vagy bármilyen állapotot, az egyéb gazságokra is képes. Ezt pedig ők nem erősíthetik meg. Ha ugyanis a parasztozó ember még megerősítést is kap, akkor mindenkinél nagyobb eséllyel fogja pártolni a társadalom tömbösítését, kasztosítását célzó politikai törekvéseket, a már elért státusok feltétlen tiszteletét és merev megtartását, miáltal gyengíteni fogja a státusokat keresztbeszelő szolidaritásokat és a mobilitást segítő programokat. Az ilyen ember soha nem a valóságos érdekellentéteket fogja látni egy eseményben (esetünkben hogy Szanyi és Gyurcsány útjai miben keresztezik éppen egymást, ha másutt nem, Szanyi fantáziájában), hanem csak azt, hogy ami történt, az mennyiben sért bizonyos tekintélyszemélyeket. Amivel pedig csak hamis konklúziókhoz és fals társadalomképhez juthat. Miáltal könnyen eljut az egyéb, származási alapú szegregációk és szelekciós módszerek helyesléséhez is, ha éppen ezt kívánja tőle az általa tisztelt státusú politikus. Hiszen ehhez csak más csoportokra is ki kell terjesztenie a jól bejáratott parasztozós mintát, ennyi az egész. Ha a bunkóságot szimbolizálhatja a parasztokkal, akkor mondjuk az élősködést is szimbolizálhatja a kínaiakkal vagy a cigányokkal, zsidókkal, bevándorlókkal – attól függően, hogy kit állítottak elé az egyes számú ellenségeként.

Mivel azonban most a téma kettejük közt nem a bevándorlás volt, hanem az ellenséges Szanyi megnyilvánulása, a betelefonáló ilyen messzeségekig nem jutott el. Csupán azt tette egyértelművé, hogy aki parasztnak született, annak szerinte ott is kell maradnia, a parasztok számára megszabott, lehető legszűkebb térben:

Nem úgy van az, hogy aki tegnap még a földet kaparta, az másnap majd csak úgy egy nála nagyobb embert kritizálhat – mondta.

Mondhatta, mert ahogyan az előző parasztozására, úgy erre sem reagált semmilyen módon a műsorvezető. Ahogyan néhány évvel ezelőtt az is szabadon beszélhetett a műsorban, akinek a kínai kereskedők ittlétét a „sárga veszedelem” képével sikerült érzékeltetnie.

A betelefonáló bárdolatlansága a következőkben az Orbán Ráhel-féle urizálások témájában teljesedett ki, kissé eltérő irányzékkal. Most ugyanis a nők csoportja került a célkeresztjébe, miáltal Orbán lánya konzekvensen a „Ráhelka” nevet kapta a beszédében. Ez azonban Bolgár Györgynek már bántotta a fülét, és – láss csodát – megakasztotta őt.

Ám ne reménykedjünk, nem kérdezte meg tőle, hogy vajon ha Orbán fiáról lenne szó, akkor is a becéző formát választotta volna-e. Vagy hogy ugyan miért gondolta jónak a gyerek státusába visszanyomni Orbán Ráhelt, miközben épp az a gondunk vele, hogy felnőtt nőként is az apja révén akar boldogulni? Csak nem azért Ráhelkázta le, mert nő, és mert a magyar társadalom megszokta, hogy a nő vagy az apja, vagy a férje uralma alatt álló, gyerek státusú véglény?

Nem, Bolgár, ha lehet, még a betelefonálóénál is rosszabb variánst választott: a gúnyos szexizmusét.

– Neem, ne mondjon ilyet, hiszen egy nagyon csinos, nagyon aktív fiatalasszonyról van szó.

Szóval Orbán Ráhelt azért nem illik leráhelkázni, mert nagyon csinos és mert fiatalasszony. Ha görbe lábú, lapos seggű, kismellű vagy épp ellenkezőleg, tehén jellegű, plusz még „öregecskedő” istenteremtménye volna, akkor persze minden további nélkül illene.

És mindezt a liberális oldal egyetlen, mérvadó rádiójában, a magyar sajtó egyébként nagy szaktudású és amúgy kiemelkedő újságírójától.

Reménytelen.

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal