Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. március 23.
- Részletek
- 2010. január 28. csütörtök, 07:44
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Pálffy István: - Pontosan így van, mégpedig a hajdú-bihari lista nyolcadik helyén állok, és a KDNP jelöltje vagyok a közös listán.
- Igaz-e az, amit az egyik újság írt, hogy ez a nyolcadik hely azt jelenti, nem nagyon van esélyed arra, hogy bejuss a parlamentbe, vagy legalábbis valami mindent elsöprő eredmény kellene hozzá?
- Nem így kell ezt számolni. Nem feltétlenül az a cél, hogy az ember bekerüljön a parlamentbe. Amikor én ezt a munkát elvállaltam, és így a televíziózással szakítottam, akkor azt mondtam, hogy egy olyan hosszú távú, perspektivikusan gondolkodó és megalapozott döntést hozok, amely akár a következő 20 évre adhat közéleti feladatot és politikai munkát. A számszerűséget illetően, a nyolcadik hely esélyes lehet, ha az ember megdolgozik érte, és ha nagyjából azok az eredmények várhatók, amit a közvélemény-kutatások mutatnak.
- Szóval lehet, hogy parlamenti képviselő lesz belőled. Gondolom azzal a céllal vállaltad el a jelöltséget, hogy az legyél.
- Persze, ez a célrendszer egyik eleme. De úgy is kell ezt tekinteni, mint egy olyan elkötelezettséget, amely ha a választási eredmények miatt mégsem válna valóra, akkor az ember a szakpolitikában, a háttérben és az előkészítésben ugyanúgy közreműködik.
- Nem vagy egy kicsit csalódott? Az ember azt gondolná, hogy ha Pálffy, aki az ország egyik legismertebb embere, elszegődik a KDNP-hez, akkor ennek a Kereszténydemokrata Néppárt nagyon örül, és az egyik vezető helyre teszi, hogy mások is felfigyeljenek rá. De a nyolcadik helyen, egy megyei listán észre se fogják venni, hogy ott vagy, bár nyilván járod a megyét.
- De mégsem így van. Egyrészt semmi okom az elkeseredettségre, hiszen ez egy hosszú távú elkötelezettség. Sok minden lehet még belőle, és remélem, hogy lesz is. Másrészt, ha az előttem lévő egyéni képviselők bejutnak, akkor a lista automatikusan úgy töltődik fel, hogy nekem is esélyem van bejutni a parlamentbe. Ha ezt nézzük, akkor azt hiszem, igazán megtisztelő, kitüntetett és esélyes helyre tett a KDNP. Ezért valóban közösen kell megdolgoznunk Hajdú-Biharban a képviselőkkel. Valóban sorra látogatom őket, holnap Szabolcsban, csütörtökön Hajdú-Biharban vagyok fórumon, a jövő héten még két alkalommal és a húsvét utáni héten is. Így megyek előre a kampányban, és Debrecen kivételével azt a hat körzetet, ami Hajdú-Biharhoz tartozik, együtt járom végig az egyéni képviselőkkel. Vagyis közös eredményünk és sikerünk lehet, ha ők egyéniben bekerülnek, mert akkor a listán én is előrébb lépek egyet-egyet.
- Igen. Nézzük a tartalmi kérdéseket. Néhány héttel ezelőtt közzétettél egy krédót, ami tulajdonképpen politikai programnak is beillik. Természetesen újságírói eszközökkel. Egy rövid kis publicisztika volt, de azért kiolvasható belőle néhány elképzelés, hogy te milyennek szeretnéd látni Magyarországot. Például azt írod, hogy új, hatékony állam kell, amely az ezeréves közigazgatás rendjére épül. Miért az ezerévesére? Hiszen 2010-et írunk. Nem a 21. század igényeinek megfelelő, másfajta közigazgatásra volna szükség?
- A krédó azt is jelenti, hogy az ember egy hitvallást tesz a politikai programelemek mögé. Nem kell ezek után arra gondolni, hogy ez egy szakszerű jogalkotási menetrendnek a programja volna. Ez sokkal inkább egy olyan, a lelkekre, az emberek érzésére ható publicisztikai elem, amiben benne van, hogy valóban olyan alapokon képzeli el az ember ezt az államigazgatást, amely - és ezt a 21. századra is lehet érteni - keményen rendet tart és jól igazgatja a köz dolgait. Ahogy azt Szent István tette, és amilyet ő kialakított. Erről van csak szó. A korszerű követelményeket tekintve természetes, hogy elektronikus közigazgatás kell, hogy az állampolgárral minél többször találkozó, fogyasztóbarát és olcsó hivatal legyen, hatékony elemekkel, de ez nem az én szakterületem. Úgyhogy valóban csak azokat fogom mondani, amelyeket azt hiszem, hogy mindannyian egyformán látunk, hogy erős és hatékony, de nem túlburjánzó és nem bürokratikus államra van szükség.
- Azért írtál még konkrétumokat is. Azt írtad, hogy lesz megint kötelező nyelv, mégpedig a magyar. A magyar most is kötelező nyelv, sőt idegen nyelv is kötelező az iskolákban. Hogy értetted ezt? Megint értsem publicisztikának?
- Így is értsd, meg úgy is. A krédó, egy négy évvel ezelőtti másik publicisztikának lényegében a pandanja, a fordítottja, és azt akarja üzenni, hogy négy év után megváltozott a helyzet. A veszélyek után esélyek vannak. Az a betiltott jegyzet forog közszájon, és látható sokféle változatban a YouTube-on, és telefonok memóriájából szerencsére nagyon sok tíz és százezer ember tudja kivenni. Abban volt egy utalás a veszélyekre, és hogy más kötelezvényeknek kell majd az iskolában eleget tenni. Ez csak arra jelzés, hogy a magyar nyelv szépségeire és a magyar irodalom csodáira nagyobb hangsúlyt is lehet fektetni. Én ezt bátorkodtam ezzel jelezni.
- A mondat így folytatódik, „lesz megint kötelező nyelv, mégpedig a magyar és az erkölcs meg a hit”, vagyis kötelező hittan. Ez a KDNP programjának része vagy csak a te elképzelésed?
- Nem. A KDNP-nek sem oktatási programeleme a kötelező hittan. A KDNP fontos ilyen esetekben, mint világnézeti párt, ahogy Semjén Zsolt elnök úr szokta mondani, azért teszem hozzá, mert őt idézem. Ugyanakkor azt is tudomásul veszi, hogy a társadalmi előrehaladásunk sokszor nem veti fel ezeket a kérdéseket olyan egzakt módon, amelyről nekünk programelemszerűen kellene nyilatkoznunk. Tehát az oktatásban nagyon fontos, hogy legyenek egyértelmű világnézeti és erkölcsi tudnivalók, de a hittan az természetesen maradjon olyan keretek között, ami az egyházi iskolákat jelenti és a szabadon választhatóságot.
- Akkor mi vonatkozik arra a szintén konkrétan is értelmezhető ígéretedre, vagy kívánságodra, hogy a ciklus végén már euró csöröghet a zsebünkben? Ez is egy általános reménykedés vagy ennél konkrétabb dolog?
- Gazdaságpolitikus sem vagyok, de annyit mindannyian tudunk, akik gazdasági újságírással is foglalkoztunk vagy foglalkozunk, és figyeljük a gazdasági elemzőket, hogy az euró-bevezetés dátumát 2013-14-re, esetleg 15-re teszik. Egy olyan GDP-növekedés mellett, hogy az államadósság fokozatosan visszabontható legyen, és ha a maastrichti kritériumoknak is megfelelünk, elérhető 2014-ben az euró-bevezetés. Hogy egy következő ciklusnak majd azt az időpontot kell-e kitűzni, vagy későbbit, azt nem tudom. Nyilván nem fogjuk tudni ebben a pillanatban megmondani, de ez kell hogy legyen a cél, még akkor is, ha egyre többször hallani, hogy nem feltétlenül kell ekkora sebességgel törekedni az eurózónába.
- Sőt, Demján Sándor a napokban mintha azt nyilatkozta volna, hogy jó lesz az 2020 után is. Mindenkinek mások az érdekei.
- Igen, ilyesmire utalok, így van.
- Még egy dolgot emelek ki a krédódból. Azt mondod, de ez nyilvánvalóan minden politikusnak, meg minden pályázó jelöltnek egyformán fontos volna, hogy remélhetőleg több lesz a születő gyermek, kevésbé fogy majd a lakosság, egészségesebb lesz a társadalom, kevesebb lesz az abortusz, kevesebb a halott. Segít majd a többi magyar a határokon túli is, az ország jövendő kettős állampolgárai. Ezt hogy kell érteni? Én ezt csak úgy tudom felfogni, hogy ha betelepülnek a jövendő kettős állampolgárok, megnövekszik a születésszám.
- Én azt javaslom, hogy ne fenyegessünk sem 23 millió románnal, sem egymillió bangladesivel, vagy tízmillió ázsiaival, meg kínaiakkal, nem mintha te fenyegetnél, nem erről van szó, de ne hozzuk ilyen értelemben ide a határon túli magyarokat. A térségben körülöttünk mondjuk 3,5 millióan vannak, és mondjuk még másfél millióan szerte a világban. Én azt mondom, megint csak visszafordítva azt, amit négy évvel ezelőtt írtam, hogy amikor 2004. december 5-e után voltunk, és ráadásul akkor készült az erdélyi könyvem, akkor mindenhol azt tapasztaltam, hogy megkapta a magyar anyaországból Erdélybe vagy Felvidékre érkező azt, hogy mit csináltatok ti, mit csináltatok velünk, és hogy mit jelent a ti döntéseket. És megkapta az ember ezt akkor is, ha december 5-én igennel szavazott, vagy ha nem ment el szavazni. Tehát a kettős állampolgárság visszaadná abba a közös nemzettudatba, abba a közös magyarságtudatba vetett hitünket, ami eddig ezeket a kapcsolatokat gazdasági, oktatási, nevelési célokra egyaránt használhatóvá tette. Ezek megszakadtak nagyon sok helyen, azért, mert a határon túli magyarok nem voltak képesek földolgozni ezt a traumát, ami nem is csoda. De azt hiszem, hogy ezen is túl lehet lendülni, és amit írtam, az ennek a jelzése.