Magyar vér

 

„Debalceve körzetében körbevettek egy kárpátaljai katonai egységet, emiatt félő, hogy kárpátaljai áldozatai lesznek az ukrajnai konfliktusnak”, mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kedden az MTI-nek telefonon, miután részt vett a közép-lengyelországi Lódzban rendezett VIII. Európa-Ukrajna Fórum egyik panelbeszélgetésén. Németh Zsolt aggályaira Ivan Vaszilcjun ezredes, a Kárpátalja megyei hadkiegészítő parancsnokság parancsnoka válaszolt szerdai ungvári sajtótájékoztatóján. „Nincs semmiféle rubrika a hadkiegészítő parancsnokságon a nemzetiségre vonatkozóan”, mondta, „elsősorban az illető katonai szakképesítését vesszük figyelembe”. Így a mozgósítás 2015. január 20-án kezdődött negyedik hullámában csak négy magyar nemzetiségű kárpátaljait hívtak be katonai szolgálatra. Ennek pedig azért nézett külön utána az ezredes, mert az orosz médiában megjelent híreket akarta cáfolni, amelyek azt állították, hogy Kárpátalján a népességen belüli arányukat meghaladó mértékben mozgósítják a magyar nemzetiségű hadköteleseket.*

Nem érdekesek az orosz média rémhírei. Az érdekes, amit Németh Zsolt mondott. Németh Zsolt ugyanis – az orosz médiával szemben – nem vádolta etnikai részrehajlással az ukrán hadvezetést, ő egyszerűen csak attól tart, hogy „kárpátaljai”, azaz etnikai magyar áldozatai is lesznek a konfliktusnak.

Az etnikai gondolkodásmód torzszüleménye ez. A kárpátaljai etnikai magyarok ugyanis ukrán állampolgárok. Ha az ukrán állam harcban áll egy nagyhatalmú agresszorral és kihelyezett szabadcsapataival, akkor az valamennyi állampolgárát érinti, „vérségi” hovatartozásuktól függetlenül. Németh Zsolt – és a fideszes politikusok összes ilyen irányú – „aggodalma” azt jelenti, hogy pusztuljanak az ukránok, ruszinok, zsidók, tatárok, bolgárok, lengyelek, de a magyarok érinthetetlenek, mert ők minden állampolgársági köteléket felülíró módon „más faj”, nem beszélve arról, az etnikai alapon elgondolt magyar állam védelme alatt állnak.

Az MTI tudósítása szerint ugyanez történt Debrecenben, ahol az amerikai nagykövet, Colleen Bell látogatását Fekete Károly református püspök (egyebek mellett) arra használta fel, hogy felhívja „a nagykövet figyelmét az ukrajnai háborús helyzet által fenyegetett kárpátaljai magyarságra” (lásd még Huszár Ágnes írását).

De az isten szerelmére, miért fontosabb bármelyik magyar instanciának a „magyar” élet, mint az emberélet? Miért nem őrjöngenek folyamatosan a kelet-ukrajnai háborúban elpusztult ötvenezer emberi élet miatt, a hidegben-hóban sebesülten fekvő civilek és katonák miatt, a házukat, vagyonkájukat, nyugodt életüket hátrahagyni kényszerült menekültek miatt?

Miért nem szólnak a főnöküknek, hogy ne tűrje szó nélkül, amikor Putyin arra használja fel budapesti sajtótájékoztatóját, hogy aljas cinizmussal az „emberi életekért” aggódva szólítsa fel az ukrán hadsereget, tegye le a fegyvert azok előtt a Moszkva által állig felfegyverzett szeparatisták előtt, akik hatalmas területeket szakítottak ki – emberéleteket nem kímélve – az Ukrajna nevű független államból? Mert a Merkellel bezzeg szájaskodó „miniszterelnök úr” ezekre a kijelentésekre kérdés ellenére sem kívánt reagálni.


Ahogy arra sem, hogy Putyin, miután fegyverrel és kíméletlen harcok árán elfoglaltatta ezeket a területeket, hirtelen a „tárgyalásos”, „békés” rendezés híve lett – persze már az elfoglalt területek birtokában, a birodalmi status quo védelmében.

A logika fordított: az veszélyezteti a kelet-ukrajnai „magyar” életeket, aki összecsapja Putyin előtt a bokáját, Putyin államát és politikáját tartja követendő mintának és a „káros” nyugati liberális demokrácia ellensúlyának, aki mérhetetlen gőgjében és beteges nagyravágyásában azt hiszi, hogy ő lehet a „híd” (fordítsuk le az ő nyelvére: a mindenkit megzsaroló fél) a nyugati és a keleti világ között – akár azon az áron is, hogy Putyin birodalmi törekvéseit erősíti és hozzájárul egész Európa destabilizálásához.

Mélyen egyetértek Stark Tamással: „A magyar kisebbséget nem Kijev ellenében, hanem Kijeven keresztül lehet megmenteni. A kárpátaljai magyarok érdeke egy nyugatos Ukrajna, és az ottani férfilakosság mozgósítása nem tekinthető magyarellenes lépésnek, mivel arra az orosz agresszió miatt került sor.” És: az „új geopolitikai helyzet térségünket felértékeli. Ez a térség az orosz terjeszkedés feltartóztatásának első vonalában van. A nyugati szövetségi rendszerhez való tartozás számunkra biztonságot jelent egy megbolydult világban. Ez az első számú nemzeti érdek” (kiemelés mzs).

Az ukrajnai magyar kisebbséget nem az ukrán államtól, hanem az ismét a birodalomépítés véres útjára lépő Vlagyimir Putyintól kell(ene) megvédeni. Ennek a tudomásul vétele és képviselete csak annak bonyolult, aki beáll Orbán kudarcra és szégyenre ítélt pancser játszmái mögé.

_______________________________________________________________________________

* Az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága szerdán zárt ülést tartott. A bizottságot Pásztor István, az Információs Hivatal főigazgatója és Hajdu János, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója tájékoztatta az ukrajnai helyzetről, egyebek mellett arról is, hogy az ukrán hadseregben a magyar nemzetiségű katonák aránya nem haladja meg az ukrajnai magyarság arányát.

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal