Magaristan! – Pécs – Pécs 2:0 (2:0)

 

A Pécs 2020 kérdőív érdekes vegyülék. Egyrészt a Nemzeti Konzultáció alverziója, másrészt annál kissé demokratikusabbnak tűnik a kidolgozottsága. Ha megnézzük közelebbről, milyen szakkérdésekben kérnek javaslatokat a „néptől”, akkor úgy tűnik, érdekes ideák mentén gondolkodnak. A kérdésekben természetesen benne van a válasz (akkor meg minek a kérdés?), és újra meg újra kikacsint a sorok közül az irányított demokrácia keleties szemlélete. Csak nem annak eldöntésére kérik fel Pécs polgárait, amit a kérdések feltevése előtt nagyjából már eldöntöttek? Akkor ez pár milliós komédia – újságírói kérdésre sem derült ki, mekkora összeget fordít az önkormányzat a 31 milliárdos EU-s forrás konzultációjára – értelmetlen? A leveleket mindenesetre kipostázzák a pécsieknek, a válaszokat március 31-ig várják.*


1. „Ön mely fejlesztési irányokra helyezné a legfőbb hangsúlyt a Pécs 2020 programban? (Maximum 3 irányt jelöljön meg)

Legyen a munkahelyteremtés? A gazdaságfejlesztés? Kulturális beruházások? Sportfejlesztések? Városi infrastruktúra javítása? Környezetvédelmi fejlesztések? Mezőgazdasági fejlesztések?”
Ki az, aki nem a munkahelyteremtést választaná? Véletlenül áll az első pozícióban? A gazdaságfejlesztéssel évtizedek óta próbálkozik a város, már a második ipari park épült – a második reménykeltőbbnek tűnik, csak még az „ipar” nem vette észre, s alig működik a komoly ipari cég a városban. Sőt a régióban.

A kulturális beruházások ügye már ellentmondásos. Vajon mit értenek rajta? A Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program elhibázott ingatlanfejlesztései (vagy inkább jelzőként írjuk azt, hogy nem önfenntartó gigaberuházásai) nem jártak együtt azzal, hogy a „kulturális ipart” is fejlesztették volna. A Pannon Filharmonikusokat kivéve nem arra szolgált a Zsolnay Negyed, hogy a helyben megerősített kulturális ipar termékeit tudja még jobb körülmények között, regionális, sőt akár nemzetközi közönségnek bemutatni. Nem, a Zsolnay Negyed jelenleg nem saját produkciókat hoz létre, hanem puccos tájoló- vagy turnéhelyszín, a kultúrához hozzáadott értéke mindösszesen a díszlet maga. Ezt a fejlesztési irányt kevesen választják, nem tartják időszerűnek a kultúrát. Ehelyett legyen a sportfejlesztés? Építsenek stadiont? Van tán úgy negyedszázada, amikor Garami edzősége idején a Manchester United Pécsett járt, akkor talán lett volna értelme, de a jelenlegi másfélezer fociszurkolónak fölösleges. A városban még a női kosárlabdának vannak hagyományai, amíg a nemzetközi szinten jegyzett csapatot szét nem verték, úgyhogy a női első osztályban immár két pécsi csapat verseng. A városi infrastruktúrát érdemes lenne fejleszteni, sőt, Pécs nem feledkezhet meg a régiójáról sem, mert anélkül tovább gyengül, addig nem viselkedhet regionális centrumként, amíg csökken a lakosságszáma, a munkavállalók inkább el, semmint ideköltöznének.
Környezetvédelmi fejlesztések? Ezt az ország harmadik legszennyezettebb levegőjű városaként – erről a természeti adottságok is tehetnek – csak igenelni lehet. A közelmúlt kormányintézkedései nyomán – Paks 2, napelemek adónövelése – csak imádkozni lehet egy olyan „vőért”, aki környezetvédelemmel foglalkozik (Pécs egymilliárdos hitelt vesz fel lámpakorszerűsítésre, a tevékenységet a kormányfő vejének cége végzi). A kedvenc opcióm a mezőgazdaság fejlesztése. Vessük be Pécs főterét krumplival! Legyünk mandula-nagyhatalom, Janus Pannonius nevét tűzzük ki a zászlónkra!


2. „Ön egyetért azzal, hogy a Pécs 2020 programban megcélozzuk a teljes foglalkoztatottság elérését, vagyis azt, hogy minden pécsi dolgozhasson, aki akar?”

És csak úgy sorakoznak a populista válaszlehetőségek: „Nem segélyt kell adni, hanem munkát.” „Aki nem akar dolgozni, ne is várjon segítséget.” És az különösen vicces, hogy az egyet nem értők csak komolytalanabbnál komolytalanabb megfogalmazásokból válogathatnak. „Jó a gazdasági versenynek, ha vannak munkanélküliek.” Az ellenérvek vulgár-libsi megfogalmazását különösen kínosnak érzem.

Nekem a teljes foglalkoztatottság emlegetéséről csak totalitárius államok jutnak eszembe. A náci Németország. A Szovjetunió és a keleti szocialista blokk. Kínai, vietnami emberátnevelési kísérletek. Teljes foglalkoztatás még a létező szocializmusban sem létezett. Nemcsak a közveszélyes munkakerülő fogalmának visszatérését lehet e téren megjósolni, hanem azt is, hogy a munkaalapú társadalomban hamarosan el fog tűnni a feltételes mód. Ne dolgozhasson, hanem dolgozzon. Hasson-hessen? Ugyan már, ez a megengedő-mód lassan idegenné válik a politikától. Egyértelmű üzenetekre van szükség: dogozzál!


3. „Ön támogatja, hogy új vásárcsarnok épüljön?”

Lehetett olvasni olyan tervekről, amelyek szerint a vásárcsarnoktól délre eső területekre építene az önkormányzat újabbat, korszerűbbet, jobbat. Mert sem a parkolás, sem az árufeltöltés nem megoldott a mai kor igényeinek megfelelő szinten. A csökkenő lakosságszám nem indoka a vásárcsarnok bővítésének, a korszerűtlenség annál inkább. Még az is kérdés, hogy a jelenlegi Vásárcsarnoktól délebbre található területek magántulajdonjoga indoka-e az új építkezésnek.


4. „Ön támogatná-e egy olyan rendszer kiépítését Pécsett, amelyben a helyben készült termékek valamilyen előnyben részesüljenek az értékesítésben?”

Választhatunk a helyi gazdaság erősítése és a verseny között. Az állami, államközösségi és világszervezeti támogatásokkal torzított mezőgazdasági, kézműipari árakkal szemben szeretne Pécs fellépni? Pár éve divatja volt a helyi pénzek megteremtésének is, de ehhez komoly mikroökonómiai képzettség lenne szükséges. Bölcsészként illúziónak, porhintésnek tűnik, főként úgy, hogy az önkormányzat fontos bevételi forrása a helyi vállalkozókra kivetett adó, s az önkormányzati tulajdonban lévő belvárosi üzlethelységek bérleti díja – több kereskedőismerősöm elmondása szerint – több esetben meghaladja a reális összeget. És ha egymás mellett van két termék, az egyik szép és kívánatos, a másik átlagosan semmilyen, akkor melyik a helyi termék? Melyiket tetszene választani a tisztelt Kérdezőnek? A jó minőségűt. És bevallom, nem érdekel, hogy helyi, vagy nem.


5. „Ön egyetért azzal, hogy Pécs nagyszabású iparfejlesztésekbe kezdjen?”

Vajon a Rákosi-korszakban is köröztek ilyen kérdőíveket? Mert talán akkor volt utoljára nagyszabású iparosítás. Felhívnám a figyelmet a Pécsnél kicsit nagyobb lakosságszámú Linz példájára. Ők iparvárosból próbáltak élhető, zöld, kulturális várossá válni. Nekik sikerült. Vajon Pécs menyire iparosítható? A rendszerváltozás óta eltelt időszakot tekintve nem az. Összeszerelő üzemeket sikerült itt létrehozni, amely az alacsony iskolázottságú réteg számára kínált munkalehetőséget – a válságig. Ha a szén- vagy uránbányászat komoly volumennel elkezdődne, akkor talán beszélhetnénk iparosításról, mert ez több annál, mint egy elektronikai termékeket összeszerelő üzem. Rebesgetnek városba költöző multikról, előrehaladott tárgyalásokról. Az illúziók mellett a tudásiparba is érdemes lenne fektetni. A Pécsi Tudományegyetemen Közgazdaságtudományi Karán működő Simonyi Üzlet- és Gazdaságfejlesztési Központ projektjei keretében elkezdtek inkubálni potenciális startup vállalkozásokat, és vállalkozóvá nevelni egy korosztályt. Ez a járható út, a multik fontosak, de ahogy jönnek, úgy el is mennek.


6. „Ön egyetért azzal, hogy a Pécs 2020 program ösztönözze és támogassa a helyi kis és középvállalkozásokat?”

Az újabb populista lehetőségekkel természetesen élt az Önkormányzat fogalmazója. Miért ne támogatnánk a helyi vállalkozókat? Itt marad a nyereség, munkát adnak a helyieknek. Illetve miért támogatnánk? Még pontosabban ki helyett támogatnánk? Kitől vonjuk el, hogy őket támogatni tudjuk? A szociális szférától vagy a kultúrától? Ők úgysem tudnak eredményesen tiltakozni? Vagy miért ne támogassuk a helyi nagyvállalkozásokat?


7. „Ön egyetért azzal, hogy a város segítse új nagy beruházások Pécsre való települését?”

Még 2010 előtt többször is szóba került az, hogy a város szélén egy IKEA áruház épül. A hír hallatán elsőre hitetlenkedve, de nagyon megörültem: ennyire komoly városnak tűnik Pécs? Ekkora vásárlóerőt feltételezne a húsgolyós multi a régióról? Természetesen nem lett a dologból semmi. Ahogy sok egyéb dologból sem. Üresen áll a nagy hagyományokkal rendelkező Nádor szálló – illetve nem teljesen, egy romgaléria működik benne, egyetemi fenntartással – és a város másik jelképének számító 25 emeletes tulajdonjoga most szállt vissza egy hetven év feletti nénire, mert valaki megint hibázott. Kabaré. Már mindenki elkönyvelte, hogy lebontatja a város, a nagy Kán ígért rá egymilliárdot. Csak nevetünk. Ahogy azon is jól szórakozunk, hogy egy belvárosi szállodát (a Kórház téren áll) csak szükség esetén nyitnak ki, fesztiválokra, amúgy zárva tartják, így kisebb a vesztesége a szállodaláncnak. Mitől érne többet a város segítsége eztán, ha eddig eredménytelen volt? Mi változott?


8. „Ön egyetért a pécsi buszcsere program folytatásával?”

Igen. Csak milyen koncepció alapján? Mert villamost is szeretne a városháza, pályázott is rá, sikertelenül. Akkor ezért marad a buszcsere, mert olcsóbb. Milyen buszok lesznek? – kérdezem én. Elektromos? Hibrid? Vagy marad a dízel. A városi szmoggal meg ezután is csak a riasztások esetén foglalkozzunk. Meg akkor, ha büntetik majd Pécset.


9. „Ön egyetért azzal, hogy a város új közterekkel, parkokkal gazdagodjon?”

Igen. Nem belvárosi kövekre lenne szükség, hanem parkokra, zöld felületekre. De ez csak egy alibi kérdés. Parkokkal nem lehet pénzt termelni. Kulturális városból Pécs inkább iparosodó város szeretne lenni.


10. „Ön fontosnak tartja, hogy a pécsi fiatalok olyan szakmát kapjanak, ami helyben munkát is biztosít számukra?”

Fontos kérdésfelvetés. A csökkenő lakosságszám indokolja a cselekvést. Az más kérdés, hogy melyik coach tanácsolja azt egy 18 évesnek, hogy fiam, ne az álmaidat kövesd, ne menj egyetemre, legyél inkább kazánkovács a Mecseki Gépgyárban! De most komolyan: én a rendszerváltozás évében pályaválasztásra kényszerültem. Ki tudta akkoriban, hogy 2015-ben hány sales managerre lesz szükség, hány könyvelőre és hány webdizájnerre? Aki igennel tud válaszolni, az kösse röghöz a pályakezdőket, s előtte ezután kötelező lesz minden reggel háromszor leborulni, s a fényességes jelzővel illetni nagy nyilvánosság előtt. Mondjunk ilyeneket is, hogy Pécs a pécsieké? Szentlőrinc a szentlőrincieké? Egy közhellyel szeretnék válaszolni, felnőve a kérdésfeltevés nagyságához: olyan környezetet kell létrehozni, ahonnan nem vágyódnak el az úgynevezett pécsi fiatalok.

A többi kérdés csak nyalánkság. Segítse-e a város az egyetemet abban, hogy több külföldi tanuljon itt? A belvárosi szórakozóhelyek fele bezárt volna nélkülük. A taxisok imádják a külföldi egyetemistákat. Sokan élnek belőlük. Albérletek vesznek ki, vásárolnak, szolgáltatásokat vesznek igénybe. Az már más kérdés, hogy ha ilyen remek és vonzó egyetem működik Pécsett, hogy akár Norvégiából is ide jönnek tanulni, akkor nem érné-e meg a magyar államnak, hogy több magyar diák járjon egyetemre? Ja, nem, az rossz befektetés, hiszen elvándorolnak az országból. Miért is?

És egyetértek-e azzal, hogy csökkenjenek a város kiadásai? Megint egy olyan szakmaiatlan kérdés, amit le lehet vinni populista szintre. Milyen elv alapján csökkenjenek kiadások? Minek a kárára? Mindig ez a kérdés. Így is alig beszél valaki angolul-németül a városházán. Érdemes kipróbálni, dolgozott ott több ismerősöm, meséltek ide-oda kapcsolt telefonhívásokról, míg végre valaki meg tudott szólalni az adott világnyelven. Városmarketingről gyakorlatilag nem beszélhetünk. Az önkormányzati képviselők között is érdemes körbenézni, ki kinek volt a titkárnője, milyen szakmai munkára képes, vagy hogy hányan nem járnak be tisztséget viselni (például Fodor Ibolyát ki is jelölte? Nem lenne érdemes a takarékoskodást vele kezdeni?).

A Pécs 2020 programnak korábban zajlott a szakmai előkészítése, társadalmasítása. Egy neves pécsi értelmiségi is az arcát adta hozzá, én úgy láttam, belekeseredett. Látva a kérdőívet, megértem. Ez így édeskevés. (Megjegyzem, hogy egy ilyen szintű kérdőívben elütést hagyni szegénységi bizonyítvány.)

______________________________________________________________________________

* A szerk. megj.: A kérdéseket betűhíven közöljük (mzs)

 

Balogh Robert író, újságíró

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal