Fajvallás




Mindig is úgy gondoltam, hogy butaságokat beszélni emberi jog. Nincs kodifikálva, de megkérdőjelezhetetlenül része emberi mivoltunknak. A szólásszabadság intézménye arra is módot ad, hogy buta beszédünket nyilvánossá tegyük. A buta beszédnek sok oka lehet, például az, ha valaki elolvas egy szöveget, de nem érti. Lehetséges ok lehet az is, hogy valaki beszél, de nem tudja, mit.

Éppen ezen felismerés okán nem kívánok reagálni Sándor Zsuzsa Ideje a beszédnek című írására.

Egy kitétellel azonban foglalkoznék, mert ez nem az én cikkemről, hanem a zsidó vallásról szól. A jogásznő azt írja: „…nem csupán a nácik kezelték ’faji alapon’ a zsidóságot, hanem maga a zsidó vallás is. Biztosan nem árulok el újdonságot, ha megsúgom, a zsidó vallás szerint, akinek az anyja zsidó, az maga is zsidó. A probléma gyökere tehát talán nem ebben, hanem inkább abban leledzik, hogy a nácik által gyakorolt fajelmélettel sikerült eljutniuk a holokausztig.”

A szövegből úgy tűnik, hogy a Legfelsőbb Bíróság egykori büntetőbírójának és szóvivőjének nem a fajelmélettel van a problémája, hanem azzal, ha ebből népirtás következik. Mint említettem, a buta beszédhez való jog emberi jog. Tehát ezt a jogot nem kérdőjelezem meg. Ezzel szemben nem gondolom azt, hogy a zsidó vallás ugyanolyan faji alapon kezeli a zsidó fogalmát, mint a nácik.

Igaz, hogy a halachikus felfogás szerint az minősül zsidónak, akinek az anyja zsidó. Az apáról nincs szó – az lehet nem zsidó is. Itt már a faji gondolkodás határozottan csorbát szenved. A „fajvallás” fogalma azonban akkor válik igazán tarthatatlanná, ha tudjuk, hogy a zsidó vallásba be is lehet térni. Mint tudjuk, a faji logika betérést nem tesz lehetővé, hiszen az nem lehet egyéni döntés alapja, hogy mondjuk valaki fekete bőrű legyen. A betérés lehet múlt idejű, s ha valaki betért, akkor viszont már anyai jogon tartják számon a leszármazást. S persze lehet jelen idejű is, hiszen most is be lehet térni – igaz, hogy ez meghatározott procedúrával jár. Miután a zsidó vallás nem terjeszkedő vallás, ezért háromszor is meg kell erősíteni a betérés szándékát, amiből az is következik, hogy a rabbi háromszor küldi el, beszéli le a betérni szándékozót. Utána pedig meghatározott könyvek alapján vallási tanulmányokat kell folytatni, s le kell vizsgázni az elsajátított anyagból. Csak ezek után dönthetnek úgy, hogy az illető zsidó lett-e.

Tudunk olyan esetekről, amikor a régi időkben egész népcsoportok vették fel a zsidó vallást. Ezekkel itt nem kívánok foglalkozni. Most csak egy jelenbeli mozzanatra hívnám fel a figyelmet. Etiópiában éltek határozottan fekete bőrű emberek, akik azt gondolták magukról, hogy ők zsidók. Azokat az életszabályokat követték, amelyeket a judaizmus előír. Valamikor nagyon régen térhettek át a zsidó hitre. Falasáknak hívták őket. 1984 és 1991 között az izraeli kormány légi hidat létesített számukra, és Izraelben telepítette le őket. 2000-ben eldöntötték, hogy az Etiópiában maradt 20 000 falasát is áttelepítik. A falasák a zsidó hagyomány szerint az ún. „elveszett törzsek” egyikének leszármazottai, s ezért kellett őket Izraelbe telepíteni. A vallási hatóságok nehezen ismerték el őket a zsidó valláshoz tartozónak, de végül is megtették. Fekete bőrük arra utal, hogy a fehér bőrű zsidókhoz képest genetikai értelemben mások. Ma Izraelben élnek, az állam teljes jogú polgárai, a zsidó nemzet részei.

Ha minden fajelmélet úgy nézne ki, hogy egyszerre férnek el benne egyenjogúan fehérek és feketék, akkor talán már nem is beszélhetnénk fajelméletről.

Ennyit arról, hogy a zsidó vallás is – éppúgy, mint a nácik – faji alapon áll, és csak az a különbség, hogy nem jut el a holokausztig.

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal