Bienvenue à la République soviétique de Hongrie!

Azaz: Üdvözlet a Magyar Szovjet Köztársaságban!*
Jean Quatremer** blogja: Coulisses de Bruxelles, UE

Január elsején Magyarország, történelmében először, átveszi az Európai Unió soros elnökségét – kezdi írását a szerző. A baj csak az, hogy újabb „budapesti húzás” történt, „kevésbé véres, de ugyanolyan szabadsággyilkos”, amelyet „nem a kommunisták, hanem a Fidesz populista konzervatívjai vittek véghez. Röviden: a huszonhetek elnökségét egy olyan ország fogja ellátni, amely többé nem klasszikus parlamentáris demokrácia, hanem legalábbis autoritárius demokrácia, de lehet, hogy már puha diktatúra.”

Quatremer szerint a 256 igen szavazattal 87 ellenében elfogadott médiatörvény „Magyarországot húsz évvel vetette vissza, abba az időbe, amikor a Szovjetunió megszállása alatt állt az ország. A cél? A média valamennyi válfaját (írott, audiovizuális, internetes) a miniszterelnök, Orbán Viktor és május óta hatalmon lévő pártja ellenőrzése alá rendelni.” A szerző leírja a tényeket: az új nemzeti média és kommunikációs hatóság öt tagja, beleértve a 9 évre kinevezett elnököt, „Anna-Maria Szalai”-t, a Fidesz pártjához tartozik; megkövetelhetik azoknak az információknak a „helyesbítését”, amelyek szerintük nem felelnek meg a „politikai objektivitás” követelményének, és az ilyen írások vagy műsorok miatt súlyos büntetéseket szabhatnak ki (89 ezer eurótól 700 ezer euróig). Ha valaki fellebbezni akar a bíróságon, előbb közzé kell tenni a helyreigazítást vagy befizetni a büntetést, „ami a gazdaságilag gyenge lábakon álló írott sajtó nagy részét halálra ítéli”. „Mi több: a hatóság megkövetelheti, hogy a médiumok a közlés vagy a sugárzás előtt bemutassák a cikkeiket és a műsoraikat, joga lesz hozzá, hogy házkutatást tartsanak még akkor is, ha semmiféle bűncselekmény nem állapítható meg, és követelheti, hogy az újságírók fedjék fel a forrásaikat (bár úgy tűnik, ez a kötelezettségük a ’nemzetbiztonsághoz’ kötődő területekre korlátozódik).

„Egyszóval Orbán Viktor egész egyszerűen megsemmisíti az unió egyik alapértékét, a sajtószabadságot, amely nélkül nincs demokrácia. Dunja Mijatovic, az EBESZ sajtószabadság-képviselője azonnal szót emelt a sajtószabadságnak ’az európai demokráciákban példátlan’ megsértése ellen. Németország, eleddig egyetlenként, követte őt: ’Az Európai Unió közös alapértékeinek egyike a sajtó függetlensége és pluralizmusa’ jelentette ki Markus Löning, a német kormány emberjogi megbízottja. Brüsszelben a közösségi intézmények, reméljük, csak egyelőre, hallgatnak. Egyedül Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális és demokrata frakciójának elnöke és Daniel Cohn-Bendit, a zöldek elnöke reagált: ’Vége a Pravda-időknek! Az új törvény elfogadhatatlan’ – közölte Verhofstadt. Azaz: ’a sajtó gyámság alá helyezése egy EU-tagállamban elfogadhatatlan. Az új törvény egyértelműen elnyomó, és totálisan ellentmond az európai szerződésnek, az alapjogi chartának és az európai emberjogi egyezménynek’ – fűzte hozzá Cohn-Bendit.”

Orban Viktornak nem ez az első próbálkozása. Elsöprő többségével élve, amely lehetővé tette számára, hogy kénye-kedve szerint átírja az alkotmányt, egyik törvényt a másik után hozza, hogy elnémítson mindenkit, aki beárnyékolhatja őt, legyen az az ellenzék, az igazságszolgáltatás vagy a sajtó, gond nélkül megerőszakolva minden elvet, amelyre az Európai Unió épül. Noha az Unió nem eszköztelen: az Európai Unió alapszerződésének 7. cikkelye szerint lehetőség van rá – meglehetősen súlyos procedúra árán –, hogy figyelmeztessék azt a tagállamot, amelynél ’fennáll a veszély’, hogy súlyosan megsérti az Unió alapértékeit, és ha a jogsértést megállapítják, ’felfüggesszék’ az adott tagállam jogait (szavazati jog, elnöklési jog stb.). Miért ne lehetne felavatni ezt a cikkelyt Orbán Viktorral? Ha az Unió nem reagál, minden legitimitását elveszíti arra, hogy demokráciából leckét adjon a tagjelölt országoknak.


* Jean Quatremer az írást a The Economist Hataloméhség című írásához mellékelt Orbán-képpel illusztrálta

** A szerzőről:
Jean Quatremer 1984 óta a Liberation című francia liberális napilap újságírója, 1990 óta brüsszeli tudósítója. Ezt megelőzően a Paris X-Nanterre egyetemen nemzetközi magánjogot és európai jogot tanított, és ügyvédként dolgozott.
Két könyvet írt az Európai Unióról, az egyiket a Financial Times Deutschland újságírójával, Thomas Klauval közösen (Ces hommes qui ont fait l’euro, querelles et ambitions européennes, Plon, 1999), a másikat Yves Clarisse-szal, a Reuters újságírójával együtt az EU nagyságáról és nyomorúságáról 1995 és 2005 közt  – a két dátum Jacques Delors elnökségének végét, illetve az unió alkotmányáról rendezett francia népszavazást jelöli (Les maîtres de l’Europe, Grasset, 2005). Számos francia és külföldi újságnak, rádiónak és televíziónak is dolgozott.
Blogját 2005 decemberében indította, és 2006-ban elnyerte vele az európai újságírásért odaítélt Louise Weiss-díjat. Ez volt az első eset, hogy egy blog ilyen jelentős díjat kapott. Blogját további három díjjal is elismerték.
2008 szeptembere óta az európai újságírók egyesülete francia szekciójának az elnöke, 2007 óta az európai könyvdíj, 2010 óta a Louise Weiss-díj zsűrijének is tagja.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!