rss      tw      fb
Keres

Képünk a világban – francia nyelvű sajtó: „a tekintélyuralmi sodródás kellős közepén”



Jean Quatremer: Franciaország nem hajlandó elítélni a magyar médiatörvényt, mert fél, hogy felszítja a populizmust – Le Monde: A tekintélyuralmi sodródás kellős közepén álló Magyarország veszi át Európa vezetését – France 24: A tekintélyelvű Orbán Viktor veszi át az EU Tanácsának vezetését –  La Libre Belgique: opportunista, populista, szemtelen – Le Figaro: Az európaiaknak lesz alkalmuk hallani a harcias Orbánról


Jean Quatremer: Franciaország nem hajlandó elítélni a magyar médiatörvényt, mert fél, hogy felszítja a populizmust

Újabb Magyarországról szóló, 2010. január 30-ai blogbejegyzésében a szerző a következőket írja:

„A magyar köztársasági elnök, Schmitt Pál ma aláírta azt a törvényt, amely ténylegesen véget vet a sajtószabadságnak egy olyan országban, amely január elsejétől hat hónapig az unió elnöke lesz. Szombaton hatályba lép az a törvényszöveg, amely a politikai hatalom egyik képviseletének megadja az a jogot, hogy súlyosan büntesse azokat a médiumokat, amelyek a ’politikai objektivitást’ nélkülöző tartalmakat adnak közre. Magyarországon rádiós és televíziós újságírók már elmozdítottak a funkciójukból, mert hatályba lépése előtt is bírálták a törvényt.

Németország, Luxemburg, az EBESZ, az Európai Parlament ’liberális és demokrata’, valamint zöld képviselői, emberjogi szervezetek, köztük az Amnesty International, nemzetközi újságíró szakszervezetek elítélték a törvényt, de a közösségi intézmények pillanatnyilag hallgatnak, csakúgy, mint a tagállamok többsége, köztük Franciaország is, ’az emberi jogok hazája’.

Felhívtam hát Laurent Wauquiezt, az új európai ügyekért felelős minisztert. Ma esti beszélgetésünkből az derült ki, hogy Párizs ’nem hajlandó nekimenni a falnak azzal, hogy Magyarországot megleckézteti’, amivel csak ’az embereket revolverezné’…

Magyarán Franciaország nem akarja nyilvánosan emlékeztetni a demokratikus követelményekre a magyar kormányt. Különös hozzáállás, hiszen ez az ország a kétely legcsekélyebb jele nélkül sérti meg az Európai Alapjogi Chartát (lásd 11. szakasz), és a médiatörvénye, ha akkoriban már létezett volna, egész egyszerűen ellehetetlenítette volna Magyarország uniós csatlakozását. Az ifjú miniszter úgy véli, hogy ennek a törvényszövegnek a természete, ’amelyről nem mondom, hogy nem okoz problémákat’, nagyrészt attól függ, hogyan fogja alkalmazni a médiahatóság (amely kizárólag Orbán miniszterelnök pártja, a Fidesz tagjaiból áll). Ez a retorika és különös: egy törvény vagy sérti, vagy nem sérti a nála magasabb rendű törvényt, jelen esetben az európai jogot. Az a tény, hogy az alkalmazása többé vagy kevésbé lesz rugalmas, érdektelen: a törvény létezik, sérti az európai értékeket, és még ha az alkalmazása nem is lesz szigorú, már önmagában is jogi bizonytalanságot teremt, amivel a médiát öncenzúrára kényszeríti.

Wauquiez mindazonáltal tudni véli, hogy a magyar hatóságok ’készek az adaptációra’, amiben enyhén szólva is kételkedhetünk, tekintve, hogy a törvényt úgy léptették hatályba, hogy meg sem várták a párbeszédet az európai hatóságokkal, ami azt is mutatja, mennyire becsüli Orbán Viktor az uniót.

Valójában Franciaország, az uniós országok többségéhez hasonlóan, tudja, hogy a Fidesznek óriási a támogatottsága a magyar nép körében (kevesebb mint kétezer ember tüntetett a médiatörvény ellen), és hogy a külföldi nyomás ezt csak erősíti. A populizmus terjedése Európában tény, ide értve Franciaországot is, arról nem beszélve, hogy az uniós államok többsége nem ilyen médiatörvényről álmodik-e, mint amilyen a magyar?  Az unió huszonhét országa közül tizenkilencet a konzervatívok és a liberálisok kormányoznak, olykor a szélsőjobbal szövetségben: Orbán tudja, hogy nem fog nagyobb ellenállásba ütközni. Így aztán nagy érdeklődéssel várjuk a következő szemrehányásokat, amelyeket az unió Törökországnak címez az alapjogok ügyében. Az elvárások határozottan csökkenőben vannak.”

***

Le Monde: A tekintélyuralmi sodródás kellős közepén álló Magyarország veszi át Európa vezetését címmel jelentetett meg a médiatörvényt és egyéb magyar belpolitikai eseményeket taglaló írást a francia Le Monde 2010. december 31-én.

„Budapest, mielőtt a huszonhetek soros elnökségét átvette volna január elsején, egyre hevesebb bírálatok tárgya, miután elfogadott egy vitatott törvényt, amely sértheti a sajtószabadságot.

A magyar Országgyűlés december 21-én olyan intézkedések sorát fogadta el, amelynek célja, hogy korlátok közé szorítsa a médiát. Azok a tartalmak, amelyek ’politikailag nem kiegyensúlyozottak’, illetve ’sértik az emberi méltóságot’ – a törvény nem határozza meg ennél pontosabban ezeket a kategóriákat –, komoly bírságokkal sújthatók: 200 millió forint (720 ezer euró) a televíziókra, és 25 millió forint (90 ezer euró) a nyomtatott sajtóra és az internetre. Abban a szervben, amely e bírságokat kiszabja, nyoma sincs a pluralizmusnak: a Médiatanácsnak mind az öt tagja a Fideszből, Orbán Viktor kormányfő pártjából való. Ugyanez a hatóság megvizsgálhatja az inkriminált sajtóorgánum eszközeit, dokumentumait, még mielőtt vétséget állapított volna meg, az újságírók pedig kötelezhetők arra, hogy fedjék fel forrásaikat olyan kérdésekben, amelyek a nemzetbiztonságot érintik. A magyar sajtó retteg. Tiltakozásként több újság üres címlappal jelent meg. Különösen feszültnek látszik a hangulat a közrádióban, ahol két újságírót felfüggesztettek, mert nyilvánosan kifejezte ellenállását azzal, hogy egy percig elnémult a mikrofon előtt.”

A cikk felidézi Dunja Mijatovic, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-felelősének szavait, aki szerint a törvény, "ha rosszul alkalmazzák, hallgatásra kényszerítheti a bíráló médiát és a nyilvános az országban".

„Szankciók Magyarország ellen?

Németország és Luxemburg nyilvánosan elítélték a törvényt. ’A Pravda ideje lejárt’, mennydörögte az Európai Parlament liberális szárnyának vezetője, Guy Verhofsadt. A zöldek azt kérik az Európai Bizottságtól, hogy követelje, Magyarország vonja vissza a törvényt, sőt vizsgálja meg a szankcionálás lehetőségét. Ez idő szerint Brüsszel pusztán annyit közölt, hogy ’kiemelt figyelemmel követi az ügyet’, ám nincs jele, hogy ennél tovább akar menni.”

Fabio Liberti politológus az Ausztriával kapcsolatos korábbi európai uniós szankciók csekély hatékonyságára emlékeztet. Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselő szerint "minden a törvény alkalmazásán múlik, de nem szabad kizárni a büntető intézkedések lehetőségét". Szerinte az sincs kizárva, hogy „nőni fog a feszültség” az uniós képviselők és a magyar kormány közt.

„A konzervatív párt hegemóniakísértései

A vitatott törvényen kívül az országban végrehajtott konzervatív kanyar az, ami általában is nyugtalanítja a többi európai országot.” A Fidesz több mint kétharmados parlamenti többségével kedvére módosíthatja az alkotmányt. Miután az Alkotmánybíróság október végén hatályon kívül helyezett egy költségvetést érintő intézkedést, „a képviselők egész egyszerűen megtiltották, hogy az Ab a költségvetést, az adókat és járulékokat érintő törvények ügyében állást foglaljon, kivéve, ha ezek a nemzetközi szerződések végrehajtását vagy az emberi jogokat érintik. Orbán Viktornak lassanként minden állami kulcspozícióba sikerült a saját híveit elhelyeznie: köztársasági elnök, számvevőszéki elnök, legfőbb ügyész…”

„Európát veszélyezteti?”

Ami az EU-elnökséget illeti, „a magyar kormány tevékenységének természetesen kereteket szab a többi ország. Nem cselekedhet úgy, ahogy otthon teszi, és nem viheti Európát a szakadékba” - mondja Cohn-Bendit, aki szerint ettől még „ez az ügy súlyos hendikep Európa emberi jogi helyzete szempontjából”.

Bár Európának nem tesz jót az a populista kép, amelyet Magyarország rávetít, "az igazi problémák másutt vannak, Párizsban vagy Berlinben. Ott van a valódi európai vezetés" – idézi a Le Monde Fabio Liberti vezető kutatót az IRIS intézettől.

***

France 24: A tekintélyelvű Orbán Viktor veszi át az EU Tanácsának vezetését

Brüsszel után Budapesten van fél évig a sor az unió elnökségében, írja a francia televíziós hírcsatorna honlapja 2011. január elsején. A konzervatív nacionalista és populista Orbán Viktort tekintélyelvű elhajlással vádolják.

Az Európai Unió nem kevés nyugtalansággal adja át az elnökséget Budapestnek január elsején. „A 2010-es parlamenti választásokon aratott győzelem óta a karizmatikus magyar miniszterelnök vaskézzel irányítja az országát. Vajon rugalmasabbnak bizonyul-e, amikor arról lesz szó, hogy 27 ország érdekeit kell összeegyeztetni? ’Mi, magyarok nagyon jók vagyunk válságkezelésben’, bizonygatta Orbán Viktor december végén, hogy megnyugtassa európai partnereit.

A kommunizmussal szembeni ellenállásnak ez az egykori ambiciózus, autoriter, ragyogó tehetségű hőse rekordidő alatt változott át populista és nacionalista felhangok jellemezte konzervatív vezetővé.” Orbán Viktor ma erősen vitatott politikus.

Az uniós elnökség első napján lép hatályba Magyarországon a média ellenőrzését biztosító, sokat bírált törvény, amely sokak szerint „elhallgattathatja a kritikus médiát és a nyilvános vitát”.

A cikk ismerteti Orbán politikai pályáját, ide értve azt a mozzanatot is, amikor „gyorsan rájön, hogy a baloldal foglalt, és megszervezi pártjának jobboldali fordulatát”.

„2002-ben a Fidesz vezette koalíció ismét első helyen végez a választások első fordulójában [!], de az ellenzék koalícióra lép, így Orbán kénytelen lemondani a hatalomról. Noha megválasztott képviselő, kiszáll az Országgyűlésből, de az utcán továbbra is a néphez szónokol. Élesen bírálja a szocialistákat és a liberálisokat, szítja a látens antiszemitizmust.

Nyolc év ellenzéki lét után 2010-ben revánsot vesz.” „A választási kampányban kijátszotta a populista, nacionalista kártyát. És főként sokat ígért: tíz év alatt egymillió munkahelyet – miközben az országnak csak tízmillió lakosa van –, az adók radikális csökkentését. ’Ki fogjuk vezetni az országot a reménytelenségből’, mondta.”

„A győzelem óta eltelt időben hatalomkoncentrációt hajtott végre”, és elfoglalta a kulcspozíciókat. „A számvevőszék élén, a köztársasági elnöki székben vagy a pénzügyi szervezetek felügyeletének vezetésében azóta a hívei ülnek. Néhány hónap alatt törvények tucatjait fogadták el, sokszor néhány nap alatt, és szándékában áll folytatni a ’nagy reformokat’. ’Ezt nyugodtan nevezhetjük forradalomnak’, jelentette ki a múlt hónapban a le Figarónak adott interjújában.”

Kormánya, amely az IMF, az Európai Unió és a Világbank gyámsága alatt álló gazdaságot örökölt, szembeszállt Brüsszellel a deficitcsökkentés feltételeinek ügyében. Magyarországnak ’vissza kell szereznie gazdasági szuverenitását’, hangsúlyozta Orbán Viktor.

Noha sohasem tűnt az unió elszánt hívének, a magyar miniszterelnök ma azt bizonygatja, hogy ’az Európai Uniót közel fogja hozni az emberek szívéhez’.”

***

La Libre Belgique: opportunista, populista, szemtelen

A belga napilapban Christine Dupré közép-európai tudósító számol be 2010. december 31-ei írásában az uniós elnökségre készülő Magyarországról, amelynek konzervatív miniszterelnöke „több mint húsz éve opportunizmusáról, populizmusáról és szemtelenségéről ismert”. „Az ötgyerekes családapa Magyarország hagyományos értékeit dicsőíti.” Már előző kormányzati ciklusában is „folyamatosan igyekezett szembeállítani egymással az ’igazi országot’, azaz a földművelők, a középosztály és a kiskereskedők országát ’a budapesti elit kozmopolitizmusával’. A legviccesebb az, hogy Orbán az oxfordi diplomájával maga is ehhez az elithez tartozik’, mondja Debreczeni József.”

A tavaszi választásokon győztes Orbán – aki „nyolcéves sivatagi átkelést élt meg” – kijelentette, hogy „az a demokrácia, amely 1989 után Magyarországon létrejött”, a múlthoz tartozik. „És a dolgok nem is várattak magukra. Orbán, aki nem törődött bele, hogy az Európai Bizottság nem járult hozzá, hogy a magánnyugdíjpénztári állami befizetésekkel csökkentsék a költségvetés hiányát, államosította a nyugdíjalapokat, s ezzel 11 milliárd eurót pumpált át az államkasszába.” A parlament megszavazta a bankadót és a külföldi energiacégek különadóját. Orbán „megnyirbálta az Alkotmánybíróság hatáskörét pénzügyi és gazdasági téren. Megszavaztatott egy vitatott médiatörvényt: létrehozta azt hatóságot, amelynek öt tagját a Fidesz nevezte ki, és súlyos pénzbírsággal fenyegeti a médiát, beleértve az internetet is.” Ezért az ország figyelmeztetést kapott Guy Verhofstadt európai parlamenti liberális frakcióvezetőtől, volt belga miniszterelnöktől.

„Valószínűtlen azonban, hogy Orbán Viktort ennél erősebb nyomás alá helyezik az uniós elnökség idején. Orbán tudatában van annak, hogy védelmet jelent számára az, hogy népszerű, hogy az ország viszonylagosan túljutott a gazdasági válságon, és hogy a magyar baloldal kétségkívül hosszú időre összeomlott. Egy nyugat-európai megfigyelő szerint ’Orbán folytatja országa felkészítését az euróövezeti csatlakozásra, a külföldi cégek Magyarországon maradnak, a szélsőjobboldalt elnémítják’. Mások azt valószínűsítik, hogy a demokrácia egykori fiatal harcosa megőrzött bizonyos értékeket, hogy az autoritárius törvények sora csak arra szolgál, hogy biztosítsa a maga számára a közvéleménynek azt a részét, amelyet gazdasági téren nem tud kielégíteni. És megfeledkeznek arról, hogy Orbán Viktor megígérte, méghozzá nyilvánosan, hogy pártját felruházza mindazokkal az eszközökkel, amelyek révén legalább húsz évig hatalmon maradhat…”

Január elsejei cikkében a belga napilap ismét emlékeztet rá, hogy „a vitatott miniszterelnök, Orbán Viktor Magyarországa” átvette az uniós elnökséget, s hogy a belga elnökség átadása egy „olyan kényes pillanatban történt, amikor Budapest heves bírálatok tárgya médiareformja miatt, amelyet az EBESZ képviselője ’a sajtószabadságra nézve fenyegetőnek’ nevezett”.

***

Le Figaro: Az európaiaknak lesz alkalmuk hallani a harcias Orbánról

„A populista miniszterelnök, Orbán Viktor veszi át holnaptól a huszonhetek soros elnökségét” – kezdi 2010. december 31-ei rövid beszámolóját a konzervatív francia napilap, a Le Figaro.

Vajon „a konzervatív Orbán Viktor, akiről Brüsszelben a ’nacionalista provokátor’-kép alakult ki, amióta tavasszal visszautasította, hogy az EU vagy az IMF ’diktálja a magatartásunkat’, képes lesz-e egészséges egyensúlyt találni az igazgatás és a vezetés között, ahogyan azt Martonyi János külügyminiszter ígérte?”

Az írás felsorolja a magyar EU-elnökség prioritásait, és megjegyzi, hogy bizonyos ügyeket, így a kulturális sokféleséget vagy a vízgazdálkodást Orbán szerint „visszatettünk a fiókba, hogy a sürgősebb ügyekre koncentrálhassunk”. A Le Figaro szerint „a romák helyzete kiemelt figyelem tárgya lesz: a tízmilliárd euró ellenére, amelyet az EU évente az integrációjukra költ, nem javul a kontinens első számú etnikai kisebbségének – 12 millió emberről van szó – a sorsa. A magyar miniszterelnök szerint ’elnökségünk végére az EU-nak lesz romapolitikája’.” A programot José Manuel Barroso, az európai bizottság elnöke „nagyon ambiciózusnak” nevezte.

„’Erős Európa’, ez a magyarok választott jelszava. Budapest nem veszi át azt a gyakorlatot, amelyet a belga elnökség képviselt, hogy háttérben marad, és beéri a közvetítő szereppel; a magyarok aktívabb szerepet terveznek. Az európaiaknak így kétségkívül lesz alkalmuk hallani a harcias Orbánról. "A külföldi médiában - a magyar sajtó kevésbé vakmerő azóta, hogy megszavaztak egy törvényt amely bünteti ’a politikailag kiegyensúlyozatlan’ tartalmakat - a magyar kormányfőt egyre erősebben bírálják. Két hete a The Economist című hetilap Orbán Viktort ’hataloméhes’ politikusként írta le, aki kétharmados parlamenti többsége birtokában ’egyenként megkaparintott minden független intézményt’. Brüsszelben azonban nem akarnak zajt csapni. Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke arra emlékeztet, hogy ’valamennyi parlamenti frakció támogatta magyar elnökség céljait”.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!