rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 4.

Prőhle Gergely a Külügyminisztérium helyettes államtitkára


Bolgár György: - Azóta, hogy néhány hete beszéltünk, éppen azon a napon, amikor Merkel kancellár helyettes sajtószóvivője nyilatkozott a magyar médiatörvényről, nem vált könnyebbé a helyzetük, sőt.

Prőhle Gergely: - A helyettes szóvivők helyzetéről beszél, vagy a német kancellárok helyzetéről?

- Ez jó válasz. De mint tudja, nem arról beszélek, hanem az Önök helyzetéről a Külügyminisztériumban, a kormány helyzetéről a parlamentben és a mi helyzetünkről 93 ezer négyzetkilométeren.

- Nézze, a mi helyzetünk itt a Kárpát-medencében már néhány évszázada elég nehéznek tűnik, most sem problémamentes. Ez valóban így van. Mire gondol Bolgár úr?

- Arra gondolok, amire szerintem Ön is reggeltől estig és talán még álmában is, hogy ezt azért nem így képzelték fél évvel ezelőtt, hogy így fogják átvenni az uniós elnökséget, hogy egész Európa most már majdhogynem egy emberként, ez túlzás talán, de az összes jelentős sajtóorgánum és most már a kormányok is azt mondják, hogy ez így nem fogadható el. Ez a médiatörvény ellentmond az uniós alapelveknek és csorbítja a sajtószabadságot. Ezt legutóbb a francia kormány nem helyettes szóvivője közölte.

- Ez kétségtelen, hogy nagyon sok mindent hallani. Nagyon örültem annak, hogy ezúttal – ellentétben korábbi beszélgetésünkkel – immáron Ön is helyesen fogalmazott, és a német kormány helyettes szóvivőjéről beszélt, nem Angela Merkel kancellárról. Azt gondolom, nagyon fontos most is, hogy pontosan fogalmazzunk mindazzal kapcsolatban, ami a nemzetközi sajtóban megjelenik.

- De államtitkár úr, annak idején ugye elbeszélgettünk valóban arról, hogy mit jelent, hogy helyettes, nem helyettes. Mindenki a világban, legutóbb a mai New York Timesig a helyettes szóvivőt Merkel asszonyra fordítja. Angolra, franciára, németre, magyarra. Mert a kancellár helyettes szóvivője a kancellár nevében beszél.

- Ez rendben van, de akkor sem a kancellár mondta, és akkor is tudjuk, hogy kérdésre válaszolva mondta. De mindegy, most már azt gondolom, hogy nem érdemes erről vitatkozni. Természetesen tudom, hogy miről beszél, hiszen olvasom ezeket a cikkeket és azt kell hogy mondjam, hogy néha meg vagyok döbbenve, hogy mi mindent lehet teljesen ellenőrizetlenül, felelőtlenül és egyébként az általam is nagyon fontosnak tartott nagybetűvel írt sajtószabadság jegyében leírni egy szuverén állammal kapcsolatban. Aminek lehet, hogy valami igazságmagva van, ugye senki esetében nem szeretném kétségbe vonni a véleménynyilvánítás szabadságát. De azért lássuk be, hogy az az álláspont, amit egyébként én magam fejtettem ki a Deutschlandfunkban, és amire örvendetes módon a német helyettes külügyminiszter is reagált, mégpedig, hogy készek vagyunk mind az Európai Bizottsággal, mind az EBESZ média megbízottjával a konkrét kritikai pontokról teljesen nyílt, normális, mindenfajta megoldásra nyitott vitát folytatni, mintha elsikkadna ezekben a híradásokban. Illetve némelyekben nem sikkad el, de furcsa módon Ön sem ezeket idézi, és nem úgy tűnik, hogy ez lenne a tenorja ezeknek a jelentéseknek.

- Ha a magyar kormány megnyilatkozásairól számolunk be, akkor ez a tenorja, mert Önök azt mondják, hogy hogy lehet ilyen felelőtlenül nyilatkozni a magyar médiatörvényről, amikor nyilvánvalóan a nyilatkozók és az állást foglalók nem ismerik ezt a hosszú törvényt. Majd tessék elolvasni, most elkészítettük a hiteles fordítást és akkor beszélhetünk a részletekről. Mi is ezt mondjuk, ha Önöket idézzük.

- Lássuk be, ez egy korrekt álláspont vagy nem?

- Bizonyos szempontból igen, más szempontból azonban alapvetően téves. Ugyanis a médiatörvény javaslatát is meg annak főbb megállapításait is, meg a végeredményt is ismerhették annyira a megnyilatkozók és a véleményt írók, hogy tudják, hogy ez a törvény bizony alapjaiban sérti a szólás és a sajtószabadságot Magyarországon.

- Igen, lehet, hogy ismerhették, vagy ismerhették volna, de ha megnézzük ezeket a sajtójelentéseket, akkor az általános aggodalmon kívül, ami a magyar sajtószabadsággal kapcsolatos, bizony konkrét kritikai pontokról nem olvashatunk. Vagy ha olvashatunk, azok jó része nem felel meg annak a valóságnak, ami a törvény szövegében olvasható.

- Miért Prőhle úr, nem felel meg a valóságnak az, amit rendszeresen idéznek, hogy kiegyensúlyozott tájékoztatást követelnek meg a sajtó a média egészétől?

- Teljesen igaza van Bolgár úr, de azt például nem idézik, hogy a kiegyensúlyozottságra vonatkozó kitétel semmiféle büntetési tétellel nem jár. Ezt sehol nem idézik, és azt sem idézik, hogy ez a feltétel azokra a médiumokra vonatkozik, amelyek különleges befolyással rendelkeznek. Tehát elsősorban a tévéállomásokra, amelyek korlátozott frekvenciamennyiségben állnak rendelkezésre. Tehát a durva általánosításoktól azért kicsit el kéne tekinteni, és tényleg érdemes ezekről mélyreható szakmai vitát folytatni, ami, hangsúlyozom, nem az én feladatom, mert nem én írtam a törvényt, nem is én és nem is a Külügyminisztérium ennek a szakmai felelőse. De azt gondolom, tekintettel arra, hogy kíváncsivá tett ez a sok érdekes cikk, amit evvel kapcsolatban olvastam, ha valaki veszi a fáradtságot és alaposan végigolvassa ezt a törvényt, nem kizárt, hogy talál benne olyan kritikai pontokat, amelyeket valóban érdemes szóvá tenni. De történetesen, amiket most Ön említett, ezek nem azok.

- Ha nincs semmi következmény, akkor miért is van benne?

- Azzal a médiummal kapcsolatban, ami jelentős befolyással bír, benne van, én így olvastam. De mondom, az én feladatom nem az a Külügyminsztériumban, hogy akár csak minősítsem is a Magyar Köztársaság országgyűlése által elfogadott médiatörvényt. Ön engem arról kérdezett, hogy mi az, amit mi ezekkel a cikkekkel kapcsolatban teszünk, és erre az én válaszom az, hogy mindenkinek nyílt, a törvény szövegére vonatkozó alapos és szakmailag megalapozott vitát javaslunk.

- Igen.

- Erre kérjük fel őket, erre kínáljuk fel az összes adandó lehetőséget, ezért küldjük meg nekik a törvény angol fordítását. És ezért vagyunk például nyíltak akkor is, amikor egy nagyobb újságíró delegáció érkezik a napokban Budapestre, ahol a törvényről szintén fogunk velük beszélni.

- Nem is nagyon tehetik meg, hogy ne beszéljenek róla, mert gondolom, ennyi nyugati újságíró nem fogadna el egy nemet válaszként.

- Persze hogy nem, de ez fel sem merül. Tehát erről kár beszélni. Teljesen világos, hogy erről nyíltan érdemes velük értekezni. A mi feladatunk a Külügyminisztériumban az, hogy a Magyar Köztársaság külpolitikai érdekeit evvel kapcsolatban védjük, hogy védjük azt, hogy az uniós elnökségünk – ami egy rendkívüli és nagyon ritkán visszatérő lehetőség – konkrét szakmai programját ne engedjük álhírek által befolyásolni, ami már tényleg Európa-szerte teljesen abszurd stílus.

- De miért álhír az, államtitkár úr, amikor olyan konkrétumokat emlegetnek a bíráló cikkekben, hogy például a közerkölcs, a többség vagy kisebbségek emberi méltóságának megsértése elég alapul szolgálhat a hatósági beavatkozásra. Ez nem álhír. Ez a törvény alapján levont következtetés.

- Ez lehet, hogy így van, de ugyanakkor nagyon érdekes az, és erről egyébként tényleg érdemes mindazokkal beszélgetni, akik értelmiségiként követik ezt az egész vitát, hogy ugye tele van a jogrendünk absztrakt fogalmakkal. És az, hogy a közerkölcsbe mi tartozik bele, a miniszoknya vagy a gyermekpornográfia, ez a legritkább esetben definíció kérdése.

- De bizony az, mert ha a gyermekpornográfiát tiltják, az egyértelmű és mindenki érteni fogja. A miniszoknyát meg, ha akarják, sem fogják tiltani, szerintem még a Kádár-rendszerben sem nagyon próbálták meg.

- Értem, ez lehet, hogy így van, de szeretném meg egyszer jelezni, hogy a tartalommal kapcsolatos értelmiségi vitát nem most és nem velem kell lefolytatnia.

- Ebben igaza van, nem Önön akarom számon kérni a médiatörvényt, ne értse félre.

- A dolog lényege az még egyszer, hogy mi elküldtük a szöveget, tessék elolvasni. Külföldön, Oslótól Párizson át Rómáig és Szófiáig, tessék áttanulmányozni ezt a szöveget. Mindenféle konkrét javaslatról, ami az európai állásfoglalás alapján – a bizottságról beszélek – sérti a szólásszabadságot, sérti az európai értékrendet, mi készséggel cserélünk eszmét.

- Ez a taktikájuk és stratégiájuk egyben? Olyasmire próbálnék rákérdezni, nem tudom, hogy választ adhat-e konkrétan, hogy amikor Merkel asszony helyettes sajtószóvivője egy kérdésre válaszolva azt mondta, amit mondott, vagy amikor ma a francia kormány szóvivője azt mondta, hogy a médiatörvény megváltoztatását fontosnak tartják, vagy szükségesnek tartják, akkor Önök utasítják-e a párizsi vagy berlini nagykövetet, hogy kérjen kihallgatást a Külügyminisztérium illetékes vezetőitől és próbálja meg elmagyarázni, hogy a magyar kormány mit akar. Vagy próbálja konkrétabban megtudakolni, hogy mit szeretne a francia vagy a német kormány. Tehát azon kívül, hogy megcsinálják a fordítást, esetleg aktívan is próbálnak tudakozódni, hogyan lehetne kompromisszumra jutni?

- Természetes. Hiszen ezt megtehetjük a tagállamokban is, de igazából azt gondolom, hogy ebben az ügyben én személyesen is a két leghitelesebb forrást jelöltem meg. Navracsics miniszter úr Neelie Kroesnak, az ügyben felelős biztosnak írt levelet, Kovács Zoltán pedig Dunja Mijatovic EBESZ-megbízottat fogja Budapestre meghívni. Ennél hitelesebb szakértőket aligha lehetne találni arra, hogy a konkrét kifogásaikat elmondják. Az, hogy mi ezt megtettük, és örülök, hogy a Népszabadság hasábjain ez december 31-én meg is jelent, nem marad nyom nélkül, hiszen a német külügyi miniszterhelyettes meg is említette, mondván hogy ez a jó irány, helyesnek tartják Magyarország álláspontját evvel kapcsolatban. Ehhez képest azok a stílusvirágok, amik világszerte megjelennek a magyar demokrácia állapotával és a sajtószabadság helyzetével kapcsolatban, igenis abszurdnak minősíthetők.

- Komolyan mondja?

- Engedje meg, hogy én ezt annak minősítsem.

- Abszurd? A német közszolgálati televízió főszerkesztője, Ön biztos ismeri Peter Freyt…

-… Hogyne ismerném.

- Aki állítólag Angela Merkel közismert bizalmasa. A televízió híradójában külön odaállt, és egy külön kommentárban bacilusnak nevezte, már a szó is borzasztó, ezt a magyar médiatörvényt. És azt mondta, hogy nem szabad az uniós kormányfőknek Orbán Viktorral egy családi fotón szerepelniük, mert ezzel azt bizonyítanák, hogy az Európai Unióban nem érvényesek az alapvető értékek. Az emberi jogok megsértése nem számít, csak Pekingben vagy Iránban, vagy Belorussziában, ellenben az Európai Unión belül nem. Ennél súlyosabb kritika nincs. Lehet, hogy abszurdnak hangzik, mert néhány hónappal ezelőtt valóban senki nem tudta volna elképzelni. De ide jutottunk.

- Nézze, Bolgár úr. Azért ha áttekintjük, hogy mi történt a nemzetközi világban az utóbbi időben, azért mégiscsak furcsa, hogy Fehéroroszország vagy akár csak Oroszország merül fel hasonlatként. És most tekintettel a diplomácia szabályaira, hadd ne világítsam meg a nevezett országok demokratikus vagy annak mondott berendezkedése és a magyar demokrácia közötti különbségeket. És ugye az is furcsa, hogy más esetekben nem hallunk ilyen kifejezéseket és biztos vagyok benne és feltételezem, hogy a józan hallgatók többsége is osztja ezt az álláspontot. Ha megkérdeztem volna – mint ahogy szívesen megkérdezném és valószínűleg meg is fogom tenni – Peter Freyt, hogy ugyan mondja már el konkrétan, hogy melyek azok a pontok, amelyek szerinte ilyen bacilusként értelmezhetőek, félek tőle, hogy erősen zavarba jött volna. Mint ahogy sajnálatos módon ugyanebben a tudósításban a Népszabadság főszerkesztője is csak általánosságban beszélt olyan hét-nyolc pontról, amit már változtatni sem érdemes, mert olyan borzalmas, és úgy, ahogy van, el kell egy tollvonással törölni az egészet.

- De hát tudjuk, hogy mik ezek az általános pontok.

- Ha egy ilyen mindenféle konkrétságot nélkülöző vitában kell igazából úgy érvelni, hogy hathatós érveket hozzon az ilyen nagyon ütős és valóban nagyon plakatív kifejezésekre, mint a putyinizáció, a Fehéroroszország vagy az orbanizálódás és a bacilus – ne haragudjon Bolgár úr –, akkor lássa be, ugye már a múltkor is megállapítottuk, hogy Ön is látott már jó néhány varjút jó néhány karón. Azért ez egy olyan kommunikációs helyzetbe lavírozza azt, akit támadnak, amiből elég nehéz jól kikerülni. Nyilvánvalóan ez is a cél.

- De most az összes karón varjú ül, Prőhle úr. Ez a borzasztó, hogy az Önök legjobb barátai, nemcsak hogy Németország, a mi legjobb barátunk...

- Azért ne haragudjon, jobban körül kell nézni a madárvilágban, ha megengedi. Mert ha megnézzük például a Frankfurter Allgemeine Zeitung minapi vezércikkét, nem tudom olvasta-e…

-… Van ott néhány óvatos próbálkozás a védelemre meg a méltányosabb elbánásra. Dicséret nincs.

- Én azt nem pusztán óvatos próbálkozásnak nevezném.

- De dicséret ott sincs.

- Azért az egy elég világos magyarázata annak, hogy mi történik és felhívja a figyelmet néhány olyan jelenségre, ami szerintem a magyar közéletben valóban aggasztó volt az utóbbi években. Például az, hogy vezető politikusokat nyilvánosan lehet zsidózni, például az, hogy olyan antiszemita megjegyzéseket lehet tenni, amelyek büntetés nélkül maradnak. Ne haragudjon, Bolgár úr, ezek bicskanyitogató dolgok és hogy ezeket az új törvény adott esetben megszüntetheti, illetve szankcionálhatja, és erre a Frankfurter Allgemeine Zeitung rávilágít, nem egy elhanyagolható tény.

- Igen. Ez nem, de ugye az az általános…

-… És mintha erről kevesebbet hallanánk.

- Igen. Az az általános téma, hogy milyen kifogásuk van néhány általános pontban ezzel a médiatörvénnyel. Például az egyik az, hogy a teljes médiára vonatkozik, beleértve a nyomtatott sajtót is meg a blogokat is. De én azonkívül, hogy ezt helytelenítem, elvileg is ellenzem és Európában nincs is példa rá, azt mondanám, hogy tessék kinyitni a szélsőjobboldali napilap mai számát, ahol az első számú publicistától egy Cohen nevű bűzös végtermékről olvashat ugye, aki az Observerben, az egyik legnevesebb és legjobb angol hetilapban írt cikket Magyarországról. Valamint hozzáteszi Daniel Cohn-Benditet, az európai parlament zöld frakciójának vezetőjét is, és Schiffet, csak így. De tegyük hozzá akkor, hogy Schiff András, a világ egyik leghíresebb pianistája, zongoristája, ez a három így együtt akkor akár bűzös végterméknek is minősíthető, nem tudom milyen közös attribútumok alapján. Talán Ön segít nekem, akkor az Önök felindulása, hogy milyen szörnyűségeket lehetett olvasni és hallani az elmúlt években, ez a mára is igaz nem?

- Én nagyon remélem, hogy a nevezett sajtótermékkel vagy sajtótermékekkel kapcsolatban a törvény szigora, eljutunk abba a helyzetbe, hogy lesújthasson.

- De ne a hatóság sújtson le.

- Ez egy jogállamban valóban tarthatatlan. De Ön újra és újra ugyanabba az utcába kíván engem bevinni és ennek én úgy tűnik, hathatósan ellenállok. Éspedig, hogy a törvény tartalmával kapcsolatban bármit is mondjak. Én mindig készséggel állok Ön és a Klubrádió hallgatóinak rendelkezésére, remélem, hogy ezt Ön is méltányolja.

- Sőt ezt abszolút köszönöm és erre nagy szükség is van.

- És ezért azt szeretném kérni, hogy mindnyájunk közös felelőssége, ami nem más, mint ennek az országnak az érdeke, az ország érdekeinek képviselete kifelé és az, hogy egy eredményes magyar uniós elnökséget mondhassunk magunkénak és Európáénak, ennek jegyében próbáljuk meg ezt a vitát tényleg a józan érvek szintjén tartani.

- Abszolút egyetértek.

- Próbáljunk meg a sajtó, egyébként számomra stilárisan és intellektuálisan érthető, plakatív és példányszámot növelő sallangjaitól eltekinteni. Nézzük meg, hogy milyen kifogások érkeznek ezzel az inkriminált médiatörvénnyel kapcsolatban, és ha ez megtörtént, és ha itt valóban jogi érvelés áll szemben jogi érveléssel, ami reményeim szerint valóban lehetséges lesz, akkor tekintsük át, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy a jogállamiság és az európai értékek ne sérüljenek.

- Annyit mondjon meg még nekem, miközben ezzel egyetértek, hogy hajlandók vagyunk-e érteni az értelmes szóból?

- Én a magam részéről mindig erre törekszem és néha hibának rovom fel saját magamnak, hogy ezt másokról is feltételezem.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái