Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 4.

Nyomtatás

Részletek: 2011. január 06. csütörtök, 04:35; Megbeszéljük

1. oldal / 2

Bolgár György kérdései a 2010. január 4-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy még az eddiginél is súlyosabb nyomás nehezedik az Orbán-kormányra a médiatörvény miatt. Ma a francia kormány szóvivője közölte, hogy kormánya azt szeretné, ha módosítanák a törvényt, amely a sajtószabadság súlyos csorbítását jelenti. Közben a német közszolgálati televízió főszerkesztője, akiről köztudomású hogy Merkel kancellár bizalmasa, a híradóban elmondott ritka kommentárjában arra figyelmeztetett, hogy a magyar médiatörvény bacilus. Hogy nemcsak az eurónak, de a szabadságnak is védelemre van szüksége. És végül óva intette az uniós kormányfőket, hogy Orbánnal közös fotón szerepeljenek. A lassan drámai hangú kommentárokhoz a legtekintélyesebb amerikai lap, a New York Times is csatlakozott. Az osztrák konzervatív Die Presse pedig a válságadókat bírálta, mondván, hogy azok jobban megkérdőjelezik az unió alapjait, mint a valutaunió esetleges felbomlása. Össztűz lassan mindenre? Mi lesz velünk?

Mindenesetre a válasz a szélsőjobboldali Magyar Hírlapból az ismert publicistától így kezdődik: „Magyarországból bűz ára, írja valami Coen névre hallgató bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Coen meg Cohn-Bendit meg Schiff. Ugye ez az utalása Schiff Andrásra, a világhírű zongoristára vonatkozik, aki a napokban a Washington Postban hívta fel a figyelmet a magyarországi rossz irányú változásokra.

Ehhez kapcsolódó témánk, hogy a Tilos rádió után az RTL Klub ellen is eljárást indított a médiahatóság egy bűnügyi riport miatt. Az RTL klub szerint azzal vádolják őket, hogy a megrázó meghökkentő részleteket emelték ki, amelyek megragadhattak a fiatalkorú nézők tudatában. Az RTL Klub visszautasította a Nemzeti Hírközlési Hatóság megállapításait, mondván, hogy brutális képeket nem mutattak. Közben a fiatal kereszténydemokraták a való világ elleni hatósági fellépésre és szankciókra szólítottak fel. Szép, új szabályozott világ?

Mi a véleményük továbbá arról hogy a köztársasági elnök hivatala sajnálatosnak nevezte az elnök újévi beszédében előfordult félregépeléseket és helyesírási hibákat. De a szűkszavú közleményben újabb helyesírási hibák vannak. Több mint kínos?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy titkos amerikai követségi táviratok szerint, amelyeket a Wikileaksen keresztül a Spiegel hozott nyilvánosságra, a Fidesz 2006 őszén kapcsolatban állt a szélsőséges tüntetőkkel. Vajon mit tudnak?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A kereskedelmi csatornák és a családbarát politika
Stágel Bence az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke

Bolgár György: - Az Ön által képviselt szervezet, az IKSZ [Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség] szankció alkalmazását kéri a médiahatóságtól az RTL Klub Való Világ című sorozata ellen. Mert ebben a műsorban meggyalázzák a nézők emberi méltóságát, kiárusítják az emberek sorsát és nyomorúságát. Ennyire súlyos a helyzet?

Stágel Bence: - A történet egy picit messzebbről indul. Az elmúlt időszakban számos olyan megkeresés érkezett hozzánk a Való Világ című műsorral kapcsolatban, ami mindenképpen arra ösztökélt bennünket, hogy lépjünk valamit ebben a kérdésben. A Kereszténydemokrata Néppárt, aminek én is frakciótagja vagyok, azzal a feltétellel szavazta meg a médiatörvényt, ha az mindenképpen egy családbarát média kialakítására törekszik. Úgy gondoljuk, hogy a 2011. évben hatályba lépő új médiatörvény lehetőséget ad erre. Azt kellett tapasztalnunk, hogy az RTL Klub, amely 1997-ben egy olyan pályázati vállalással nyerte el az állam által biztosított frekvenciát, hogy egy családbarát, családi televíziót hoz létre, jelentősen eltávolodott ettől a vállalásától. Míg a tavalyi évben, 2010-ben kevés olyan lépést lehetett tenni az RTL Klubbal és a Való Világgal kapcsolatban, ami valamiféle szankcionálást jelentene, most úgy gondoltuk, hogy az új médiatörvény és az új médiahatóság ebben a kérdésben léphetne. Tulajdonképpen azt kérjük, és arra bátorítjuk a jóérzésű embereket, hogy éljenek ezzel az új médiatörvény adta lehetőséggel, tegyenek bejelentést a hasonló család- és erkölcsromboló műsorok ellen.

- Hol húznák meg a határt? Mi az, ami család- és erkölcsromboló?

- Azt gondolom, hogy egy picit messzebbről kell indítani ezt a kérdést, és egy kicsit meg kell vizsgálni a magyar médiapiacot önmagában. Azzal nagyon sok médiaszabályozásban járatos szakértő egyetért, hogy a kérdést alapvetően a szabályozás terén kell megfogni. Tehát azt kell látni, hogy a nézők nem azért nézik ezeket a műsorokat, mert alapvetően erre van igényük, hanem azért, mert ezt teszik eléjük. Azt kell látnunk, hogy ellentétben például Nyugat-Európával, Magyarországon nem alakult ki egy széles és mélyen tagolt médiapiac. Tehát azt kell hogy mondjuk, hogy nem az egyetemes és nemzeti kultúra elemei jelentik a fő csapásirányt jelenleg ezen a területen. Emiatt az ilyen műsorok, mint a Való Világ, nem szorulnak a perifériára. Az ember bekapcsolja este a tévét – akár a gyermekei társaságában –, és azzal kell szembesülnie, hogy az állam által biztosított frekvencián futó műsorokban különböző család- és erkölcsromboló jelenetek zajlanak. Itt azért most hangsúlyoznám, a részletekbe nem szeretnék belemenni. Azt gondolom, hogy minden kedves rádióhallgató tisztába van azzal, hogy az elmúlt napokban is milyen események zajlottak a villában. De szeretnék azért egy kicsit komolyabb vizekre evezni: vajon kiknek érdeke az, hogy ezeknek a szereplőknek kihasználják az emberi méltóságát, akár a producerekkel is közreműködve. Sajnos azt kell látnunk, hogy nemcsak a Való Világ című műsorban, hanem a különböző beszélgetős műsorokban is – bizonyára ismerik a kedves hallgatók ezeket –, amelyek délutánonként mennek ezeken a kereskedelmi adókon, hogy kiárusítanak emberi sorsokat és nyomorúságokat, ahogy a Szerkesztő Úr is említette a bevezetőben.

- Mégis meg kell kérdeznem még egyszer, hogy hol húznák meg a határt? Emberi nyomorúságról, megalázottságról, szörnyű történetekről hogyan lehet beszámolni? Csak este tíz után? Vagy hogyan?

- Ez is most már szabályozott keretek között zajlik. Mi arra kértük az embereket, hogy tegyenek bejelentéseket, és az újonnan felállt médiahatóságnak lesz majd a feladata, hogy az érveket pro és kontra ütköztetve megvizsgálja, hogy melyik esetekben van szó szankcionálandó kérdésről. Úgy gondolom, hogy itt az emberek jóérzésére kell bízni magunkat. Szerintem, ha az alapvető természetes értékekre odafigyelünk, akkor bizonyára fontos az vagy legalábbis tisztában van azzal mindenki, hogy melyek azok az alapértékek, amelyeket tiszteletben kell tartani. Még egy fontos szempontra hadd hívjam fel a figyelmet, ami talán sokszor elsikkad: azzal a parlamenti patkóban ülő valamennyi párt egyetért, hogy családbarát médiára van szükség. Ezen a téren teljes a konszenzus, és emiatt még inkább azt kell látnunk, hogy komoly felelősség terheli a médiaszabályozókat. Azt gondolom, be kell bizonyítani, hogy igenis tudunk ezen változtatni, hiszen ha egy szegényesebb kínálatú menzán étkezünk, ahol nincs választék az ételekben, akkor rá vagyunk kényszerítve az esetleg rosszabb minőségű ételekre is.

- Bár nem válaszolt arra, hogy hol vonná meg a határt, de maradjunk ennél a családbarát jelzőnél. Családbarát televíziót úgy is el lehet képzelni, hogy a család minden tagja számára kínál valamit. A kisgyereknek is – mondjuk hétvégéken a reggeli műsort, vagy valami esti mesét –, a nagymamának is, a fiataloknak is, tizenéveseknek is, meg a harminc-negyvenéves szülőknek is. Mindenkinek jusson valami. Nem egy specializált televízió. Azt hiszem, ez a normális felfogás. De ha úgy vesszük, ahogy szerintem Ön képzeli a családbarát televíziót, hogy minden alkalommal a családi értékeket hangsúlyozza, akkor viszont nagyon könnyű meghúzni a határt. Minden, ami családon kívül zajlik, mondjuk családon kívüli szex, házasság előtti szexuális élet, megcsalás – akár vígjátékban, akár televíziós drámában –, gyakorlatilag a családbarát televíziózás ellen szól.

- Azt gondolom, az, hogy valami családbarát tartalmú, nem jelenti azt, hogy unalmas. Ezért is látni kell, hogy a kérdés alapvetően nem az, hogy miért gyártanak silányabb minőségű médiatartalmakat ezek a szolgáltatók. A Való Világ esetében szerintem, ha Ön tíz embert megkérdez, kilenc egyértelműen válaszolni fog arra, hogy miért tartja elfogadhatatlannak, hogy ilyen minőségű műsorok menjenek a tévében. Tehát az alapvető kérdés nem az, hogy miért gyártanak rossz minőségű műsorokat, hanem az, hogy miért nem gyártanak értékes tartalmakat. Miért nem alakult ki egy széles és mélyen tagolt médiapiac. Azt hiszem, hogy ez lenne talán a legfontosabb kérdés. Önök, újságírók most gyakran hivatkoznak nyugat-európai példákra. Azt gondolom, hogy követhetjük itt is a nyugat-európai példát. Talán az lenne a legjobb, ha a sztárszisztémára gondolunk – kik azok az emberek, akik gyakran szerepelnek a különböző médiumokban, kiket tekintünk sztároknak –, ha a magas- és a középkultúra szereplőiből építenék föl a sztárokat. Hiszen gondoljunk csak bele, hány olyan kiváló színészünk van, akiket nem ismerünk, mert csak színházban játszanak, és a televízióban nem tűnnek fel.

- Nem tudom, hogy hallott-e már a Magyar Szocialista Munkáspártról. Annak idején volt egy központi bizottsága, aminek különböző osztályai, alosztályai, voltak: kulturális bizottság és így tovább. A központi bizottság megszabta, hogy milyen kulturális politikát folytasson a Magyar Televízió, hogyan erősítse a hagyományos családi, szocialista és egyéb értékeket. Gyakorlatilag ugyanezt hallom Öntől. Ezt nem inkább a szerkesztőkre, producerekre kellene bízni? Az egyik ezt ajánlja, a másik azt. Az RTL Klubon kívül rengeteg egyéb csatorna is van. Ha például az Ön által említett tíz emberből kilenc valóban utálja a Való Világot, át fog kapcsolni a TV2-re, a Magyar Televízió 1-es, 2-es vagy Duna csatornájára. És még sok másra, ami rendelkezésére áll.

- Igen, de azért itt is nemzetközi példákra szeretném felhívni a figyelmet, az abszolút szabályozásra: megfelelő szabályozással igenis sikeresen lehet integrálni a kínálatba értékeket közvetítő tartalmakat.

- Azért tudja, hogy a Való Világ meg a Nagy testvér mind nyugat-európai produkciók, és végigvonultak, zúdultak az összes nagy nyugat-európai televízión is?

- Igen, de ha akár a britekre, akár a németekre gondolunk, és sok más műsorra, akkor azt is látni kell, hogy sok nyugat-európai műsorban például a nemzeti kultúrát a kortárs kultúrába igényesen visszalopják, belecsempészik. Mi azt vesszük észre, hogy ezekben a sorozatokban gyakorlatilag egy az egyben átveszik a kifogásolható médiatermékeket. Azt gondolom, hogy lehetünk mi ennél igényesebbek is. Nekünk nincs szükségünk feltétlenül ezekre a tartalmakra.

- Mi lenne, ha a politika nem szólna bele abba, hogy egy kereskedelmi csatorna éppen mennyire igényes vagy nem? A közszolgálati csatornák műsoraiba éppen beleszólhat – bár ott sem közvetlenül a politikának kéne beleszólnia –, attól lehet elvárás, hogy a nemzeti és európai kultúra értékeit próbálja meg népszerűsíteni, a lehető legigényesebb és egyébként legeladhatóbb formában. De, hogy a kereskedelmi média mit csinál, bizonyos abszolút mélypontok elkerülésén kívül, az már az ő dolguk.

- A bevezetőben említettem, hogy magánszemélyek és civil szervezetek fordultak hozzánk, és azt gondoltuk, hogy össze kell gyűjtenünk most már ezeket a kéréseket. Ilyenformán is, hogy egy politikusnak az a feladata, hogy az őt a parlamentbe bejuttató emberek érdekeit képviselje. Mi most ezt tesszük, és azt gondoljuk, hogy ideje lenne változtatni azokon az elmúlt években elkövetett mulasztásokon, amelyek gyakorlatilag szent tehénként kezelték ezeket a műsorokat. Igenis, bizonyos határozott és keményebb fellépésre mindenképpen szükség van. Nem rejtjük véka alá, hogy mi egy példa értékű büntetés kiszabását kérjük a médiahatóságtól.

- Az Önök szerint mennyi?

- A középmértéket is meghaladó, tehát ha az RTL Klub éves költségvetését nézzük, akkor akár ez százmilliós nagyságrendű is lehet.

- Ez szép. Mégis, milyen műsort képzel el egy ilyen RTL Klubban, vagy név nélkül, egy országos kereskedelmi tévében. Mi az IKSZ műsorrendje, az RTL-en?

- Egyértelmű, hogy bizonyára mindenki össze tud állítani olyan médiatartalmakat, amik fontosak lehetnek. Azért bizonyára Ön is tudja, hogyan játsszák ki – legalábbis eddig hogyan játszották ki – ezeket a szabályozási kiskapukat.

- Most az volna a cél, hogy ne tudják kijátszani?

- Azért az furcsa dolog, hogy klasszikus magyar filmeket hajnali egykor vetítenek ezekben a televíziókban.

- Miért kellene klasszikus magyar filmet játszania egy országos kereskedelmi csatornának? Ott van hozzá a Magyar Televízió 1-es, 2-es és Duna csatornája.

- Így van, de itt vannak ezek a kereskedelmi televíziók, amelyek, hangsúlyozom, az állam által biztosított frekvenciát nyerték el.

- Akkor államosítani kéne őket. Nem ez a legegyszerűbb?

- Nem. A közérdeket kell védeni. A közérdeknek az is egy része, hogy közvetett módon megvalósíthassuk azokat a célkitűzéseket, amelyekkel ez az ország küzd. Ha most például a demográfiai helyzetre gondolok, akkor a gyermekvállalásra való ösztönzés, a felelősségvállalás, a családi élet fontossága mind védendő értékek. A média, közvetett módon, ezt egyértelműen befolyásolja. Azt se felejtsük el - ezt pszichológusok is állítják-, hogy a média valójában az énünk felépítésének egy meghatározó eszköze.

- Az a kérdés, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vagy az IKSZ akarja-e összeállítani az országos kereskedelmi csatornák műsorát, vagy ezt meghagyják nekik, és majd a nézők eldöntik, hogy mit akarnak nézni. E pillanatban sajnos tetszik, nem tetszik – illethetjük ezt kritikával is a nézőkkel szemben –, az RTL Klubot meg a TV2-t választják az emberek, és nem a régi magyar filmeket, ki tudja miért. Talán azért, mert többször is látták őket.

- Igen, de említettem a kínálat szegényességét. Ha Ön most egy egyszerű szobaantennával elvándorol akár a Bakonyba, és ott leül a televízió elé, akkor körülbelül két vagy három csatornát tud befogni. Talán az RTL Klub lesz a legjobb minőségű, amit be tud fogni. Azt gondolom, hogy ezen a kínálati piacon nincs szükség az állam által támogatott erkölcs- és családromboló műsorokra.

- Szóval mégis, megkérdezem harmadszor is, hol húzná meg a határt? Milyen típusú műsor, mi ne legyen látható mondjuk egy országos kereskedelmi csatornán?

- Válaszoltam a kérdésére. Egyértelműen arról van szó, hogy a televíziók továbbra is ugyanúgy összeállíthatják a műsorstruktúrájukat, ahogy eddig, de ennek azért vannak törvényi előírásai.

- De az volna a jó példa, ha ezt beküldenék a médiahatóságnak valamiféle egyeztetésre?

- Nem tudom, hogy ez feltétlenül célravezető lenne-e.

- Legalább biztosra lehetne menni, nem?

- Az biztos, hogy akár csak más területen, bizonyos fokú konzultáció előnyös lehet. Hangsúlyoznám, hogy mi most alapvetően egy műsor ellen történő szankcionálásra hívjuk fel a figyelmet vagy legalábbis ezt szeretnénk elérni, és egy precedens értékű döntésre várunk. Hogy a jövőben ne fordulhasson elő az, hogy ilyen minőségű silány médiatartalommal műsor mehet egy állam által biztosított televízióban.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!