rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 4.


Bolgár György kérdései a 2010. január 4-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy még az eddiginél is súlyosabb nyomás nehezedik az Orbán-kormányra a médiatörvény miatt. Ma a francia kormány szóvivője közölte, hogy kormánya azt szeretné, ha módosítanák a törvényt, amely a sajtószabadság súlyos csorbítását jelenti. Közben a német közszolgálati televízió főszerkesztője, akiről köztudomású hogy Merkel kancellár bizalmasa, a híradóban elmondott ritka kommentárjában arra figyelmeztetett, hogy a magyar médiatörvény bacilus. Hogy nemcsak az eurónak, de a szabadságnak is védelemre van szüksége. És végül óva intette az uniós kormányfőket, hogy Orbánnal közös fotón szerepeljenek. A lassan drámai hangú kommentárokhoz a legtekintélyesebb amerikai lap, a New York Times is csatlakozott. Az osztrák konzervatív Die Presse pedig a válságadókat bírálta, mondván, hogy azok jobban megkérdőjelezik az unió alapjait, mint a valutaunió esetleges felbomlása. Össztűz lassan mindenre? Mi lesz velünk?

Mindenesetre a válasz a szélsőjobboldali Magyar Hírlapból az ismert publicistától így kezdődik: „Magyarországból bűz ára, írja valami Coen névre hallgató bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Coen meg Cohn-Bendit meg Schiff. Ugye ez az utalása Schiff Andrásra, a világhírű zongoristára vonatkozik, aki a napokban a Washington Postban hívta fel a figyelmet a magyarországi rossz irányú változásokra.

Ehhez kapcsolódó témánk, hogy a Tilos rádió után az RTL Klub ellen is eljárást indított a médiahatóság egy bűnügyi riport miatt. Az RTL klub szerint azzal vádolják őket, hogy a megrázó meghökkentő részleteket emelték ki, amelyek megragadhattak a fiatalkorú nézők tudatában. Az RTL Klub visszautasította a Nemzeti Hírközlési Hatóság megállapításait, mondván, hogy brutális képeket nem mutattak. Közben a fiatal kereszténydemokraták a való világ elleni hatósági fellépésre és szankciókra szólítottak fel. Szép, új szabályozott világ?

Mi a véleményük továbbá arról hogy a köztársasági elnök hivatala sajnálatosnak nevezte az elnök újévi beszédében előfordult félregépeléseket és helyesírási hibákat. De a szűkszavú közleményben újabb helyesírási hibák vannak. Több mint kínos?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy titkos amerikai követségi táviratok szerint, amelyeket a Wikileaksen keresztül a Spiegel hozott nyilvánosságra, a Fidesz 2006 őszén kapcsolatban állt a szélsőséges tüntetőkkel. Vajon mit tudnak?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


A kereskedelmi csatornák és a családbarát politika
Stágel Bence az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke



Bolgár György:
- Az Ön által képviselt szervezet, az IKSZ [Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség] szankció alkalmazását kéri a médiahatóságtól az RTL Klub Való Világ című sorozata ellen. Mert ebben a műsorban meggyalázzák a nézők emberi méltóságát, kiárusítják az emberek sorsát és nyomorúságát. Ennyire súlyos a helyzet?

Stágel Bence: - A történet egy picit messzebbről indul. Az elmúlt időszakban számos olyan megkeresés érkezett hozzánk a Való Világ című műsorral kapcsolatban, ami mindenképpen arra ösztökélt bennünket, hogy lépjünk valamit ebben a kérdésben. A Kereszténydemokrata Néppárt, aminek én is frakciótagja vagyok, azzal a feltétellel szavazta meg a médiatörvényt, ha az mindenképpen egy családbarát média kialakítására törekszik. Úgy gondoljuk, hogy a 2011. évben hatályba lépő új médiatörvény lehetőséget ad erre. Azt kellett tapasztalnunk, hogy az RTL Klub, amely 1997-ben egy olyan pályázati vállalással nyerte el az állam által biztosított frekvenciát, hogy egy családbarát, családi televíziót hoz létre, jelentősen eltávolodott ettől a vállalásától. Míg a tavalyi évben, 2010-ben kevés olyan lépést lehetett tenni az RTL Klubbal és a Való Világgal kapcsolatban, ami valamiféle szankcionálást jelentene, most úgy gondoltuk, hogy az új médiatörvény és az új médiahatóság ebben a kérdésben léphetne. Tulajdonképpen azt kérjük, és arra bátorítjuk a jóérzésű embereket, hogy éljenek ezzel az új médiatörvény adta lehetőséggel, tegyenek bejelentést a hasonló család- és erkölcsromboló műsorok ellen.

- Hol húznák meg a határt? Mi az, ami család- és erkölcsromboló?

- Azt gondolom, hogy egy picit messzebbről kell indítani ezt a kérdést, és egy kicsit meg kell vizsgálni a magyar médiapiacot önmagában. Azzal nagyon sok médiaszabályozásban járatos szakértő egyetért, hogy a kérdést alapvetően a szabályozás terén kell megfogni. Tehát azt kell látni, hogy a nézők nem azért nézik ezeket a műsorokat, mert alapvetően erre van igényük, hanem azért, mert ezt teszik eléjük. Azt kell látnunk, hogy ellentétben például Nyugat-Európával, Magyarországon nem alakult ki egy széles és mélyen tagolt médiapiac. Tehát azt kell hogy mondjuk, hogy nem az egyetemes és nemzeti kultúra elemei jelentik a fő csapásirányt jelenleg ezen a területen. Emiatt az ilyen műsorok, mint a Való Világ, nem szorulnak a perifériára. Az ember bekapcsolja este a tévét – akár a gyermekei társaságában –, és azzal kell szembesülnie, hogy az állam által biztosított frekvencián futó műsorokban különböző család- és erkölcsromboló jelenetek zajlanak. Itt azért most hangsúlyoznám, a részletekbe nem szeretnék belemenni. Azt gondolom, hogy minden kedves rádióhallgató tisztába van azzal, hogy az elmúlt napokban is milyen események zajlottak a villában. De szeretnék azért egy kicsit komolyabb vizekre evezni: vajon kiknek érdeke az, hogy ezeknek a szereplőknek kihasználják az emberi méltóságát, akár a producerekkel is közreműködve. Sajnos azt kell látnunk, hogy nemcsak a Való Világ című műsorban, hanem a különböző beszélgetős műsorokban is – bizonyára ismerik a kedves hallgatók ezeket –, amelyek délutánonként mennek ezeken a kereskedelmi adókon, hogy kiárusítanak emberi sorsokat és nyomorúságokat, ahogy a Szerkesztő Úr is említette a bevezetőben.

- Mégis meg kell kérdeznem még egyszer, hogy hol húznák meg a határt? Emberi nyomorúságról, megalázottságról, szörnyű történetekről hogyan lehet beszámolni? Csak este tíz után? Vagy hogyan?

- Ez is most már szabályozott keretek között zajlik. Mi arra kértük az embereket, hogy tegyenek bejelentéseket, és az újonnan felállt médiahatóságnak lesz majd a feladata, hogy az érveket pro és kontra ütköztetve megvizsgálja, hogy melyik esetekben van szó szankcionálandó kérdésről. Úgy gondolom, hogy itt az emberek jóérzésére kell bízni magunkat. Szerintem, ha az alapvető természetes értékekre odafigyelünk, akkor bizonyára fontos az vagy legalábbis tisztában van azzal mindenki, hogy melyek azok az alapértékek, amelyeket tiszteletben kell tartani. Még egy fontos szempontra hadd hívjam fel a figyelmet, ami talán sokszor elsikkad: azzal a parlamenti patkóban ülő valamennyi párt egyetért, hogy családbarát médiára van szükség. Ezen a téren teljes a konszenzus, és emiatt még inkább azt kell látnunk, hogy komoly felelősség terheli a médiaszabályozókat. Azt gondolom, be kell bizonyítani, hogy igenis tudunk ezen változtatni, hiszen ha egy szegényesebb kínálatú menzán étkezünk, ahol nincs választék az ételekben, akkor rá vagyunk kényszerítve az esetleg rosszabb minőségű ételekre is.

- Bár nem válaszolt arra, hogy hol vonná meg a határt, de maradjunk ennél a családbarát jelzőnél. Családbarát televíziót úgy is el lehet képzelni, hogy a család minden tagja számára kínál valamit. A kisgyereknek is – mondjuk hétvégéken a reggeli műsort, vagy valami esti mesét –, a nagymamának is, a fiataloknak is, tizenéveseknek is, meg a harminc-negyvenéves szülőknek is. Mindenkinek jusson valami. Nem egy specializált televízió. Azt hiszem, ez a normális felfogás. De ha úgy vesszük, ahogy szerintem Ön képzeli a családbarát televíziót, hogy minden alkalommal a családi értékeket hangsúlyozza, akkor viszont nagyon könnyű meghúzni a határt. Minden, ami családon kívül zajlik, mondjuk családon kívüli szex, házasság előtti szexuális élet, megcsalás – akár vígjátékban, akár televíziós drámában –, gyakorlatilag a családbarát televíziózás ellen szól.

- Azt gondolom, az, hogy valami családbarát tartalmú, nem jelenti azt, hogy unalmas. Ezért is látni kell, hogy a kérdés alapvetően nem az, hogy miért gyártanak silányabb minőségű médiatartalmakat ezek a szolgáltatók. A Való Világ esetében szerintem, ha Ön tíz embert megkérdez, kilenc egyértelműen válaszolni fog arra, hogy miért tartja elfogadhatatlannak, hogy ilyen minőségű műsorok menjenek a tévében. Tehát az alapvető kérdés nem az, hogy miért gyártanak rossz minőségű műsorokat, hanem az, hogy miért nem gyártanak értékes tartalmakat. Miért nem alakult ki egy széles és mélyen tagolt médiapiac. Azt hiszem, hogy ez lenne talán a legfontosabb kérdés. Önök, újságírók most gyakran hivatkoznak nyugat-európai példákra. Azt gondolom, hogy követhetjük itt is a nyugat-európai példát. Talán az lenne a legjobb, ha a sztárszisztémára gondolunk – kik azok az emberek, akik gyakran szerepelnek a különböző médiumokban, kiket tekintünk sztároknak –, ha a magas- és a középkultúra szereplőiből építenék föl a sztárokat. Hiszen gondoljunk csak bele, hány olyan kiváló színészünk van, akiket nem ismerünk, mert csak színházban játszanak, és a televízióban nem tűnnek fel.

- Nem tudom, hogy hallott-e már a Magyar Szocialista Munkáspártról. Annak idején volt egy központi bizottsága, aminek különböző osztályai, alosztályai, voltak: kulturális bizottság és így tovább. A központi bizottság megszabta, hogy milyen kulturális politikát folytasson a Magyar Televízió, hogyan erősítse a hagyományos családi, szocialista és egyéb értékeket. Gyakorlatilag ugyanezt hallom Öntől. Ezt nem inkább a szerkesztőkre, producerekre kellene bízni? Az egyik ezt ajánlja, a másik azt. Az RTL Klubon kívül rengeteg egyéb csatorna is van. Ha például az Ön által említett tíz emberből kilenc valóban utálja a Való Világot, át fog kapcsolni a TV2-re, a Magyar Televízió 1-es, 2-es vagy Duna csatornájára. És még sok másra, ami rendelkezésére áll.

- Igen, de azért itt is nemzetközi példákra szeretném felhívni a figyelmet, az abszolút szabályozásra: megfelelő szabályozással igenis sikeresen lehet integrálni a kínálatba értékeket közvetítő tartalmakat.

- Azért tudja, hogy a Való Világ meg a Nagy testvér mind nyugat-európai produkciók, és végigvonultak, zúdultak az összes nagy nyugat-európai televízión is?

- Igen, de ha akár a britekre, akár a németekre gondolunk, és sok más műsorra, akkor azt is látni kell, hogy sok nyugat-európai műsorban például a nemzeti kultúrát a kortárs kultúrába igényesen visszalopják, belecsempészik. Mi azt vesszük észre, hogy ezekben a sorozatokban gyakorlatilag egy az egyben átveszik a kifogásolható médiatermékeket. Azt gondolom, hogy lehetünk mi ennél igényesebbek is. Nekünk nincs szükségünk feltétlenül ezekre a tartalmakra.

- Mi lenne, ha a politika nem szólna bele abba, hogy egy kereskedelmi csatorna éppen mennyire igényes vagy nem? A közszolgálati csatornák műsoraiba éppen beleszólhat – bár ott sem közvetlenül a politikának kéne beleszólnia –, attól lehet elvárás, hogy a nemzeti és európai kultúra értékeit próbálja meg népszerűsíteni, a lehető legigényesebb és egyébként legeladhatóbb formában. De, hogy a kereskedelmi média mit csinál, bizonyos abszolút mélypontok elkerülésén kívül, az  már az ő dolguk.

- A bevezetőben említettem, hogy magánszemélyek és civil szervezetek fordultak hozzánk, és azt gondoltuk, hogy össze kell gyűjtenünk most már ezeket a kéréseket. Ilyenformán is, hogy egy politikusnak az a feladata, hogy az őt a parlamentbe bejuttató emberek érdekeit képviselje. Mi most ezt tesszük, és azt gondoljuk, hogy ideje lenne változtatni azokon az elmúlt években elkövetett mulasztásokon, amelyek gyakorlatilag szent tehénként kezelték ezeket a műsorokat. Igenis, bizonyos határozott és keményebb fellépésre mindenképpen szükség van. Nem rejtjük véka alá, hogy mi egy példa értékű büntetés kiszabását kérjük a médiahatóságtól.

- Az Önök szerint mennyi?

- A középmértéket is meghaladó, tehát ha az RTL Klub éves költségvetését nézzük, akkor akár ez százmilliós nagyságrendű is lehet.

- Ez szép. Mégis, milyen műsort képzel el egy ilyen RTL Klubban, vagy név nélkül, egy országos kereskedelmi tévében. Mi az IKSZ műsorrendje, az RTL-en?

- Egyértelmű, hogy bizonyára mindenki össze tud állítani olyan médiatartalmakat, amik fontosak lehetnek. Azért bizonyára Ön is tudja, hogyan játsszák ki – legalábbis eddig hogyan játszották ki – ezeket a szabályozási kiskapukat.

- Most az volna a cél, hogy ne tudják kijátszani?

- Azért az furcsa dolog, hogy klasszikus magyar filmeket hajnali egykor vetítenek ezekben a televíziókban.

- Miért kellene klasszikus magyar filmet játszania egy országos kereskedelmi csatornának? Ott van hozzá a Magyar Televízió 1-es, 2-es és Duna csatornája.

- Így van, de itt vannak ezek a kereskedelmi televíziók, amelyek, hangsúlyozom, az állam által biztosított frekvenciát nyerték el.

- Akkor államosítani kéne őket. Nem ez a legegyszerűbb?

- Nem. A közérdeket kell védeni. A közérdeknek az is egy része, hogy közvetett módon megvalósíthassuk azokat a célkitűzéseket, amelyekkel ez az ország küzd. Ha most például a demográfiai helyzetre gondolok, akkor a gyermekvállalásra való ösztönzés, a felelősségvállalás, a családi élet fontossága mind védendő értékek. A média, közvetett módon, ezt egyértelműen befolyásolja. Azt se felejtsük el - ezt pszichológusok is állítják-, hogy a média valójában az énünk felépítésének egy meghatározó eszköze.

- Az a kérdés, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt vagy az IKSZ akarja-e összeállítani az országos kereskedelmi csatornák műsorát, vagy ezt meghagyják nekik, és majd a nézők eldöntik, hogy mit akarnak nézni. E pillanatban sajnos tetszik, nem tetszik – illethetjük ezt kritikával is a nézőkkel szemben –, az RTL Klubot meg a TV2-t választják az emberek, és nem a régi magyar filmeket, ki tudja miért. Talán azért, mert többször is látták őket.

- Igen, de említettem a kínálat szegényességét. Ha Ön most egy egyszerű szobaantennával elvándorol akár a Bakonyba, és ott leül a televízió elé, akkor körülbelül két vagy három csatornát tud befogni. Talán az RTL Klub lesz a legjobb minőségű, amit be tud fogni. Azt gondolom, hogy ezen a kínálati piacon nincs szükség az állam által támogatott erkölcs- és családromboló műsorokra.

- Szóval mégis, megkérdezem harmadszor is, hol húzná meg a határt? Milyen típusú műsor, mi ne legyen látható mondjuk egy országos kereskedelmi csatornán?

- Válaszoltam a kérdésére. Egyértelműen arról van szó, hogy a televíziók továbbra is ugyanúgy összeállíthatják a műsorstruktúrájukat, ahogy eddig, de ennek azért vannak törvényi előírásai.

- De az volna a jó példa, ha ezt beküldenék a médiahatóságnak valamiféle egyeztetésre?

- Nem tudom, hogy ez feltétlenül célravezető lenne-e.

- Legalább biztosra lehetne menni, nem?

- Az biztos, hogy akár csak más területen, bizonyos fokú konzultáció előnyös lehet. Hangsúlyoznám, hogy mi most alapvetően egy műsor ellen történő szankcionálásra hívjuk fel a figyelmet vagy legalábbis ezt szeretnénk elérni, és egy precedens értékű döntésre várunk. Hogy a jövőben ne fordulhasson elő az, hogy ilyen minőségű silány médiatartalommal műsor mehet egy állam által biztosított televízióban.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Prőhle Gergely a Külügyminisztérium helyettes államtitkára


Bolgár György: - Azóta, hogy néhány hete beszéltünk, éppen azon a napon, amikor Merkel kancellár helyettes sajtószóvivője nyilatkozott a magyar médiatörvényről, nem vált könnyebbé a helyzetük, sőt.

Prőhle Gergely: - A helyettes szóvivők helyzetéről beszél, vagy a német kancellárok helyzetéről?

- Ez jó válasz. De mint tudja, nem arról beszélek, hanem az Önök helyzetéről a Külügyminisztériumban, a kormány helyzetéről a parlamentben és a mi helyzetünkről 93 ezer négyzetkilométeren.

- Nézze, a mi helyzetünk itt a Kárpát-medencében már néhány évszázada elég nehéznek tűnik, most sem problémamentes. Ez valóban így van. Mire gondol Bolgár úr?

- Arra gondolok, amire szerintem Ön is reggeltől estig és talán még álmában is, hogy ezt azért nem így képzelték fél évvel ezelőtt, hogy így fogják átvenni az uniós elnökséget, hogy egész Európa most már majdhogynem egy emberként, ez túlzás talán, de az összes jelentős sajtóorgánum és most már a kormányok is azt mondják, hogy ez így nem fogadható el. Ez a médiatörvény ellentmond az uniós alapelveknek és csorbítja a sajtószabadságot. Ezt legutóbb a francia kormány nem helyettes szóvivője közölte.

- Ez kétségtelen, hogy nagyon sok mindent hallani. Nagyon örültem annak, hogy ezúttal – ellentétben korábbi beszélgetésünkkel – immáron Ön is helyesen fogalmazott, és a német kormány helyettes szóvivőjéről beszélt, nem Angela Merkel kancellárról. Azt gondolom, nagyon fontos most is, hogy pontosan fogalmazzunk mindazzal kapcsolatban, ami a nemzetközi sajtóban megjelenik.

- De államtitkár úr, annak idején ugye elbeszélgettünk valóban arról, hogy mit jelent, hogy helyettes, nem helyettes. Mindenki a világban, legutóbb a mai New York Timesig a helyettes szóvivőt Merkel asszonyra fordítja. Angolra, franciára, németre, magyarra. Mert a kancellár helyettes szóvivője a kancellár nevében beszél.

- Ez rendben van, de akkor sem a kancellár mondta, és akkor is tudjuk, hogy kérdésre válaszolva mondta. De mindegy, most már azt gondolom, hogy nem érdemes erről vitatkozni. Természetesen tudom, hogy miről beszél, hiszen olvasom ezeket a cikkeket és azt kell hogy mondjam, hogy néha meg vagyok döbbenve, hogy mi mindent lehet teljesen ellenőrizetlenül, felelőtlenül és egyébként az általam is nagyon fontosnak tartott nagybetűvel írt sajtószabadság jegyében leírni egy szuverén állammal kapcsolatban. Aminek lehet, hogy valami igazságmagva van, ugye senki esetében nem szeretném kétségbe vonni a véleménynyilvánítás szabadságát. De azért lássuk be, hogy az az álláspont, amit egyébként én magam fejtettem ki a Deutschlandfunkban, és amire örvendetes módon a német helyettes külügyminiszter is reagált, mégpedig, hogy készek vagyunk mind az Európai Bizottsággal, mind az EBESZ média megbízottjával a konkrét kritikai pontokról teljesen nyílt, normális, mindenfajta megoldásra nyitott vitát folytatni, mintha elsikkadna ezekben a híradásokban. Illetve némelyekben nem sikkad el, de furcsa módon Ön sem ezeket idézi, és nem úgy tűnik, hogy ez lenne a tenorja ezeknek a jelentéseknek.

- Ha a magyar kormány megnyilatkozásairól számolunk be, akkor ez a tenorja, mert Önök azt mondják, hogy hogy lehet ilyen felelőtlenül nyilatkozni a magyar médiatörvényről, amikor nyilvánvalóan a nyilatkozók és az állást foglalók nem ismerik ezt a hosszú törvényt. Majd tessék elolvasni, most elkészítettük a hiteles fordítást és akkor beszélhetünk a részletekről. Mi is ezt mondjuk, ha Önöket idézzük.

- Lássuk be, ez egy korrekt álláspont vagy nem?

- Bizonyos szempontból igen, más szempontból azonban alapvetően téves. Ugyanis a médiatörvény javaslatát is meg annak főbb megállapításait is, meg a végeredményt is ismerhették annyira a megnyilatkozók és a véleményt írók, hogy tudják, hogy ez a törvény bizony alapjaiban sérti a szólás és a sajtószabadságot Magyarországon.

- Igen, lehet, hogy ismerhették, vagy ismerhették volna, de ha megnézzük ezeket a sajtójelentéseket, akkor az általános aggodalmon kívül, ami a magyar sajtószabadsággal kapcsolatos, bizony konkrét kritikai pontokról nem olvashatunk. Vagy ha olvashatunk, azok jó része nem felel meg annak a valóságnak, ami a törvény szövegében olvasható.

- Miért Prőhle úr, nem felel meg a valóságnak az, amit rendszeresen idéznek, hogy kiegyensúlyozott tájékoztatást követelnek meg a sajtó a média egészétől?

- Teljesen igaza van Bolgár úr, de azt például nem idézik, hogy a kiegyensúlyozottságra vonatkozó kitétel semmiféle büntetési tétellel nem jár. Ezt sehol nem idézik, és azt sem idézik, hogy ez a feltétel azokra a médiumokra vonatkozik, amelyek különleges befolyással rendelkeznek. Tehát elsősorban a tévéállomásokra, amelyek korlátozott frekvenciamennyiségben állnak rendelkezésre. Tehát a durva általánosításoktól azért kicsit el kéne tekinteni, és tényleg érdemes ezekről mélyreható szakmai vitát folytatni, ami, hangsúlyozom, nem az én feladatom, mert nem én írtam a törvényt, nem is én és nem is a Külügyminisztérium ennek a szakmai felelőse. De azt gondolom, tekintettel arra, hogy kíváncsivá tett ez a sok érdekes cikk, amit evvel kapcsolatban olvastam, ha valaki veszi a fáradtságot és alaposan végigolvassa ezt a törvényt, nem kizárt, hogy talál benne olyan kritikai pontokat, amelyeket valóban érdemes szóvá tenni. De történetesen, amiket most Ön említett, ezek nem azok.

- Ha nincs semmi következmény, akkor miért is van benne?

- Azzal a médiummal kapcsolatban, ami jelentős befolyással bír, benne van, én így olvastam. De mondom, az én feladatom nem az a Külügyminsztériumban, hogy akár csak minősítsem is a Magyar Köztársaság országgyűlése által elfogadott médiatörvényt. Ön engem arról kérdezett, hogy mi az, amit mi ezekkel a cikkekkel kapcsolatban teszünk, és erre az én válaszom az, hogy mindenkinek nyílt, a törvény szövegére vonatkozó alapos és szakmailag megalapozott vitát javaslunk.

- Igen.

- Erre kérjük fel őket, erre kínáljuk fel az összes adandó lehetőséget, ezért küldjük meg nekik a törvény angol fordítását. És ezért vagyunk például nyíltak akkor is, amikor egy nagyobb újságíró delegáció érkezik a napokban Budapestre, ahol a törvényről szintén fogunk velük beszélni.

- Nem is nagyon tehetik meg, hogy ne beszéljenek róla, mert gondolom, ennyi nyugati újságíró nem fogadna el egy nemet válaszként.

- Persze hogy nem, de ez fel sem merül. Tehát erről kár beszélni. Teljesen világos, hogy erről nyíltan érdemes velük értekezni. A mi feladatunk a Külügyminisztériumban az, hogy a Magyar Köztársaság külpolitikai érdekeit evvel kapcsolatban védjük, hogy védjük azt, hogy az uniós elnökségünk – ami egy rendkívüli és nagyon ritkán visszatérő lehetőség – konkrét szakmai programját ne engedjük álhírek által befolyásolni, ami már tényleg Európa-szerte teljesen abszurd stílus.

- De miért álhír az, államtitkár úr, amikor olyan konkrétumokat emlegetnek a bíráló cikkekben, hogy például a közerkölcs, a többség vagy kisebbségek emberi méltóságának megsértése elég alapul szolgálhat a hatósági beavatkozásra. Ez nem álhír. Ez a törvény alapján levont következtetés.

- Ez lehet, hogy így van, de ugyanakkor nagyon érdekes az, és erről egyébként tényleg érdemes mindazokkal beszélgetni, akik értelmiségiként követik ezt az egész vitát, hogy ugye tele van a jogrendünk absztrakt fogalmakkal. És az, hogy a közerkölcsbe mi tartozik bele, a miniszoknya vagy a gyermekpornográfia, ez a legritkább esetben definíció kérdése.

- De bizony az, mert ha a gyermekpornográfiát tiltják, az egyértelmű és mindenki érteni fogja. A miniszoknyát meg, ha akarják, sem fogják tiltani, szerintem még a Kádár-rendszerben sem nagyon próbálták meg.

- Értem, ez lehet, hogy így van, de szeretném meg egyszer jelezni, hogy a tartalommal kapcsolatos értelmiségi vitát nem most és nem velem kell lefolytatnia.

- Ebben igaza van, nem Önön akarom számon kérni a médiatörvényt, ne értse félre.

- A dolog lényege az még egyszer, hogy mi elküldtük a szöveget, tessék elolvasni. Külföldön, Oslótól Párizson át Rómáig és Szófiáig, tessék áttanulmányozni ezt a szöveget. Mindenféle konkrét javaslatról, ami az európai állásfoglalás alapján – a bizottságról beszélek – sérti a szólásszabadságot, sérti az európai értékrendet, mi készséggel cserélünk eszmét.

- Ez a taktikájuk és stratégiájuk egyben? Olyasmire próbálnék rákérdezni, nem tudom, hogy választ adhat-e konkrétan, hogy amikor Merkel asszony helyettes sajtószóvivője egy kérdésre válaszolva azt mondta, amit mondott, vagy amikor ma a francia kormány szóvivője azt mondta, hogy a médiatörvény megváltoztatását fontosnak tartják, vagy szükségesnek tartják, akkor Önök utasítják-e a párizsi vagy berlini nagykövetet, hogy kérjen kihallgatást a Külügyminisztérium illetékes vezetőitől és próbálja meg elmagyarázni, hogy a magyar kormány mit akar. Vagy próbálja konkrétabban megtudakolni, hogy mit szeretne a francia vagy a német kormány. Tehát azon kívül, hogy megcsinálják a fordítást, esetleg aktívan is próbálnak tudakozódni, hogyan lehetne kompromisszumra jutni?

- Természetes. Hiszen ezt megtehetjük a tagállamokban is, de igazából azt gondolom, hogy ebben az ügyben én személyesen is a két leghitelesebb forrást jelöltem meg. Navracsics miniszter úr Neelie Kroesnak, az ügyben felelős biztosnak írt levelet, Kovács Zoltán pedig Dunja Mijatovic EBESZ-megbízottat fogja Budapestre meghívni. Ennél hitelesebb szakértőket aligha lehetne találni arra, hogy a konkrét kifogásaikat elmondják. Az, hogy mi ezt megtettük, és örülök, hogy a Népszabadság hasábjain ez december 31-én meg is jelent, nem marad nyom nélkül, hiszen a német külügyi miniszterhelyettes meg is említette, mondván hogy ez a jó irány, helyesnek tartják Magyarország álláspontját evvel kapcsolatban. Ehhez képest azok a stílusvirágok, amik világszerte megjelennek a magyar demokrácia állapotával és a sajtószabadság helyzetével kapcsolatban, igenis abszurdnak minősíthetők.

- Komolyan mondja?

- Engedje meg, hogy én ezt annak minősítsem.

- Abszurd? A német közszolgálati televízió főszerkesztője, Ön biztos ismeri Peter Freyt…

-… Hogyne ismerném.

- Aki állítólag Angela Merkel közismert bizalmasa. A televízió híradójában külön odaállt, és egy külön kommentárban bacilusnak nevezte, már a szó is borzasztó, ezt a magyar médiatörvényt. És azt mondta, hogy nem szabad az uniós kormányfőknek Orbán Viktorral egy családi fotón szerepelniük, mert ezzel azt bizonyítanák, hogy az Európai Unióban nem érvényesek az alapvető értékek. Az emberi jogok megsértése nem számít, csak Pekingben vagy Iránban, vagy Belorussziában, ellenben az Európai Unión belül nem. Ennél súlyosabb kritika nincs. Lehet, hogy abszurdnak hangzik, mert néhány hónappal ezelőtt valóban senki nem tudta volna elképzelni. De ide jutottunk.

- Nézze, Bolgár úr. Azért ha áttekintjük, hogy mi történt a nemzetközi világban az utóbbi időben, azért mégiscsak furcsa, hogy Fehéroroszország vagy akár csak Oroszország merül fel hasonlatként. És most tekintettel a diplomácia szabályaira, hadd ne világítsam meg a nevezett országok demokratikus vagy annak mondott berendezkedése és a magyar demokrácia közötti különbségeket. És ugye az is furcsa, hogy más esetekben nem hallunk ilyen kifejezéseket és biztos vagyok benne és feltételezem, hogy a józan hallgatók többsége is osztja ezt az álláspontot. Ha megkérdeztem volna – mint ahogy szívesen megkérdezném és valószínűleg meg is fogom tenni – Peter Freyt, hogy ugyan mondja már el konkrétan, hogy melyek azok a pontok, amelyek szerinte ilyen bacilusként értelmezhetőek, félek tőle, hogy erősen zavarba jött volna. Mint ahogy sajnálatos módon ugyanebben a tudósításban a Népszabadság főszerkesztője is csak általánosságban beszélt olyan hét-nyolc pontról, amit már változtatni sem érdemes, mert olyan borzalmas, és úgy, ahogy van, el kell egy tollvonással törölni az egészet.

- De hát tudjuk, hogy mik ezek az általános pontok.

- Ha egy ilyen mindenféle konkrétságot nélkülöző vitában kell igazából úgy érvelni, hogy hathatós érveket hozzon az ilyen nagyon ütős és valóban nagyon plakatív kifejezésekre, mint a putyinizáció, a Fehéroroszország vagy az orbanizálódás és a bacilus – ne haragudjon Bolgár úr –, akkor lássa be, ugye már a múltkor is megállapítottuk, hogy Ön is látott már jó néhány varjút jó néhány karón. Azért ez egy olyan kommunikációs helyzetbe lavírozza azt, akit támadnak, amiből elég nehéz jól kikerülni. Nyilvánvalóan ez is a cél.

- De most az összes karón varjú ül, Prőhle úr. Ez a borzasztó, hogy az Önök legjobb barátai, nemcsak hogy Németország, a mi legjobb barátunk...

- Azért ne haragudjon, jobban körül kell nézni a madárvilágban, ha megengedi. Mert ha megnézzük például a Frankfurter Allgemeine Zeitung minapi vezércikkét, nem tudom olvasta-e…

-… Van ott néhány óvatos próbálkozás a védelemre meg a méltányosabb elbánásra. Dicséret nincs.

- Én azt nem pusztán óvatos próbálkozásnak nevezném.

- De dicséret ott sincs.

- Azért az egy elég világos magyarázata annak, hogy mi történik és felhívja a figyelmet néhány olyan jelenségre, ami szerintem a magyar közéletben valóban aggasztó volt az utóbbi években. Például az, hogy vezető politikusokat nyilvánosan lehet zsidózni, például az, hogy olyan antiszemita megjegyzéseket lehet tenni, amelyek büntetés nélkül maradnak. Ne haragudjon, Bolgár úr, ezek bicskanyitogató dolgok és hogy ezeket az új törvény adott esetben megszüntetheti, illetve szankcionálhatja, és erre a Frankfurter Allgemeine Zeitung rávilágít, nem egy elhanyagolható tény.

- Igen. Ez nem, de ugye az az általános…

-… És mintha erről kevesebbet hallanánk.

- Igen. Az az általános téma, hogy milyen kifogásuk van néhány általános pontban ezzel a médiatörvénnyel. Például az egyik az, hogy a teljes médiára vonatkozik, beleértve a nyomtatott sajtót is meg a blogokat is. De én azonkívül, hogy ezt helytelenítem, elvileg is ellenzem és Európában nincs is példa rá, azt mondanám, hogy tessék kinyitni a szélsőjobboldali napilap mai számát, ahol az első számú publicistától egy Cohen nevű bűzös végtermékről olvashat ugye, aki az Observerben, az egyik legnevesebb és legjobb angol hetilapban írt cikket Magyarországról. Valamint hozzáteszi Daniel Cohn-Benditet, az európai parlament zöld frakciójának vezetőjét is, és Schiffet, csak így. De tegyük hozzá akkor, hogy Schiff András, a világ egyik leghíresebb pianistája, zongoristája, ez a három így együtt akkor akár bűzös végterméknek is minősíthető, nem tudom milyen közös attribútumok alapján. Talán Ön segít nekem, akkor az Önök felindulása, hogy milyen szörnyűségeket lehetett olvasni és hallani az elmúlt években, ez a mára is igaz nem?

- Én nagyon remélem, hogy a nevezett sajtótermékkel vagy sajtótermékekkel kapcsolatban a törvény szigora, eljutunk abba a helyzetbe, hogy lesújthasson.

- De ne a hatóság sújtson le.

- Ez egy jogállamban valóban tarthatatlan. De Ön újra és újra ugyanabba az utcába kíván engem bevinni és ennek én úgy tűnik, hathatósan ellenállok. Éspedig, hogy a törvény tartalmával kapcsolatban bármit is mondjak. Én mindig készséggel állok Ön és a Klubrádió hallgatóinak rendelkezésére, remélem, hogy ezt Ön is méltányolja.

- Sőt ezt abszolút köszönöm és erre nagy szükség is van.

- És ezért azt szeretném kérni, hogy mindnyájunk közös felelőssége, ami nem más, mint ennek az országnak az érdeke, az ország érdekeinek képviselete kifelé és az, hogy egy eredményes magyar uniós elnökséget mondhassunk magunkénak és Európáénak, ennek jegyében próbáljuk meg ezt a vitát tényleg a józan érvek szintjén tartani.

- Abszolút egyetértek.

- Próbáljunk meg a sajtó, egyébként számomra stilárisan és intellektuálisan érthető, plakatív és példányszámot növelő sallangjaitól eltekinteni. Nézzük meg, hogy milyen kifogások érkeznek ezzel az inkriminált médiatörvénnyel kapcsolatban, és ha ez megtörtént, és ha itt valóban jogi érvelés áll szemben jogi érveléssel, ami reményeim szerint valóban lehetséges lesz, akkor tekintsük át, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy a jogállamiság és az európai értékek ne sérüljenek.

- Annyit mondjon meg még nekem, miközben ezzel egyetértek, hogy hajlandók vagyunk-e érteni az értelmes szóból?

- Én a magam részéről mindig erre törekszem és néha hibának rovom fel saját magamnak, hogy ezt másokról is feltételezem.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!