rss      tw      fb
Keres

Képünk a világban: túlzott önteltség, pökhendiség, radikalizmus



Német nyelvterület: Frankfurter Rundschau: túlzott önteltség, pökhendiség és radikalizmus – Handelsblatt: első ízben tárja ki a kaput egy EU-tagország a cenzúra és az öncenzúra előtt – FAZ: Könnyen lehetne politikai célokra felhasználni – taz: A Le Monde és a The Times az árulónak bélyegzett hazai értelmiségiek által félrevezetett, kommunista lap lett – taz:  Foglalkoztatottsági jelentések, amelyeket Orbán Viktor terjeszt saját bölcsessége bizonyítására – FAZ-Hefty: Gyanakvás európaiak között – DJV: Magyarországon felszámolják a sajtószabadságot

Angol nyelvterület: The Guardian: Nemhogy az EU vezetésére, de arra is a legkevésbé alkalmas Orbán Viktor az EU-ban, hogy a feladatokkal kapcsolatos tárgyalások közül bármelyiket levezesse – The Times: Magyarország messze van a diktatúrától – WSJ: Magyarországtól még kevesebbet várnak

Les Echos: Orbán „saját magát lövi lábon”

Politikusok: Barroso a kételyek eloszlatását várja a magyar hatóságoktól – Belga liberális EP-képviselő: Magyarországnak súlyos problémái lehetnek – Német néppárti EP-képviselők: a Magyarország ellen indított kampány a kétharmados Fidesz-többség miatti irigységből táplálkozik – Osztrák EP-képviselő: a baloldal kampányt folytat Magyarország ellen


Német nyelvterület

Frankfurter Rundschau: túlzott önteltség, pökhendiség és radikalizmus

A siker kényszere alatt (Unter Erfolgszwang) címmel közölt elemzést a magyar kormány tevékenységéről szerdán a Frankfurter Rundschau.

A szociáldemokrata párthoz közel álló napilap megállapítja: a Fidesz elsöprő választási győzelme óta „konzervatív forradalom” zajlik az országban. Ennek célja a „nemzeti megújulás” és „a rendszerváltás beteljesítése”. A jobboldal túlzott küldetéstudatának okait az 1990 utáni időszakban látja az újság munkatársa. A rendszerváltás utáni első polgári kormányt a magyar jobboldal visszatekintve gyöngének látja: az Antall-kormány szerinte túlságosan is kompromisszumokra törekedett a régi rezsimmel.

A Horn-kormányt követően a miniszterelnöki székbe került Orbán Viktor első kormányfői időszaka is csak rövid jobboldali közjáték volt, 2002 után újból szocialista kormányok következtek. „Orbán leváltása bízvást minősíthető személyes traumájának – még egyszer ez nem fordulhat elő vele. Kétharmados többsége birtokában ezért a múlt év végén ellenőrzés alá vonta a potenciális akadékoskodókat, például az alkotmánybíróságot meg a médiát. A következő lépés egy új, a jobboldali konzervatív oldal szája ízének megfelelő alkotmány lesz” - írta a Frankfurter Rundschau elemzője.

„Orbán pénzügyi és gazdaságpolitikája viszont baloldali populista vonásokat mutat. A bankadó és a külföldi cégekre kivetett válságadó elsősorban multinacionális vállalatokat érint, amelyek a magyar piac jelentős hányadát ellenőrzik. Magabiztos, sőt pökhendi fellépésével a kormány még a hitelezőket, köztük a Nemzetközi Valutaalapot is megsértette. Miközben más, csődközeli helyzetű európai államok egymás után fogadják el a takarékossági csomagterveket, Magyarország pókert játszik, és figyelmen kívül hagyja a pénzpiacok követeléseit. Ami titokban elismerést vált ki az európai baloldalból.”

A német lap szerint a célul kitűzött megújulásnak lélektani komponense van. A magyar nemzet „kollektív emlékezetére traumatikus vereségek és idegen uralom nyomja rá a bélyegét, kezdve az Oszmán Birodalom általi megszállástól a Habsburgok uralmán át a szovjet elnyomásig és a nemzeti erőforrásoknak a külföldi tőke részére történt állítólagos kiárusításáig. A történelem feldolgozása csak most kezdődik, amit Nyugaton sokszor nem vesznek észre. Az I. világháború után elszakított nemzetrészek és területek elvesztésére utaló emlékkövek felállításában joggal lehet látni a háború utáni rend elfogadásához vezető első lépéseket. A történelmi diskurzust viszont jelenleg a jobboldal uralja: önnön felelősségét természetesen figyelmen kívül hagyja.”

Az elemző Orbán példaképeinek nevezi Silvio Berlusconi olasz kormányfőt és Nicolas Sarkozy francia elnököt. Az egyik kitoloncoltatta országából a romákat, a másik saját hatalmának megőrzése érdekében játszik a sajtó- és a büntetőjoggal.

„Orbánnak elsősorban a magyar választóktól kell tartania. A túlzott önteltség, pökhendiség és radikalizmus – ez megmutatkozott első hivatali ideje alatt – elriasztja a polgárokat. A magánnyugdíjak államosítása – Orbán ezzel akarja betömni az államháztartás lyukait – még a polgári táboron belül is fejcsóválást váltott ki. A parlamenti ciklus végén a magyaroknak jobban kell hogy menjen a soruk, máskülönben ismét a másik irányba térhet ki a politikai inga. Félhet Orbán az európai bíróságoktól is. Könnyen lehet, hogy megsemmisítik a magyar különút néhány intézkedését. Attól is tartania kell, hogy elriaszt külföldi beruházókat, főként a legfontosabb kereskedelmi partner, Németország vállalkozóit. Angela Merkel kancellárt alighanem nagyon zavarja, hogy olyan cégeket, mint az E.ON vagy a Deutsche Telekom, Robin Hood módjára kopasztja meg az Orbán-kormány” - zárta elemzését a Frankfurter Rundschau.

***

Handelsblatt: első ízben tárja ki a kaput egy EU-tagország a cenzúra és az öncenzúra előtt

A Handelsblatt szerdán „Magyarország lesz a próbakő” címmel kommentárban bírálta a médiatörvényt.

A német üzleti és pénzügyi körök lapjában Hans-Peter Siebenhaar szerkesztő úgy ítélte meg, hogy a budapesti jobboldali-nemzeti kormány médiatörvényével aláássa a sajtószabadságot. A szerző szerint a véleménynyilvánítás szabadsága egyre inkább veszélyeztetett emberi joggá válik Európában. Nem Magyarország az egyetlen, hiszen a Kreml egykori csatlós államainak csaknem mindegyikében erősen fenyegetik vagy korlátozzák a sajtó szabadságát. Az uralkodó pártok számos helyen saját propagandájuk hatékony eszközének tekintik az újságokat, folyóiratokat, tv-adókat. A médiát oligarchák gazdasági szorítása fojtogatja, sok helyütt mindennapos a korrupció és nepotizmus.

A véleménynyilvánítás szabadsága veszélyeztetett emberi joggá kezd válni Európában. „Ennek próbaköve Magyarország a maga vitatott médiatörvényével – írta Siebenhaar. – Az egykor egy kommunista klikk által elnyomott ország lábbal tiporja a sajtószabadságot. Orbán Viktor miniszterelnök és jobboldali-nemzeti kormánya, amely kétharmados többséggel rendelkezik a parlamentben, gyakorlatilag társadalmi vita nélkül fogadott el egy olyan médiatörvényt, amely gúnyt űz a demokrácia értelmezéséből. Ennek értelmében a média – újságoktól kezdve a rádió- és tv-adókig – olyan hatóság felügyelete alá került, amelynek tagjai százszázalékos hívei a jobboldali-konzervatív Fidesz pártnak. A kényelmetlen bírálók megrendszabályozása érdekében drákói büntetésekkel lehet térdre kényszeríteni azokat a médiumokat, amelyeknek jelentései és adásai nem minősülnek 'politikailag kiegyensúlyozottnak'. Ezzel első ízben tárja ki a kaput egy EU-tagország a cenzúra és az öncenzúra előtt.”

Siebenhaar a továbbiakban megállapítja: a magyar kormány lobbistái olyan érveket hoznak fel indoklásként, amelyeket tulajdonképpen csak afrikai és ázsiai diktatúrákból ismerünk. Szerintük a tét etikai normák megteremtése, a pornográfia elleni harc, a pletyka és erőszak áradatának megfékezése. Siebenhaar szerint ez „hülyeség! Demokratikus államok, amelyekben évtizedes múltja van a sajtószabadságnak, cenzúra nélkül is képesek úrrá lenni a szex és az erőszak állítólagos áradatán.”

A kommentátor úgy véli: a budapesti kormány példátlan eljárása inkább a demokratikus felfogás hiányáról tanúskodik. „Magyarország intellektuális és politikai értelemben a mai napig nem szabadult meg a kommunista elnyomás korától. Ezt bizonyítja az a pökhendiség és cinizmus, amellyel az Orbán-kormány a bírálóinak válaszol.”

A magyar kormány eljárása keserű pirula a német vállalatok számára – írja Siebenhaar, emlékeztetve arra, hogy az Axel Springertől az esseni WAZ-csoporton át a ProSiebenSat1 és az RTL tv-állomásokig számosan vannak jelen Magyarországon. A médiatörvény hatására azonban némely beruházó el fog gondolkodni azon, hogy maradjon-e.

A továbbiakban a Handelsblatt szerkesztője bírálja Silvio Berlusconi miniszterelnök olaszországi médiabirodalmát és Nicolas Sarkozy francia elnököt, aki nem nagyon érti a sajtóból érkező bírálatokat. Aki a tyúkszemére lép az elnöknek, az az állását kockáztatja. „Nem kétséges, hogy a sajtószabadság veszélyeztetet alapvető joggá vált Európában. Keményebben és nyomatékosabban kell védelmezni, máskülönben hamar veszélyes útra téved a demokrácia” – zárta kommentárját a Handelsblatt.

***

FAZ: Könnyen lehetne politikai célokra felhasználni

Terjedelmes írásban foglalkozott szerdán a Frankfurter Allgemeine Zeitung a magyar médiatörvénnyel, részletesen ismertetve az NMHH szerepét és jogköreit, szankcionálási lehetőségeit, a törvényt megsértő médiumokra kiszabható büntetési tételeket.

Reinhard Olt, a konzervatív német újság bécsi tudósítója a négy közszolgálati médium (MR, MTI, MTV, Duna TV) összevonását és azok közös (a nemzeti hírügynökség általi) hírellátását úgy értékeli, hogy ez mintegy „monopolizálja a híradásokat és a tudósításokat”, elsősorban a belpolitikai eseményekről, amit főleg az ellenzéki szocialisták kritizálnak.

Csakhogy már 2007-ben, a Gyurcsány-kormány idején is zajlottak „intenzív nem hivatalos tárgyalások” a jobb- és a baloldali pártok között a közszolgálati médiumok és a médiahatóság átalakításáról – írja a FAZ tudósítója. Azokon részt vett Szalai Annamária, az NMHH jelenlegi elnöke és Sarkady Ildikó, akit Gyurcsány „audiovizuális politikáért felelős kormánybiztossá” nevezett ki. A Hírszerző portál akkoriban a tárgyalások eredményeként létrejött „titkos médiapaktumról” cikkezett, amit az érintettek cáfoltak. Valójában azonban meghökkentő átfedések mutatkoznak az akkor állítólag elfogadott „új médiaszabályok” és aközött, amit az Orbán-kormány új médiatörvénye tartalmaz – írja Olt.

A német lap tudósítója felidézi, hogy már Gyurcsány is tanácsadókat hozatott Nyugat-Európából, tőlük remélve „gondolati ösztönzőket a közszolgálati médiumok megreformálásához”. Az Orbán-kormány a parlamenti eljárás során módosíttatta az eredeti törvénytervezetet, például a helyreigazítás jogát illetően. Ez eredetileg mindazokat megillette volna, akik úgy érzik, hogy valamely tudósítás sértette jogaikat. Az elfogadott törvény értelmében ehhez csak abban az esetben van joguk, ha csakugyan jogsérelem történt. Szlovákia esete jól mutatja, miről is van szó. Ott elegendő egy vélelmezett jogsértés ahhoz, hogy az érintett személy helyreigazítást követelhessen. Ez pedig rengeteg, hatalmas költséggel járó jogvitára vezet szerkesztőségek és főleg politikusok között.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung a bécsi tudósítás alá tördelt keretes írásban emlékeztet arra, hogy a magyar médiatörvényt nem csak az Országgyűlés általi elfogadás óta érik bírálatok. Az EBESZ sajtószabadság-képviselője, Dunja Mijatovic már júniusban levelet írt Martonyi János külügyminiszternek. Ebben aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az új törvény „politikai döntéseknek rendelheti alá” a médiát. Szeptemberben – a tervezetről Karol Jakubowicz lengyel médiaszakértő által készített szakvélemény birtokában – Mijatovic újabb levelet küldött Martonyinak, annak a véleményének adva hangot, hogy amennyiben változtatás nélkül hagynák jóvá a médiatörvényt, az „komoly mértékben korlátozhatná” a média sokszínűségét. Az új jogszabályokat „könnyen lehetne politikai célokra felhasználni”. Végül decemberben, közvetlenül a parlamenti végszavazás előtt, az EBESZ illetékese újfent bírálta, hogy a törvény túlzott hatalmat biztosít a felügyeleti hatóságnak, ez pedig visszaélésre ad lehetőséget.

***

taz: A Le Monde és a The Times az árulónak bélyegzett hazai értelmiségiek által félrevezetett, kommunista lap lett

Lesz még durvább is címmel közölt cikket Gergely Márton tollából hétfőn a Die Tageszeitung (taz) című német lap.

A cikk szerint a kormány támogatói az interneten mérgelődnek és azt ismételgetik, amit a kormány már egy ideje mondogat: hogy ugyanis a január 1-jén életbe lépett médiatörvényt nem ismerheti a nemzetközi sajtó, mert még nincs lefordítva.

„A kormány számára világos, hogy a baloldali liberális európai véleményalkotók bedőltek magyar elvtársaik pánikkeltésének. A Le Monde és a The Times az árulónak bélyegzett hazai értelmiségiek által félrevezetett, kommunista lap lett [a kormány szemében] . Elismert magyar írókat, mint például Konrád Györgyöt ,’idegenszívűnek’ titulálnak, és mindenki érti, mire gondolnak. Az antiszemita minősítgetés náluk az önvédelem része, amellyel a jobboldali magyar média az Orbán-kormányt érő bírálatokat visszaveri” – írta a német lap.

A taz cikkírója szerint hamarosan megmutatkozik majd, hogyan él a médiahatóság rendkívüli felhatalmazásaival. Bírságokat kiszabhat antiszemitizmus és uszítás miatt is, de nem valószínű, hogy ez következne be.

A lap szerint igazi ellenállás egyelőre csak az interneten van kialakulóban. Több mint 50 ezer ember csatlakozott egy petícióhoz a Facebookon, és mindenütt láthatók a kormány elleni vitriolos karikatúrák. A legtöbbet a médiahatóság főnökasszonya kapja. Évtizedekkel ezelőtt egy erotikus folyóirat főszerkesztője volt, és kommentárban utasította vissza a magyarországi prüdériát és cenzúrát. Egy népszerű magyar blogger szerint ezeket a hatalmasokat a nevetségesség fogja elsodorni.

***

taz:  Foglalkoztatottsági jelentések, amelyeket Orbán Viktor terjeszt saját bölcsessége bizonyítására

Friedrich Küppersbusch újságíró és tévéproducer a Die Tageszeitung (taz) című német lapban, amely minden héten megkérdezi a hét eseményeiről, vasárnap megjelent interjúban arra a kérdésre, hogy mire kell felkészülni a magyar soros EU-elnökség kapcsán, kijelentette: „Jó üzletek várhatók tovbbra is az Audinál, a VW-nál, a Boschnál, a Mercedesnél és a többi német gyártónál, amelyek a gyártást kihelyezték Magyarországra. És amelyek most további beruházásokkal lehetővé teszik azokat a foglalkoztatottsági jelentéseket, amelyeket Orbán Viktor terjeszt saját bölcsessége bizonyítására. A véleménynyilvánítási szabadságot megfojtották, az ország erősen eladósodott és az államkölcsönei nem sokkal a bóvli szintje felett helyezkednek el.”

***

FAZ-Hefty: Gyanakvás európaiak között

A Frankfurter Allgemeine Zeitung online kiadásában vasárnap Paul Hefty neves újságíró amiatt aggódik, hogy Magyarország az EU soros elnökségének átvétele idején sok gyanakvásban részesült, de az egész Európai Unió számáras káros lenne, ha a soros elnöki tisztséget betöltő országot önvédelembe szorítanák.

„A magyar soros elnökség jól illik az EU-hoz: ahogyan az euroválságot táplálja az erősebb és a gyengébb tagállamok közötti gyanakvás, úgy az Orbán Viktorral szembeni gyanakvás sem csupán az ő kormányának okoz kárt, hanem azzal is fenyeget, hogy megbénítja európai közvetítő erejét is. Ezt első sorban a tízmillió magyar sínylené meg, de a kereken 500 millió uniós állampolgár is.

„Az éppen megkezdődött félévben ugyanis sok döntést kell meghozni az euró és az európai összetartás erősítésére, drasztikusabban szólva megmentésére. Képletesen szólva az EU a magyar jobboldali konzervatív kormány pártpolitikai alapon taktikázó bírálatával annak a veszélynek teszi ki magát, hogy hosszú távon a saját farkába harap, mint a macska. Vagy el tudja valaki képzelni, milyen vetődésekhez vezetne az unióban, ha a baloldali követeléseknek engedve egy országot tíz nappal a soros elnökség átvétele előtt kibuktatnák garantált jogából? Milyen ollóval a fejében várná Lengyelország és a többi a saját turnusát?”

Hefty szerint a Budapesttel szembeni gyanakvás kiváltója az utolsó pillanatban elfogadott médiatörvény volt, az oka azonban Orbán nyolc hónappal ezelőtti elsöprő választási győzelmében keresendő. Orbán pártja, a Fidesz ugyanis Európa szerte szálka a szociáldemokraták és a baloldali liberálisok szemében, mert kétharmados parlamenti többsége azt dokumentálja, hogy a magyar szocialisták és szabad demokraták teljes bizalomvesztését követően a nép többsége nem a szélsőjobb felé fordult, hanem a jobbközépet segítette kormányzásra képessé.

„Az egész Nyugaton hosszasan panaszkodtak, hogy az országban sok minden rosszul áll politikailag, gazdaságilag és szellemileg, sejteni kellett volna, hogy a rendteremtéshez nem elegendő a határozatlanság, és nem csak a magyar választói tudták, hogy a Fidesz-elnök ’erős embernek’ érzi magát és úgy is viselkedik. Aki azonban azt állítja, hogy Orbán a harmincas évek politikusainak új kiadása, vagy a fehérorosz Lukasenka miniatűr változata, az nem csak történelmi és geopolitikai ismeretekben szenved hiányt, hanem az európai szokásokat sem ismeri” – írta Hefty.

Úgy vélte: a magyar médiatörvény átdolgozására irányuló berlini követelések ingerlőek és bizonyára nem teljesülnek ebben a félévben, emellett Magyarországnak megvannak a saját intézményei a törvények korrigálására.

A szerző szerint „A magyar soros elnökséget nem szabad önvédelembe szorítani, mert ezen felül is van elég dolga az egész EU érdekében. … Az EU az a színpad, amelyen a kormányfők és külügyminiszterek nem a saját karrierjükre gondolnak első sorban, hanem arra, hogyan növelhetik országuk tekintélyét. A soros elnökség éppen ehhez ad kiemelkedő alkalmat, s egyetlen kormány sem fogja hagyni, hogy eltereljék erről a figyelmét.”

***

DJV: Magyarországon felszámolják a sajtószabadságot

A magyar médiatörvény nem korlátozza a sajtószabadságot, hanem felszámolja – állapítja meg szerdán kiadott közleményében a Német Újságíró-szövetség (DJV).

A szervezet elnöke, Michael Konken felszólította az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja meg a magyar médiatörvényt és a médiahatóság tevékenységét, s tegyen hatékony lépéseket azok felszámolása érdekében. „Az EU bizottság nem nézheti tétlenül, hogy éppen az a tagország rombol le alapvető demokratikus értékeket, amely néhány nap óta betölti az EU soros elnöki tisztségét”, érvelt a DJV elnöke.

Megállapítja, hogy az eddigi tiltakozások a médiatörvény ellen hatástalanok maradtak. Ezt mutatja a médiahatóságnak az RTL tv-állomás magyarországi leányvállalata elleni fellépése egy tavaly októberben sugárzott műsor miatt, amely állítólag túl harsány volt. „Annak, hogy az új hatóság olyan esetekben is beavatkozik, amelyek a törvény hatályba lépése előtt történtek, semmi köze a jogállamisághoz. Ez puszta önkény.”

Az elnök sajnálatosnak nevezte, hogy a német kormány nyilvánvalóan csak néhány nappal ezelőtt foglalkozott először a magyarországi médiaellenes fejleményekkel. „Az nem lehet, hogy a szövetségi kancellár csak akkor veszi védelmébe a sajtószabadságot, amikor az felszámolás előtt áll” - írja Konken.

***

Angol nyelvterület

The Guardian: Nemhogy az EU vezetésére, de arra is a legkevésbé alkalmas Orbán Viktor az EU-ban, hogy a feladatokkal kapcsolatos tárgyalások közül bármelyiket levezesse

A The Guardian brit baloldali liberális lap szerdán „Magyarország: egypártrendszer” címmel szerkesztőségi cikket közölt a kormány tevékenységéről.

A magyar miniszterelnök a tavaly áprilisban aratott óriási győzelem után kijelentette: a választópolgárok forradalmat csináltak azáltal, hogy több mint kétharmados parlamenti többséget adtak jobboldali pártjának. Orbán azóta korlátozta az Alkotmánybíróság jogkörét, támadást indított a jegybank, vagyis az utolsó olyan jelentős intézmény ellen, amely még nincs pártja ellenőrzése alatt, most pedig az újságírók ellen fordult. Az újonnan létrehozott nemzeti médiahatóságnak joga van olyan nagy összegű pénzbüntetések kiszabására a kiegyensúlyozatlannak, erkölcstelennek, vagy „az emberi méltóságot sértőnek” ítélt tudósításokért, amelyek akár tönkre is tehetik közlőjüket. A jobboldali populista miniszterelnök az új magyar médiatörvénnyel már Németországot, Csehországot, Luxemburgot és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ) is feldühítette. Az emberek ezek alapján maguk is képet alkothatnak arról, hogy miféle forradalom történt Magyarországon – olvasható a kommentárban.

Magyarország gondjai most Európa problémái is. Az országnak mint az EU soros elnökének számos feladata van: befejezni Horvátország uniós, valamint Románia és Bulgária schengeni övezeti csatlakozását, lefolytatni a vitát a romák társadalmi integrációjáról, és tető alá hozni egy megállapodást az unión belüli jobb gazdasági kormányzásról. Nemhogy az EU vezetésére, de arra is a legkevésbé alkalmas Orbán Viktor az EU-ban, hogy az említett feladatokkal kapcsolatos tárgyalások közül bármelyiket levezesse. A közép-európai vitákból egyetlenegy módon vette ki a részét, akkor is múltbéli szellemeket támasztott fel: állampolgárságot adott a szomszédos országokban élő 3,5 millió magyarnak, igaz nem engedett az újfasiszta Jobbik párt azon követelésének, hogy a határon túliak kapjanak szavazati jogot Magyarországon.

El kell ismerni, hogy az előző magyar kormány katasztrofális gazdasági örökséget hagyott maga után, teszi hozzá a The Guardian. Mégis Orbán nemzeti, hazafias forradalmához talán a lengyel Kaczynski-fivérek balul végződött kormányzása áll a legközelebb. Lengyelországgal ellentétben azonban Magyarország kis ország, amelynek gazdasága függ a német befektetésektől, nélkülük összeomlana, mint a kártyavár.

Orbán kirúgta a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), mondván, Magyarország képes finanszírozni gazdaságát a piacról is. De amikor 15 vezető európai cég és külföldi befektető felpanaszolta (az Európai Bizottságnál), hogy a kormány az állami költségvetés hiányának csökkentésére diszkriminatív módon különadót vetett ki rájuk, Orbán azon vehette észre magát, hogy még nagyobb befolyással rendelkezők lábujjára lépett. A ma gyakorlatilag egypárti uralom alatt álló Magyarország lehet populista, elszigetelődésre törekvő és szegény, vagy megteheti, hogy megpróbál külföldi tőkét bevonni a gazdaságába, de a kettő együtt nem megy. Minthogy Orbán és pártja nem csak a parlamentet tartja az ellenőrzése alatt, hanem csaknem minden jelentősebb várost, a médiára hárul a feladat, hogy a hatalom kontrollja és ellenzéke legyen. A médiának ezt a szerepét minden erővel meg kell őrizni, ha szükséges, el kell menni akár az európai bíróságokig. Lehet, hogy a miniszterelnök nem ijed meg az európai bírálatoktól, de országa immár reflektorfénybe került – írja a The Guardian.

***

The Times: Magyarország messze van a diktatúrától

Nem kell összefogni Magyarország ellen, messze van a diktatúrától – írja cikke címében Adam LeBor a The Times című londoni lap szerdai számában, alcímében pedig hozzáteszi, hogy Magyarország mintaképe nem Vlagyimir Putyin, hanem Margaret Thatcher.

A cikk szerint a vészmadarak arra figyelmeztetnek, hogy ismerős árnyék borul Közép-Európára. Komor kísérőzene; katonák menetelnek eső áztatta földeken; őrjöngő vezérek és rajongó tömegek. A The Washington Post „putyinosodás” miatt fúj riadót. Brüsszelben az eurokraták egypárti uralomról pusmognak. A német sajtó komoly hangon új „Führerstaatról” szól. A latornemzetet azonnal cenzúrázni kell, szankcionálni és a páriák közé lökni.

Fehéroroszországról van szó, ahol a brutális rohamrendőrség ész nélkül botozza a tüntetőket? - kérdi a cikkíró. Vagy Ukrajnáról, ahol a kormány korrupciós vádakkal őrizetbe vetetett volt kabinetminisztereket? Nem, a kis tízmilliós Magyarországról Európa szívében, amely ország most az Európai Unió (EU) soros elnöke. Ugyanarról a Magyarországról, amely szolid átmenetet hajtott végre a kommunizmusból, és stabil, modern demokrácia büszke történelemmel és gazdag kultúrával.

A valóság az, hogy amióta jobboldali Fidesz pártja kétharmados parlamenti többséget szerzett, Orbán Viktor miniszterelnök arra használja fel megbízatását, hogy politikai hatalmát példátlan gyorsasággal és eltökéltséggel megszilárdítsa. A Fidesz egy volt európai parlamenti képviselőjét nevezte ki elnöknek; egykori Fidesz-képviselő vezeti az Állami Számvevőszéket; megszüntették a Költségvetési Tanácsot; megnyirbálták az Alkotmánybíróság jogkörét; s az új Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak hatalmában áll bírságokat kiszabni a médiára olyan homályos vétségek esetén, mint az „emberi méltóság” megsértése.

Eközben a művészettel, kultúrával, a roma kisebbséggel és a hajléktalanokkal foglalkozó közalapítványok tucatjaira vár a megszűnés, és funkcióikat a kormány veszi át. Vajon mindez zabolátlan kulturális vandalizmus? Igen. Aggódnunk kell a Fidesz hatalomösszpontosítása miatt. Teljes mértékben. Azt jelenti ez, hogy Magyarország a diktatúra felé csúszik? Nem. Az ilyen vad beszéd senkin sem segít, legkevésbé a kormányban lévő modernizálókon, akik próbálják átvonszolni az országot a XXI. századba.

Mi Nagy-Britanniában tudhatnánk, mi a különbség a túlközpontosított demokrácia és a diktatúra között – írja Adam LeBor. Orbán mintaképe nem Vlagyimir Putyin, hanem Margaret Thatcher. Utóbbit is a remény hullámán választották meg egy gyenge baloldali kormány uralmának évei után; ő is példátlan mértékben centralizálta a hatalmat; kulturális háborút vívott azok ellen, akiket veszélyes liberálisoknak tartott, és pártjában nem tűrte az ellenvéleményt. Thatcher bárónő 1990-ben igen lelkes fogadtatásban részesült Budapesten. Ma egészen otthon érezné magát ott – olvasható a The Timesban.

***

WSJ: Magyarországtól még kevesebbet várnak

Az EU félévente változó országelnökségének csökkenő súlyáról szóló írás jelent meg a The Wall Street Journal (WSJ) című amerikai lap Európával foglalkozó rovatának egyik blogbejegyzéseként.

A szerző szerint a tavalyi év második felének belga EU-elnöksége ért el bizonyos sikereket, de az időszak domináns témájában, az adósságválság kezelésében alig lehetett hallani Belgium hangját.

„Bizonyos értelemben a németek vitték az elnökséget” – idézett a WSJ egy londoni elemzőt.

Az írás szerint az EU 27 tagúra bővítése, valamint az a körülmény, hogy a Lisszaboni Szerződés kiterjesztette az Európai Parlament hatáskörét, „marginalizálta a rotációs elnökséget”, az euróválság pedig felgyorsította ezt a folyamatot.

A január elsején hivatalba lépett Magyarországtól még kevesebbet várnak, hiszen olyan országról van szó, amely nem tagja az euróövezetnek, és amelyet „szankciók fenyegetnek amiatt, hogy egy ellentmondásos új törvény lehetővé teszi a kormánynak a média megbírságolását az erkölcsi rendet sértő tartalom miatt” - írta a WSJ blogjának szerzője. Az EU vizsgálja azt is, jogszerű-e az a különleges „válságadó”, amely bizonyos ipari szektorokat érint, és amely ellen néhány európai nagyvállalat panaszt emelt.

A WSJ szerint a magyar EU-elnökség programja számos olyan „kisebb, fókuszált témán alapul, mint az európai roma népesség életének javítása, valamint az egységes energiapiac kialakítása”.

Az írás kitért arra, hogy Magyarország után Lengyelország és Dánia, vagyis két további olyan ország tölti majd be az EU-elnökséget, amely nem tagja az euróövezetnek. Utánuk négy kis tagállam következik: Ciprus, Írország, Litvánia és Görögország. E négy közül kettő az euró-mentőcsomag „kedvezményezettje”, s csak 2014 júliusában veszi át a stafétabotot a G-20-akhoz tartozó Olaszország.

***

Les Echos: Orbán „saját magát lövi lábon”

Magyarországról, az itteni politikai és adóügyi lépések külföldi visszhangjáról közölt cikket a francia üzleti körök napilapja, a Les Echos internetes oldala.

Az újság honlapján szerdán közzétett írás szerint mostanában nem pusztán azért beszélnek Magyarországról, mert hétfőtől ez az ország látja el az Európai Unió soros elnöki tisztjét, hanem főként a politikai és adóügyi lépések elleni tiltakozások miatt. „Hat hónappal ezelőtt egy jobboldali populista kormány győzött a választásokon nagy többséggel, méghozzá az addigi politikával való egyértelmű szakítás programja alapján: s a kormány megtartja ígéreteit” - írja a szerző, Philippe Escande.

Escande utal az intézmények reformjára, az adóügyi intézkedésekre, a média átalakítására: egy ilyen program nyilvánvalóan elégedetlenséget szül, s elsőként a nagy külföldi pénzügyi, energetikai, távközlési vagy kereskedelmi cégek csaptak zajt, ezeket ugyanis hirtelen nagyon keményen megadóztatták. Ezek a vállalatok írtak is Brüsszelnek, hogy tiltakozzanak az intézkedések ellen.

"Ezeknek a cégeknek legalább két jó okuk van a tiltakozásra. Az első: még ha az EU minden tagállamának teljesen jogában áll is saját adórendszerének módosítása (s ezzel élnek is), arra nincs joguk, hogy olyan lépéseket hozzanak, amelyek a külföldi EU-cégeket a többieknél jobban sújtják. Ez teljes mértékben ellentétes lenne azokkal a szabályokkal, amelyek Európa gazdasági egységét megalapozzák. A második ok pedig az, hogy a kormány mindezzel olyan jogi bizonytalanságot teremt, amely nem nagyon kedvez a gazdaság jó működésének. Így például amikor a német energetikai cég, az E.ON az alkotmánybíróságnál panaszt akart emelni ezen adók ellen, a hatalom gyorsan megszavaztatott olyan új törvényeket, amelyek ’minden hatalomtól’ megfosztották ezt a testületet" - olvasható a weboldalon.

„Egyelőre Brüsszel és az európai országok óvatosak, s zavarban vannak, például a magyar elnökség miatt. De gyorsan mozgásba kell lendülniük, hisz a probléma nem csak gazdasági, de politikai is. Azzal, hogy elhallgattatja a sajtót és az ellensúlyt képező igazságügyi rendszert, Orbán Viktor miniszterelnök kormánya azon az úton van, hogy eltávolítsa országát azoktól a demokratikus alapelvektől, amelyek minden uniós ország közös talapzatát alkotják. S fennáll a kockázata, hogy ezt cselekedve saját magát lövi lábon, hiszen ezek a lépések nem pusztán a külföldi befektetőket késztethetik menekülésre (s úgy tűnik, ez már körvonalazódik), de egyúttal a pénzpiacok, s Magyarország európai partnereinek bizalmatlanságát is szíthatják, miközben szüksége van az európai szolidaritásra.” Magyarország veszélyes lejtőn van – írja a francia szerző, és utal arra, hogy a populizmus Európában szinte mindenütt erősödik.

***

Politikusok

Barroso a kételyek eloszlatását várja a magyar hatóságoktól

A médiatörvénnyel kapcsolatban felmerült kérdések megvilágítását, továbbá a kételyek eloszlatását reméli a magyar hatóságok részéről José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke.

Szerdai, más témájú brüsszeli sajtótájékoztatóján kérdésekre válaszolva az elnök bizonyosságát fejezte ki, hogy erről a témáról szót ejtenek Orbán Viktor miniszterelnökkel pénteken Budapesten tartandó találkozójukon.

A Barroso-bizottság és a kormány a magyar soros EU-elnökség első nagyszabású eseményeként tart egyeztetést a magyar fővárosban.

Kijelentette: nem lehet előre ítélkezni a törvényről folytatott konzultációk eredményeiről.

A sajtószabadság alapvető, szent érték az Európai Unióban, mondta a bizottsági elnök. A bizottság már az előtt kifejezte bizonyos aggodalmait a magyar törvénnyel kapcsolatban, hogy panaszok érkeztek róla, illetve a sajtóban fontos üggyé vált. A felelős biztos levelet is írt ez ügyben a hatóságoknak.

Barroso elmondta, hogy a bizottságnak jó kapcsolatai vannak a magyar hatóságokkal. Kijelentette: világosan le kell szögezni, hogy egyelőre nincs szó uniós jogsértési eljárásról. A témában folytatott vizsgálódások, konzultációk eredményeit nem lehet és a bizottság nem is kívánja megelőlegezni. A bizottság abból indul ki, hogy minden EU-tagország tiszteletben tartja a demokrácia alapszabályait, mondta Barroso.

Emlékeztetett arra, hogy bizonyos témákról, köztük a válságadókról már október óta konzultációkat folytatnak magyar partnereikkel.

Az érintett kérdések egy része nagyon összetett és érzékeny, és a bizottság „a teljes bizonyosság igényével” kívánja áttekinteni jogi szempontból a szabályokat.

Olivier Bailly, az uniós végrehajtó testület szóvivője előzőleg megerősítette, hogy a bizottság megkapta a magyar médiatörvény angol fordítását és a hozzá fűzött kormányzati tájékoztatást.

Érdemben azonban egyelőre nem tudott reagálni a dokumentum tartalmára, amelyet jelenleg már tanulmányoznak.

Neelie Kroes, a médiaügyekért is felelős EU-biztos karácsony előtt levelet intézett a budapesti kormányhoz, amelyben több aggodalmat fogalmazott meg a törvénnyel kapcsolatban. Magyar részről már küldtek egy előzetes választ, amely szerint a szabályozás összhangban van az uniós előírásokkal. Most a részletes magyar válasz érkezett meg, a törvény hiteles angol fordításával együtt, mondta a szóvivő, megerősítve azt is, hogy a szöveg vizsgálata akár hónapokig is eltarthat. A szóvivő megerősítette, hogy a bizottság továbbra is arra számít: a magyar EU-elnökség sikeres lesz.

***

Belga liberális EP-képviselő: Magyarországnak súlyos problémái lehetnek

A magyar médiatörvényt bírálta Dirk Sterckx belga liberális európai parlamenti képviselő a Le Soir című, francia nyelvű brüsszeli lap szerdai számában megjelent interjújában.

Sterckx, aki korábban újságíró volt, kifejtette: a sajtószabadság ugyan nem érvényesülhet korlátlanul, de a korlátokat a jog és a bíróság szabhatja csak meg, nem a hatóság.

„Amit a magyarok csinálnak, veszélyes”, vélekedett, és azzal érvelt, hogy a magyar médiatörvény előírásait önkényes módon lehet értelmezni.

Az EP-képviselő szerint ez nem jó kezdet a magyar EU-elnökség számára. A soros elnöklő országnak ugyanis nagyon konkrét munkát kell elvégeznie, és a törvény körüli polémia csökkenti az elnöklő ország tekintélyét, hiszen a demokratikus alapelvek egyikét kérdőjelezi meg.

Sterckx emlékeztetett arra, hogy az EU végrehajtó testülete, az Európai Bizottság közölte: meg fogja vizsgálni a törvényt az uniós elvek érvényesülése szempontjából. A brüsszeli bizottság szükség esetén a luxembourgi székhelyű Európai Bírósághoz is fordulhat, „ami nagy problémát jelentene Magyarországnak, hiszen nem egy egyszerű irányelvnek, hanem az unió egyik alapelvének a megsértéséről lenne szó”. Szerinte az Európai Parlamentben várhatóan napirendre kerül a kérdés, és a jövő héten a frakciók reagálni fognak – a liberálisok részéről legalábbis „nagyon erős” reakció lesz.

***

Német néppárti EP-képviselők: a Magyarország ellen indított kampány a kétharmados Fidesz-többség miatti irigységből táplálkozik

Az Európai Parlament (EP) néppárti frakciójához tartozó német kereszténydemokrata-keresztényszociális (CDU/CSU) képviselőcsoport határozottan visszautasítja azt a szocialista-kommunista követelést, hogy az új magyar médiatörvény miatt vonják meg Magyarországtól az unióbeli szavazati jogot – derül ki egy CDU-s és egy CSU-s EP-képviselő közleményéből.

A kereszténydemokrata Werner Langen, valamint a bajor CSU-hoz tartozó Bernd Posselt közös közleménye szerint, amely az MTI-hez is eljutott, előítéletektől mentesen kell megvizsgálni az új magyar médiatörvényt, a Magyarországot ért bírálat pedig átlátszó és destruktív játék, amely árt Európának.

„Nyilvánvaló, hogy egyesek nem tudnak megbirkózni Orbán (Viktor) meggyőző választási győzelmével”, és a Magyarország ellen indított kampány a kétharmados Fidesz-többség miatti irigységből táplálkozik - vélekedett a két politikus.

Szerintük a háttérben meghúzódó okok világosak: a tavaly áprilisban leváltott szocialista kormány csődbe vitte Magyarországot, csak az IMF kölcsönével sikerült megőrizni az ország fizetőképességét, az pedig „mélységesen hazug” dolog, amikor a korábbi kormánypárt hívei bírálják az Orbán-kormányt, amelynek rendbe kell tennie az állam pénzügyeit.

„Ez a kísérlet arra irányul, hogy gátolja Orbán otthoni és európai munkáját, az országot pedig hiteltelenné tegye Európában” - írja Langen és Posselt.

Közleményükben utaltak az EU-elnökség előtt álló feladatokra – így az euró megerősítésére és a 2014-től 2020-ig tartó pénzügyi időszak megtervezésének elindítására –, és úgy ítélték meg: a bírálók célja, hogy meggátolják a magyar EU-elnökség és ezzel együtt egész Európa sikerét.

A két német néppárti EP-képviselő szerint előítéletektől mentesen kell megvizsgálni az új magyar médiatörvényt.

„Ha a törvény nem tesz eleget az európai követelményeknek, akkor az EU-nak kifogást kell emelnie, és cselekednie kell, s ezt meg is fogja tenni. Előbb azonban meg kell várni a vizsgálatot és a törvény gyakorlati alkalmazását” - hangsúlyozta Werner Langen és Bernd Posselt.

***

Osztrák EP-képviselő: a baloldal kampányt folytat Magyarország ellen

Bírálta az európai baloldalt és védelmébe vette a magyar kormányt Andreas Mölzer, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) európai parlamenti képviselője egy szerdán Bécsben kiadott közleményében.

„Nem szabad boszorkányüldözést folytatni az év eleje óta EU-elnök Magyarország ellen” – írta a jobboldali populista párt küldöttségvezetője. „Az Európai Unió politikailag korrekt erkölcscsőszeit nyilvánvalóan az zavarja, hogy Budapesten nem szocialista, hanem jobboldali konzervatív kormány van hivatalban” - vélekedett a politikus.

A baloldal támadásai Magyarország és Orbán Viktor ellen különös demokráciafelfogásról tanúskodnak. Az EP-ben a pártcsoportokon kívüli képviselők közé tartozó politikus szerint a Fidesz és a miniszterelnök demokratikus úton került hatalomra. „Ahelyett, hogy tiszteletben tartanák a magyarok döntését, most kampány folyik az ország és kormánya ellen” - írta Mölzer. Az FPÖ-s európai uniós képviselő párhuzamot vont a bírálatok és aközött, amikor 2000-ben az akkori EU-tagországok kormányai diplomáciai szankciókat alkalmaztak Ausztria ellen, amiért a keresztény gyökerű Osztrák Néppárt (ÖVP) Wolfgang Schüssel vezetése alatt koalícióra lépett az FPÖ-vel.

Lehet az Orbán-kormány egyes intézkedéseit, mint például a médiatörvényt illetően a legkülönfélébb véleményeket alkotni, de „aki kritikát gyakorol, annak tényszerűen kell azt tennie”. Az olyan „verbális kirohanásokat”, mint Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszternek Orbán Viktort Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnökhöz hasonlító kijelentése, Mölzer szerint határozottan el kell utasítani.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!