rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 6.

Morvay Péter, a szlovákiai Sme című lap munkatársa


Bolgár György: - Egy érdekes és nagyon sokatmondó cikkének az összefoglalóját olvastam tegnap. Ebben egyrészt azt állapította meg, hogy egyetlen dolog van csak, ami rosszabb annál, ha valakit vagy egy országot gyengének tartanak: az, ha nevetségesnek látszik. Márpedig Ön szerint Magyarországnak sikerült nevetséges állammá válnia. A másik megállapítása azzal kapcsolatos, hogy milyen következményei lehetnek a kettős állampolgárság megkönnyítésének. Kezdjük először az elsővel, már csak azért is, mert az elmúlt hetekben ez vívta ki a világ figyelmét: tudniillik médiatörvény ügyében sikerült magunkra vonnunk a világ kritikáját, néha még haragját is. Az utolsó pillanatig, egészen ma délelőttig ellen is álltunk, és közben számos, valóban nevetséges dolog is történt. Nekem az a benyomásom, hogy Szlovákiában mintha előbb és jobban látnák a fejleményeket vagy a mögöttük megbújó eseményeket, összetevőket, mint a kicsit távolabb lévő Nyugat-Európában. Nyilván közelebb vannak hozzánk, jobban ismernek minket. Ezért van ez?

Morvay Péter: - Részben ezért. Másrészt pedig Szlovákia ugyanezt megélte az elmúlt négy évben. Tehát itt az elmúlt négy évben egy olyan kormánykoalíció, olyan politikai irányzathalmaz volt hatalmon, amely nagyon hasonlít ahhoz, ami az utolsó választások után Magyarországon átvette a hatalmat.

- Akkor most ne is vegyük számításba a Mečiar-féle négy évet, amit szintén volt alkalmuk átélni.

- Igen, még messze előtte, nagyjából ugyanebben a hangnemben telt. Gyakorlatilag a legérdekesebbek az egészben azok a párhuzamok, hasonlóságok, amelyek a Fico-Slota-féle, plusz az orbáni-semjéni retorika között húzódnak. Annyi a különbség, hogy Orbánék ezt sok szempontból sokkal ügyesebben csinálják. Másrészt pedig, sokkal radikálisabbak. Megcsinálják azt, amiről Fico legfeljebb álmodhatott.

- Ehhez nagyobb felhatalmazásuk is van. Ficónak volt olyan harmincegynéhány százaléka, Orbánnak meg ötvenhárom, ami több mint kétharmados többséget jelent a parlamentben.

- Igen, természetesen a lehetőségektől is függ, hogy az ember az ilyen céljaiból mennyit tud megvalósítani.

- Miből származik ez a mečiari, ficói és orbáni politika? Milyen sérelmekből, célokból? Mi magyarázza azt, hogy ez a két, történelmileg egymáshoz közelálló, nagyon sokban összekötött, de kis ország, nagyjából hasonlóan válaszol a nyugati, európai kihívásokra?

- Többek között az országok lakosságainak nagy része egyforma dolgoktól fél: a bizonytalanságtól, a piacgazdaságtól, a szomszédoktól. Ugyanazokat a bűnbakokat látja a történések mögött – megint csak a szomszédok, más nemzetek, a Nyugat, a multinacionális cégek –, és ugyanazokat a populistákat vagy nagyon hasonlóakat hallgatja, akik nagyon hasonló vagy ugyanolyan válaszokat kínálnak ezekre a félelmekre.

- Tehát a problémákra és az aggodalmakra az erős kéz és a nacionalizmus a kínálkozó, elsőre megérthető válasz.

- Igen. És ugyanúgy a nyugatellenesség, a piacellenesség, a kapitalizmusellenesség. Tehát ez egy nagyon komplex dolog. Ebbe nagyon sok minden beletartozik.

- Miért gondolja azt, hogy Orbánnak, illetve Orbán Magyarországának sikerült rövid idő alatt nevetségessé válnia?

- Ez nem csak a médiatörvényt illeti, hanem az egész múltidéző, múltba visszatérő retorikát. Például, mikor valaki keleti szélről, új világrendről beszél, és aztán kiderül, hogy az új világrend archaikus dolgokban nyilvánul meg – lásd az oktatási államtitkárasszony terveit a magyar oktatással kapcsolatban –, az emögött húzódó akarnokság, ami nagyon erősen megnyilvánul mindenből, ugyanúgy nevetségessé tud tenni egy országot, mint ahogy annak idején például a Kaczyński testvérek Lengyelországa is, egy idő után, nagyon nevetségessé vált Európában.

- Csak a kettő között azért az a különbség megvan, hogy Lengyelország mégis egy negyvenmilliós erős európai középhatalom, mi meg a kisebb, közepes országok közé tartozunk. Tehát nem mindegy, hogy egy erősebb vagy egy kevésbé erős ország mondja a magáét.

- Természetesen, mert minél kisebb ország politikusai próbálják ezt csinálni, annál nevetségesebb az egész. Ráadásul Lengyelországban az volt a helyzet, hogy nagyon sok szinten ezek csak jelszavak voltak, nem sikerült ezt átvinni a gyakorlatba. Magyarországon, választói felhatalmazásnak köszönhetően, Orbánéknak eddig ebből a legtöbbet sikerült a hasonló politikusi tervek közül átvinni a gyakorlatba.

- Térjünk át a kettős állampolgárság Ön szerint várható következményeire. Azt írja, hogy ez gondot okozhat Szlovákiának és a határon túli magyar kisebbségnek. Miért? Látszólag éppen számukra nyílik meg – egy nem tudom pontosan mire használható, de legalább érzelmileg jó – lehetőség azzal, hogy magyar állampolgárok is lehetnek.

- Az egyik probléma éppen az, hogy ez a szimbolikus érzelmi politikának a folytatása. Tehát szimbolikus, érzelmi, látszatmegoldásokat kínál olyan embereknek, akiknek az ilyen megoldások igazából nem segítenek. Sőt, valószínűleg rontják a helyzetüket, mert tovább növelik a két nép és a két ország közti bizalmatlanságot.

- Mert ezt Szlovákiában a szlovákok bizalmatlansággal nézik? Még azok is, akik nem Mečiar- vagy Fico-hívek?

- Természetesen. Egyrészt, mert nem értik, erre miért van szükség. Valószínűleg értik azt, hogy a szlovákiai magyarok sok szempontból egy más kulturális nemzethez tartoznak vagy kötődnek, és ezt teljesen jogosnak tartják, de nem értik, hogy ezeket a kulturális kötődéseket miért kell törvénybe ültetni, hivatalossá tenni.

- És azt, hogy miért kell papírral, egy hivatalos passzussal – aminek egyébként értelme gyakorlatilag nemigen van – megpecsételni, hiszen Szlovákia ugyanahhoz az unióhoz tartozik, az útlevele ugyanarra használható, mint a magyar útlevél.

- És ha ezt még mindig kíséri egy állandó Nagy-Magyarország matricázás, egy nemzetegyesítésről szóló retorika, akkor még a nem nagyon nacionalista szlovákok agyában is ott van az a félelem vagy hátsó gondolat, hogy talán a kettős állampolgárság mögött mégiscsak valami más is van, mint egy valóban létező történelmi igazságtalanság kompenzálása.

- Mert az igényeinket esetleg valamikor, valaki azzal próbálja alátámasztani, hogy lám, itt van Európa közepén 12,5 millió magyar, egy részük határon kívül, ez is mutatja, hogy milyen igazságtalanság ért bennünket, mutatja, hogy erősek vagyunk, jogunk van ahhoz, hogy a történelmi igazságtalanságokat revideáljuk?

- Mindenképpen van egy ilyen félelem. Nagyon fontos az, hogy ezt mivel kísérjük. Például annyiban igaz a mai magyar kormány érvelése, hogy az ilyen típusú kettős állampolgárság máshol is megjelenik Európában – például Németország is ilyen módon kínál állampolgárságot a határon túli németek egy részének. De Németország ezt nem kíséri olyan retorikával, mint Magyarország. Ez egy nagyon fontos különbség abban, hogy ezt az emberek más országokban hogyan értékelik.

- Németországban nincs olyan közhangulat és nincs olyan politikai erő, aki és amely akárcsak felvetné azt, hogy egy történelmileg elveszett, nagyobb Németországot kellene helyreállítani, például Lengyelország nyugati területeit vagy az egykori Csehszlovákiához került szudétanémet területeket visszaszerezve akár azzal, hogy németeknek kínálunk állampolgárságot.

- Nem használ ilyen – valószínűleg meglehetősen tudatosan – kétértelmű megfogalmazásokat, amelyeket így is, úgy is lehet értelmezni. Egy olyan érzékeny területen, mint Közép-Európa, nagyon kerülni kellene az ilyen megfogalmazásokat.

- Magyarán azt mondja, hogy ez a kettős állampolgársági könnyítés Magyarország részéről fokozhatja majd a bizalmatlanságot Szlovákiában és esetleg más szomszédos országokban, és lehetnek olyan politikai erők, amelyek ezt a bizalmatlanságot alkalomadtán ki is fogják használni?

- Ezt biztos, hogy ki fogják használni Szlovákiában. Mondjuk nem egész négy év múlva visszatérhet a hatalomra Fico és Slota, az előző kormánykoalíció két meghatározó alakja. Lehet itt ismét egy olyan kormány, amely az itteni magyarokat nagyon fontos célpontnak és figyelemelterelő eszköznek fogja tekinteni.

- Hiába lesznek ők esetleg magyar állampolgárok, a magyar kormány akkor sem tudja őket megvédeni.

- Igen, ha nem akarnak Magyarországra költözni, akkor úgysem nagyon fogja tudni őket megvédeni. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig az, hogy a Fico-féle retorika ilyen alapon esetleg sokkal hihetőbbnek fog tűnni, mint eddig. Magyarország ugyanolyan egyoldalú lépéseket tesz, mint amit annak idején a joggal kritizált a szlovák nyelvtörvény esetében. Tehát az a Magyarország, amelyik közben eljátssza saját hitelét ilyen dolgokkal, kevésbé hatékonyan fog tudni kiállni a határon túli magyarok érdekében. Mert például saját maga tett olyan lépéseket, amelyekről nem konzultált a szomszédaival és ez Nyugat felé is érvényes. Tehát, ha mondjuk egy esetleges következő Fico-kormány alatt Magyarországnak igaza lesz abban, amit a határon túli magyarok érdekében tenni próbál, ezt nehezebben fogja tudni elhitetni a világgal.

- A gyanakvás megmarad velünk szemben nemcsak Szlovákiában, hanem más európai országokban is.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái