Mint a mesében
- Részletek
- 2011. január 09. vasárnap, 04:25
- Gulyás András
Gulyás András
A nagy varázsló megint suhintott egyet-kettőt a pálcájával. Először egy magyar népmesei motívummal, a „hoztam is valamit, meg nem is”-féle kétértelmű beszéllyel állt elő, mint egy igazi mesehős. Tudta, érezte, hogy mondania kell valamit legalább a külföldi firkászoknak, ha már ekkora zajt csaptak az egyébként teljesen – szóvivője szavaival: „ízig-vérig” – európai, és (számukra) minden igényt kielégítő új médiaszabályozás körül. Így hát aztán gondolta, kicsit megnyugtatja az aggodalmaskodókat. Nem szó szerint idézem, de a lényegét tekintve a következőket mondta:
Ha az EU, miután majd alaposan áttanulmányozza a magyar médiatörvény összes fordítását, kifogásolnivalót talál benne, annak minden európaisága ellenére, akkor készek vagyunk változtatni. Egy közösséghez tartozunk, és tudjuk, hogy a játékszabályait illik betartani. Ez persze eltarthat egy ideig, mert ugye a majd kétszáz oldalas, nüanszoktól hemzsegő, veretes szöveget megérteni, kiértékelni és megtalálni benne azokat a passzusokat, amelyek nem felelnek meg az Unió normáinak, ahhoz bizony hónapok, de inkább évek kellenek.
És akkor még nincs vége, mert a mi médiatörvényünk annyira hasonlít a holland, francia, német szabályozáshoz, meg a – nem állami! – BBC példa értékű rendszeréhez, hogy mi akkor, és csak akkor változtatunk, ha előbb ezek a mintát adó államok is kiigazítják a maguk törvényeit.
Hoppá! Szóval ilyen egyszerű. És persze addig is érvényes a törvény, amely szerint Szalai Annamária csak azt nem bünteti meg, akit nem akar, és fordítva. Lényegében ugye kilenc évig ez a párt- és demokráciafüggetlen figura lesz itt kérem élet és halál ura. Meg persze a főnöke, az isten tudja, meddig.
Másodszor meg azt mondta a nagy szómágus, hogy egyelőre még korai elvárni, hogy az új Európa szelleme kiszabaduljon a palackból, de arra máris számíthatnak az européerek, hogy a magyar elnökség idején képesek leszünk megdörzsölni azt a bizonyos palackot. Nem is értem, miért ilyen kicsinyhitű a mi varázslónk, és ha már dörzsölhetnékje támadt, akkor miért nem a csodalámpáját veszi elő, hiszen azt szokás a mesében dörzsölgetni, hogy aztán teljesüljön a lámpa tulajdonosának bármilyen kívánsága. Szellemszabadításra elég az a sok demagóg beszéd, amit hallunk tőle már jó egy évtizede, és csak isten a megmondhatója, hogy meddig kell még hallgatnunk. Hogy aztán ezeket a nagyon is rossz szellemeket mikor és kinek sikerül majd visszagyömöszölni a palackokba, azt ma még senki sem tudhatja, de attól lehet tartani, hogy szükség lesz hozzá minimum egy csodalámpára és néhány kiadós dörzsölésre.